Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 9-10. szám - A részvénytársaság igazgatósági tagjainak felelőssége

Bifurkációt sürgetnek tehá; azok, aMk érzik legfelsőbb bíróságiunk e joggyakorlatának a gyakorlati életben jelentkező sullyát és sürgetik a fokozottabb és enyhébb feleiősség megállapítását, a szerint, amint az igazgatósági tagok aktív részt vesznek-e az ügyintézésben vagy sem, töké vei -e vagy csak hionoris, cauisa, nevükkel, esetleges összeköttetésűik csillogtatásával szerepelnek-e, mint külső funkcionáriusok? És ha már e kérdésnél tartunk, rá, keld mutatnom, hogy nem mindig a tárgyi igazságosság köróbőll való azoknak a támadása, akik az igazgatósági tagokat legtöbbször azért támadják — s ez különösen áll történelmi nevek viselőire, — mert pusztán kirakat emberek, hiszen eziek közt is akad és van isi sokszor lelkiismeretes1 ember, ajkikmék egyrészt ar.egvan a szaktudásuk, másrészt érzékenyen, óvakqdnak! attój, hogy vállalt tagságukkal alkárcsak az ölssizeférhetetlenség látszatába is keveredjenek, amit a közéleti morál szempontjából) tényleg nem lehet edéggé perhoreskálni. Maradna tehát hátra a mindlen igazgatósági tagot egyformáin köteílező szaktudás, kérdés tehíát, lehet-e ezt miniden igazgatósági tagból megkövetelni, kiinduló pontul véve, hogy lelkiismeretes ember csak olyian megbízatás elvégzésére vállallkozik, amihez ért, aminek az elvégzésére megfelelő Kilméléti ós gyakorlati képességekkel rendelkezik ós e képességek ós készségek birtokában nem fogja „sine curának" tekinteni azt a feladatkört, amit a részvényt jegyző közönség, - amelynek képzetében, az igazgatósági tagság fogaimiával elválaszthatatlanul össze van forrva a hű sáfár fogalma, — erkölcsi ós anyagi potsitulatumként megkíván?! Ezt a kérdés,t bizonyára a részvényes javára fogja eldöntenii mindenki, aki számol az élet realitásaival s egy jóhiszemű, tisztességes emlber szellemi és testi teherbírásának véges, határait hajlandó felismerni s e felismerésből a konzekvenciákat le is vonni. Hogy azonban erre valaki rá is szánja magát; másfelé iis pillantást kell vetnünk részvényjogufnkbam s (számításba kell venni a vonatokozó erkölcsi, jogi, szellemi és fizikai követelmények megítélésénél az igazgatóságnak a felügyelő bizottsághoz való relációját. IV. Részv&nyjlogi szakíróink már a háború ellőtt rávilágítani igyekeztek' arra, hogy nem különleges magyar betegség ugyan, bár alig vam külföldi álltam, hogy a „sine eura" annyira rfendszer volna, mint nálunk a fölügyelő bizottság, sőt az igazgatóság is a szémélyek többségére nézve s komofly jogi szakíróknál találkoztunk nem egyszer 'azzal a súlyos kifogással, hogy ezektől az őrzőktől ugyan a társaság vagyonát fényes nappal el leheitne tulajdonítani. Egy kétségtelen - erről számtalanszor mioiggyőződhettünk, - hogy t. i. a, felügyelő biziottság nem szenteli minden, idejét! éfei erejét hiv»atásának s, nagyon messze áíll attól, hogy a törvény által rábázoitfe fel144