Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 7-8. szám - A bűnvádi eljárás és a közigazgatás kapcsolatai. [2. r.]

annak a közhatalomnak a cselekvése, a közhatalmi megnyilvánulás csupán csak a közhatalom szervezete és a közületi cselekvés alakja szerint tagozódik. Ez az elv a büntető igazságszolgáltatás most tárgyalt körében akként jut kifejezésre, hogy a hivatalból üldözendő bűncselekmények elkövetését nem csupán a kir. ügyészségnél lehet feljelenteni, hanem bármelyik hatóságnál, melynek a büntető igazságszolgáltatás terén szerepe van, tehát a bíróságoknál, úgyszintén a rendőri hatóságoknál és közegeknél is. A rendőri hatóságok és közegek közigazgatási szervek, a közigazgatásnak ekként a büntető igazságszolgáltatás folyamatának a feljelentésre alapított megindításánál is jelentős kapcsolata van a bűnvádi eljárással. A hivatalból üldözendő büntetendő cselekményeknek a bűnüldözésre hívatott szervek tudomására jutását a feljelentés általános joga egymagában nem biztosítaná. Az emberi természet sajátossága ennek az oka. A bűncselekmény elkövetése által közvetlenül érintett személy, a sértett saját érdekének oltalmában a hatóság tudomására hozza az ellene elkövetett büntetendő cselekményt; az is előfordulhat, hogy a feljelentés jogának révén olyan bűncselekmény is a hatóság tudomására juthat, amelynek nem közvetlen sértettje a feljelentő, valaminő vonatkozásban azonban rendszerint érdekelve van a feljelentő a bűnvádi eljárás megindításában. Az állam az annyira sokrétű életviszony körében küzdő egyéntől nem várhatja a közérdek oly fokú átérzését, hogy a büntető igazságszolgáltatás fontos közérdekének szolgálatát az egyén kezdeményező fellépésére alapíthatná. Azokhoz az egyénekhez fordul, akiknél a közérdek teljes mértékű átérzése közhivatali kötelesség. Ennek az elvnek gyakorlati érvényesülését jelenti az a büntető eljárási jogszabály, amely valamennyi hatóság és hatósági közeg hivatali kötelességévé teszi a hivatali működésük körében tudomásukra jutott, nem magánindítványra üldözendő büntetendő cselekmények feljelentését. Ezt a kötelességet — önként értetődően — olyan súlyosnak tekinti a jog, hogy megszegését egyenesen büntetendő cselekménynek nyilvánítja, — a kötelességszegés a cselekmény tényálladéki elemeinek alakulása szerint megvesztegetés (Btk. 467. §.) hivatali visszaélés (Btk. 478. §.), vagy hivatali hatalommal való visszaélés (Btk. 478. §.) bűncselekményét állapíthatja meg, azonfelül fegyelmi vétséget is alkot. Minthogy ez a hivatali feljelentési kötelesség természetesen a közigazgatási hatóságokra és hatósági közegekre is vonatkozik, a büntető igazságszolgáltatás folyamatának a feljelentési kötelességre alapított megindításánál is a legközvetlenebb kapcsolatba kerül a közigazgatás a bűnvádi eljárással. Fokozódik ennek a kapcsolatnak bensősége a büntető igazságszolgáltatás folyamatbatételének biztosítására irányuló további intézmény révén. Amint láttuk, a feljelentés joga legfeljebb a magánérdek keretei között alkalmas eszköze a büntető igazságszolgáltatás megindulásának. A hatóságokat és a hatósági közegeket terhelő feljelentési kötelesség pedig csak ama cselekmények tekintetében érvényesül, amelyek a hivatali működés körében kerülnek észlelésre. A két kör között még 98