Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 1-2. szám - A 14 éves korhatár a nő elcsábításánál. [1. r.]

vari főkancellár volt, tagjai pedig valamennyien a birodalmi, a hadi, az udvari és az alsóausztriai tanács sorából kerültek ki. A vádat Hoche Márton lovag, udvari tanácsos, az alsóausztriai kamara ügyésze képviselte, aki a kihallgatási jegyzőkönyvet is vezette. Lukinich részletesen ismerteti a vádiratot a feltalált jegyzőkönyv állapján. Élénk színekkel festi Lukinich Rákóczi sinylődését a bécsújhelyi börtönben és az őrizetével megbízott dragonyos-kapitánynak, Lehmannak és öccsének megnyerését Rákóczi ügyének. Rámutat közben arra is, hogy milyen fontos szerep jutott még Sági János és Wolff Frigyes jezsuitáknak Rákóczi kiszabadítása körül. Lehmann kihallgatási jegyzőkönyvei alapján most már teljesen hitelesen írja meg Lukinich Rákóczi kiszabadításának összes körülményeit és ezekből kiviláglik, hogy a két Lehmann-testvéren kívül döntő szerepe volt benne Rákóczi feleségének is. Rákóczi szökését, Lehmannak háromízben történt kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvei alapján, elevenen és megrázóan ecseteli a szerző. Megismerjük Lukinich e tanulmányából a haditörvényszéknek Lehmann kapitánnyal szemben folytatott egész tárgyalását és ítéletét. Lehmann kapitány kivégeztetése 1701. dec. 24-én történt. A tanulmány utoJisó (X.) fejezete tárgyalja a, többi vizsgálati fogoly sorsát, különösen Szirmay Istvánét és Sándor Gáspárét, akiről Lukinich állapítja meg először, hogy 1711-ben Pálffy és Károlyi Sándor közt ő, Sándor Gáspár, volt a titkos közvetítő, aki Károlyit a szatmári egyezség megkötésére rábírta. A tudós szerző figyelme kiterjedt még a Lengyelországba menekült Bercsényi sorsára is és ismerteti az ellene irányuló merénylet-kísérleteket is. Lehmann Jakab Kristófnak, a kivégzett kapitány megmenekült öccsének és az áruló Longuevalnak további sorsára és pályájára is világosságot derít a fáradhatatlan szerző. A munkát II. Rákóczi Ferencnek két arcképe, a bécsújhelyi várkápolnának képe, Rákóczi szökését ábrázoló kép a Memorabilia anni 1701 című képes évkönyvből és Dalayrag-nak Lehmannról szóló operájának színlapja díszíti. A részletes és perjogi szempontból is értékes tanulmány után Lukinich az Okirattárban (139—396 1.) közli először Rákóczi Ferenc személyére vonatkozó periratokat, azután a felségárulásii perben érdekelt személyekre vonatkozó iratokat (különösen figyelemreméltó br. Szirmay István kihallgatási jegyzőkönyve és Szluha Ferenc emlékirata), végül Rákóczi és a francia udvar összeköttetéseinek történetéhez újabban felkutatott adalékokat. Az Okirattár szövegközlése mintaszerű és kifogástalan. Az immár közzétett periratoknak tanulmányozása jogászok részéről is felette kívánatos és a jogásznemzedéknek figyelmét külön is felhívom arra, hogyha tájékoztatást akarnak kapni a birodalmi büntetőjog XVIII. századbeli alapelveiről, akkor nem lehet hasznosabb olvasmány, mint e perjogi anyag áttanulmányozása. „II. Rákóczi Ferenc felségárúlási perének története" című tanulmány, annak Okirattárával egy kiválóan sikerült, klasszikus tömörség28