Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)
1935 / 3. szám - Emlékezés Malthus Tamás Róbertről
tek, de adjátok meg nekik szereteteteknek és erőtöknek édes kincsét. Adjatok hazátoknak kevesebb polgárt, de erőseket és míveiteket. Ne a szegény-ápoldákat és a kórházakat népesítsétek be olyan emberekkel akik megátkozzák az életüket, de ugyanakkor megátkozzák azokat is, akik nekik életet adtak." Ismétlem azonban, hogy a védekezésnek itt is csak egyetlen módjátr amit ő erkölcsösnek talált, az önmegtartóztatást írta elő. A fogamzás megakadályozásához, a mindenféle technikai korrekcióhoz, amely módszerek mellett már a visszaélések is vígan űzhetők az arra hajlamosak által, Malthusnak annyira nincs semmi köze, hogy az ezeket ajánló tanításoknak a meghonosodásakor már nem is élt. S hogy ez új tanok mégcsak > nem is folytatásai az ő tanításának, mutatják a morál restraint felett gyakorolt kritikáik, melyek azt, mint a józan ész követelményeinek meg nem felelőt, állandóan lenézték. Ismétlem azt is, hogy mikor Malthusnak és tanításának erkölcsi kifogástalanságát kívánom igazolni, nem állítom egyben, hogy ez a tanítás teljesen helytálló is, s hogy minden kritika nélküli követése egyes nemzetek optimális erőkifejtése szempontjából minden esetben káros következmények nélkül való lenne. Malthus azonban — nézetem szerint — e tekintetben is szinte teljes felmentésre tarthat számot. Senki előtt sem lehet u. i. percig sem kétséges, hogy Malthust — a történelmi szükségszerűség mellett — a legteljesebb jóhiszeműség vezette: a kora nyomorúságából való szabadulásnak a vágya. (Idevonatkozóan Oppenheimert és Mombertet, ellenfelét és tárgyilagos bírálóját idéztem már.) A tévedések pedig, amiket elkövetett, épp oly könnyen lehettek volna és voltak is sajátjai minden más a közállapotokkal foglalkozó írónak, mint neki. Azokra a kritikákra kívánok még rámutatni, amelyek Malthus legfőbb tévedése — vagy mondjuk csak hiányossága — gyanánt azt emlegetik, hogy nem látott bele a jövőbe. Oly képességnek a hiányát hányják fel tehát neki, mely csak a legkevesebbeknek adatott még meg a történelem során. A jövőbe rendszerint csak a fantasztikus regények szerzői szoktak látni, azok is inkább csak azóta, amióta a technika váratlan előretörése megihlette őket. Galvani felfedezte az elektromosságot, abban azonban, hogy mi lesz a rángatódzó békacombból, ha megírta volna, egész bizonyossággal tévedett volna. Ami viszont nem jelenti megint azt, hogy ez a tévedés Galvani érdeméből ma bármit is levonna. Malthus felismert egy törvényszerűséget, melyet ő minden élőre, állatra, emberre egyaránt érvényes természeti törvénynek vélt s e felismerés alapjává lett későbbi tudományoknak, függetlenül attól, hogy valóban természeti törvényről van-e szó vagy sem. Malthus csak az állatvilágot tekintette, melynek valóban tendenciája, hogy a rendelkezésre álló élelmiszer-mennyiségen túl szaporodjék. A Doubleday által ellenérv gyanánt odavetett kérdésben, hogy „hát az állatvilág kipusztul-e táplálék hijján, akárcsak a vadonban is?" én ellentmondást a maithusi elvvel szemben nem látok. Mert hisz Malthus pesszimizmusa sem ment 10