Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 9-10. szám - A részvénytársaság igazgatósági tagjainak felelőssége

nősüljön, — az igazgatóság tagjai azonban nem kereskedők, mer. a K. T. 3-ik §-ában megszabott azí az előfeltétel, hogy saját nevükben foglalkozzanak kereskedelmi ügyletekkel, nem forog fenn, — az igazgatóság azonban a részvénytársaság nevében' végzi az ügyintézést, t hát megbízotti minőségben, miből folyólag az általános megbízás szabályai nyernek alkalmazást. Nézeteim szerint a r. t. igazgatósági tagjai felelőssége mérvét ma nem köphetjük sem a rendes kereskedő, — sem a diliigjens, paterfamilias, a jó családapái gcndlcísságának légüres térben miozigó meghatározásaihoz, mert éreznünk kell, hogy aiz igazgatósági tagok felelőssége mindkettő felett van. Egy 'korábbi cikkemben (Gondosság a kereskedelmi üzletek átruházásánál. — Jogtudományi Közlöny, Budapest, 1916 febr. 6-án megjelent 6-ik szám) már egyízbeh megvilágítani igyekeztem, hogv j;ó családapa gondossága, rendes kereskedő gondossága: a jogi frázisok határszélén mozgó túlságosan elvont fogalmak voltak eddig is úgy a magán, mint a kereskedelmi jogban s a zavart növelte, hogy hosisizú évek gyakorlata a hiteltörvénykezés terén a riem kereskedőre is kiterjeszteni kívánta a rendes kereskedő gondosságot, ha az ügylet rá nézve is kereskedelmi ügyletet képezett s a zavar növeléséhez nem kis mértékben járult hozzjáj az la körülmény, hogy a kereskedelmi jogban a rendes kereskedő gondossága sem absolut minta, ez alól is vannak* kivételek, hogy egyebet ne említsünk: a diligentia quami in síuis rebus a közkereseti társaság tagjainál s a bteftéti társaság beltagjainál, a rendes fuvarozó gondossága a fuvarozási jogban; stb. mind olyan megkülönböztetések, amik a rendes kereskedő fogalmának egységesítéséihez valami nagy sikerrel hozzá nem járultak ... A rendes kereskedő gondosságának elasztikus fogalmától — ettől a zörgő csontváztól s magától a jogi műszavaktól azután nem tudlta magát emancipálni az 1908: LVII. t. c, a kereskedelmi üzlet átruházásáról szóló töirvény sem. Ez a felfogásom nem egyedülálló és elszigetelt s azóta aligha* változott. Avagy nem-e ezeknek a túlságosan elviont fogalmaknak üzent hadat a jogiircdalomban az a felfogás, .amely Váltatta, hogy a jog nem az érző, gondolkozó, dolgozó embert, hanem egy wl(tís$riu^méter~embe\Át tart szem előtt s1 amint a nem létező gondos családapa a többi családapák métere, úgy a jogilag szabályozott magánjogi ember méh tere, a mmden, jiogot ismerő ember. Ez az áUag, emöer-^méter a legteh©tetlenebb, amit csak kigondolni lehet, mert ilyen igazán nincs. Be kellene látni, hogy &z az ember méter, amelyet eddig alkalmaztunk, lehetetlen s aikkor meg' lehetne a, megoldást itt is találni... mert az irányt megadta1 a büntetőjog ,s akármennyire is idegenkedik a magánjogász a büntetőjogtól, e tekintetben feléje kell tanításért fordulnia: meg Mell ttímjiMm az „indivtiduatizáoiót"*) 4) L. A jogismerés kötelessége. Dr. Ágoston Péter. Magyar Jogászecsyleti értekezések. Budapest, 1913. év január. 41. füzet. 142