Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - Berzeviczy Albert. 1853-1936

BERZEVICZY ALBERT 1853—1936. A nagy egyéni lehetőségek és sikerek századának lehetne mondani a XIX. századot, amelynek egyik igen jelentős magyar képviselője volt Berzeviczy Albert. Ez a század ötvözte egybe véglegesen és elválaszthatatlanul Kelet álmodozásra és irrealitásokra hajló, életútjától véráldozatok és sorscsapások által minduntalan eltérített népét Nyugat közintézményeivel nemkülönben előrehaladottabb gazdasági és technikai civilizációjával. E korszaknak áldozatokat is követelő s árnyakat is mutató lendülete talán a legértékesebb gyümölcsöket az által érlelte, hogy a „laissez fairé, laissez alleru követelményének az érvényesítésével lehetővé tette az igazi értékek gáttalan kibontakozását, szemben az állami beavatkozás egy sokkal szövevényesebb rendjének korszakával, amely — védendő érdekek helyeselhető jelszavának címén — tehetségeket is temethet és versenyképes energiákat is bénít. Ilyen tizenkilencedik századbeli, gátnélkülien gazdag kibontakozás volt Berzeviczy Albert pályafutása. E szakadatlan építő és fenntartó munkában telt pálya állomásai ismertebbek, semhogy itt azokat részletesen felsorolnunk kellene s sokoldalú munkásságának, eredményeinek részletes méltatása több szakismeretet igényelne annál, hogysem arra vállalkozni mernénk. A közélet terén elért úgyszólván mindent, aránylag fiatalon. Talán ezért is őrzött meg öreg korára bizonyos fiatalos rugékonyságot, akár eszméi védelméről, akár új munkaterület feltárásáról volt is szó. Fiatalosság ? Hiszen méltóságteljes és körmondatokban hömpölygő, de mindig inkább az értelemhez s nem az érzelemhez szóló beszédeiben — még oly ifjú korban tartott programmbeszéde sem kivétel e téren ! — alig fedezhetők fel a hevülékeny fiatalság szárnycsapásai. De annál több a mérséklet. A formai és tartalmi rendezettség, a szinte hűvös tárgyilagosság módján közölt sokirányú tudás, az elmélyedés és az ifjakat szégyenítö szorgalom, a maga idejében kivételesnek számító nyelvtudás és világlátottság: ezek voltak azok a kvalitások, amelyek ennek a csodálatosan gyorsan felfelé ívelő karriernek az útját egyengették. Egy személyben elég ritkán találkozó, valódi „nyugateurópai" tulajdonságok. Talán nem elegendők önmagukban arra, hogy e képességek reprezentánsa valami gyökeresen újat teremtsen, de bőven elegendők arra, hogy ezekkel felszerelten szervezzen, a részletekben maradandót alkosson, fontos értékeket megőrizzen és a felismert igazságért helytálljon, akár a kultuszminiszteri, akár a házelnöki székből, vagy pedig a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöki székéből irányította a közmüvelödésügy, a törvényhozás, majd pedig — oly hosszú időn át — a tudomány és irodalom ügyeit. Az eperjesi-miskolczi jogakadémiának külön oka és joga is van Öt gyászolni. Karrierje az eperjesi jogakadémiáról indult el. Az 1878—9. tanévben kezdte el működését az alig 25 éves korában rendes tanárul megvá33