Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 1-2. szám - Szántóházi és dénesfalvi Szánthó Gyula dr. sárospataki jogtanár emlékezete. 1846-1930

Szántóházi és déncsfalvi Száníhó Gyula dr. sárospataki jogtanár emlékezete (1846-1930) A magyar protestáns társadalmat nagy veszteség érte most öt éve, 1930 február 7-én, dr. Szánthó Gyula pataki jogtanár elhunytával, aki félszázadnál hosszabb tanári és közéleti pályáján kiváló tehetségénél" és szép lelkének sugarait árasztotta mindazokra, akik az ő tanításaiból merítették ismereteiket. Mert Szánthó Gyula nagyképzettségű és finom lelkületű professzor volt. Annyi jóakarattal, bölcsességgel, de megfelelő szigorral is irányította a jogászifjúság nevelését és életét, hogy szerencsések lehetnek mindazok, akik tanítványának mondhatták magukat. Igazi tanári ihlettel igyekezett hallgatóiba beleplántálni a római jog szellemét, a jogtiszteletet, az igazságszeretetet és tárgyilagosságot, melyek aztán jellemvonásává váltak minden tanítványának. Megjelenésében mindig kifogástalan volt, előadása pedig, melyet a padok előtt állva, vagy járkálva tartott, — kis házisapkával a fején, amelynek viseléséért minden alkalommal bocsánatot kért — közvetlen és könnyen megérthető. Noha gyenge fizikumú ember volt s előadása közben sokat köhécselt, mint akinek tüdőbaja van, még sem mulasztott órát, hacsak komoly betegség lakásához nem kötötte s nem sajnálta a fáradságot, hogy óráján kikérdezze tanítványait a már előadottakból. Ezzel aztán elérte azt, hogy azok nem henyéltek, hanem óráról-órára készültek s ő is kollokváláskor már körülbelül tájékozva volt előhaladásuk felől. A kollokviumokat a mi időnkben - 1911-ben - a lakásán tartotta. Itt már nem a szigorú szemüveges és szakálas professzor állt tanítványával szemben, hanem mint apa a fiával s boldog volt, ha kérdéseire szabatos feleletet kapott tőlünk. De később is, mikor már kikerültünk kezei alól az életbe, fenntartotta velünk továbbra is az összeköttetést és élénk figyelemmel kísérte pályafutásunkat. Különösen büszke volt arra, ha valamelyik közülünk kiváló helyet foglalt el a közéletben. Akik akkor érintkezhettek vele, mint jómagam is, tapasztalhattuk nemes gondolkodását, széles látókörét, de egyben melegen érző szívét is. De nemcsak tanítványai iránt viseltetett önzetlen szeretettel, hanem a sárospataki főiskola és tanártársai iránt is. Nagy lelki rázkódtatáson esett át, mikor 1923-ban a tiszáninneni ref. egyházkerület az államsegély megvonása miatt kénytelen volt a pataki jogakadémia szüneteltetését kimondani, mert ezáltal 17