Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Emlékezés Malthus Tamás Róbertről

De, még ha előbbi észrevételem helyt nem álló volna is, magam részéről hatásnak, és pedig termékenyítő hatásnak tekintem valamely mű vagy tanítás oly irányú megnyilatkozását is, mely nemcsak hogy nem egyező magával a hatást kiváltó mű irányával, hanem akár merőben ellenkező is azzal. Eddig sem állítottam mást, mint hogy Malthus munkássága a kemény viták kereszttüzében állott, amiből önként következik — ezzel kezdtem e szerény megemlékezést —, hogy az említett hatás sem mindig csak az elragadtatás helyeslése volt. Alig is hiszem azonban, hogy mióta csak az emberek kicserélik a gondolataikat, valaha is lett volna bármiféle eszme, gondolat vagy tanítás, mely mindenütt és mindvégig csak helyesléssel találkozott volna. De az, hogy valamely hatás az azt kiváltó' elgondolást akár teljes egészében megcáfoló másik elgondolás születését eredményezte, az ok és okozati kapcsolatot meg nem semmisítheti, magának a hatásnak a termékenyítő erejéből semmit el nem von. Ha tehát semmi más eredményt Malthus munkássága felmutatni képes nem lett volna, az a tény, hogy eszmét és alapot szolgáltatott a világ tudományos irodalmának egyik örökbecsű alkotásához, már magában elegendő volna érdemének és hírnevének a megállapításához, ill. megalapításához. Annál csodásabb és magával ragadóbb hozzá ez a hatás, mert jórészben igaza van Marxnak, hogy nem mind csupa vadonatúj eszme volt az, amivel Malthus a harc tüzét lángra lobbantotta. A felhántorgatott Wallace, Franklin, De Foe, stb. munkáiban egyikével-másikával ezeknek a gondolatoknak valóban találkoztunk már. Ott vannak eltemetve, a nélkül, hogy csak valaha is éltek volna; s hogy újból életrekeltek és talán soha többé el nem múló vitalitást nyertek, ez már tisztán Malthus érdeme. Ám, ha az őt közelebbről nem ismerők előtt ezek után úgy tűnne fel, mintha Malthus egyetlen érdeme egy negatívum volna, az t. i., hogy a más szerzőktől származó nagybecsű művek és tanítások az ő tanításában foglalt állítások megcáfolására irányuló törekvéseknek köszönhetők, tudnunk kell, hogy a valóság távolról sem ez. Malthus 36 évvel élte túl első könyve megjelenését, s ez évek során — a világ minden kultúrnyelvére lefordított, még életében 6 kiadást megért főművén kívül — 16 más munkája jelent még meg, melyekben elméletének első túlzásait ő maga csiszolta le, s melyekben a statisztika, földrajz, történelem, stb. gazdagon összegyűjtött adataival sok tekintetben sikerült állításait alátámasztani. S ha olyan konklúziót von is le, mely nem minden vonatkozásban helyes, a meglátása s a köztudatba átvitele a premissáknak: ma már szinte magától értetődő jelenségeknek, amilyenek: az élelmiszerek, ill. az életfenntartáshoz szükséges eszközök és a népesedés közti okozati kapcsolat, a túlsűrű népesség gyakran veszélyes volta, s az a felelősség, mely terhel mindenkit, aki családot kíván alapítani, ill. már családfenntartó — el nem múló érdeméül fog szolgálni mindenkor. Legfőbb érdeme azonban az az elvitathatatlan eredmény, hogy a népesedési elméletnek, melyet pedig sokan a gazdasági és szociális kérdések közt a legfontosabbnak tartanak, az