Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Emlékezés Malthus Tamás Róbertről

szerzője s mintha a ma statáriummal sújtani kívánt egyke természetes apját is benne kellene látnunk. Érteném, sőt méltányolnám, ha ez a kiáltó csend a „halottról jót vagy semmit" alapigazságra épült és a multakat megbocsátó jótékony feledékenység volna. Még ha az a múlt majd egy évszázadon át a jövőt jelentette is. Malthusnak azonban nem hogy megbocsátásra, hanem még csak mentségre sincs szüksége. Különösen nem a századik évfordulóján egy olyan élet befejezésének, amelyik mindvégig egy nagyjelentőségű tudománynak volt szentelve s melyet az egész tudományos világ ismert és elismert. Úgy érzem, magának ennek a tudománynak tartozom vele, melynek egyik igénytelen munkása vagyok, s melynek Malthus tanítása vált egyik pillérjévé, hogy ne hagyjam ezt az évet a róla való megemlékezés nélkül elmúlni, miután a nálam hivatottabbak megszólalására szinte az utolsó napig hiába vártamTermészetesen nem lehet célom, hogy szerény és rövid cikk keretében a Malthus életadatait ismertessem, még kevésbbé, hogy a népesedési törvényt magyarázzam vagy bíráljam. Csupán tanításának a hatásáról kívánok megemlékezni, mely csorbítatlan erővel, csak a legnagyobb eszmékből kisugárzó vitalitással él még ma is, majd másfélszáz évvel az elhangzása utájn. S' főképen arra akarok rámutatni, hogy amennyiben tudatos ez a feltűnő mellőzés, úgy sem erre, sem bizonyos vádaskodásokra Malthus egyáltalán nem szolgáltatott okot. Lehetett pesszimista, de semmi körülmények közt nem volt erkölcstelen. Tanítása nem volt még csak szocialista sem, még kevésbbé a mai divatos szó értelmében vett destruktív. Legalább is kevésbbé, mint manapság sokak önigazoló opportunitása, mellyel egy alapvető fontosságú tudomány ősét valósággal' mint ponyvaregények hősét állítják elénk. Mint ős okát egy sose látott világfelfordulás nyomán ránk szakadt anyagi és erkölcsi elposványosodás emberpusztító következményeinek. Mintha a sivár jövő élesszemű meglátása okává is lett volna egyben a sivár jövőnek. Mintha a nemzet erejét aláásó cselekmények elkövetői Malthus könyvével a kezükben űznék szennyes machinációikat. S mintha a népesedéstanból, a szociológiából s egész sereg más, a vérünkbe, húsunkba vágó tudományból, melyeknek végeredményben mindnek az ő tanítása szolgált alapjául, egyébre se volna buzdítás kiolvasható. Mert vonják bár kétségbe egyesek, hogy a róla elnevezett törvény alapgondolata is teljes egészében tőle származnék, az bizonyára percig sem vitás, hogy az oroszlánrész abban is az övé volt, s hogy a törvény — tisztítótüzében a körülötte 136 éven át szünet nélkül dúló eszmék harcának — úgy és oly formában vált fundamentumává az említett tudományoknak, amint azt Malthus kifejtette. Akik nem tudják vagy nem akarják meglátni a különbséget a szociális gondolkozás és a politikai értelemben vett szocialistaság közt, akiknek a fülében kellemetlenül cseng ez az utóbbi szó és akik Malthust magát még nem ismerik, mert nem ismerhetik, ha a szocialistaság 6