Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A közszolgálati alkalmazás erkölcsi akadályának elhárítása kegyelmi úton

részén nagy kultúrák termékenyítő lehellete érzik, amiből okszerűen levonható a következtetés, hogy a békeszerződéseknek utóbbi részét nem visszafejleszteni, vagy éppen eltörölni, hanem tovább fejleszteni kell, mert a helyes társadalmi fejlődésnek s így végeredményében a nemzet megerősítésének az útja a szociális kiengesztelődás mezején kell, hogy keresztül vezessen. Ez az ösvény a kietlenség Szaharájának a zsákut­cájába jut akkor, ha üres és tartalmatlan jelszavakkal csak a kevés ki­választottak jóléte felé törekszik s nem hallja, vagy talán el is némítja a szenvedő milliók panaszát ... Ez az út pedig a mindenkin segíteni akaró s a segítés útját az állam hatalmi szavával is egyengető, a gya­korlati Krisztianizmuson felépülő szociálpolitikának az útja. A szenvedő milliók panasza! Nagy álmodozók és bölcselők szívének együvé dobbanása, a Madá­chi gondolatnak: a millióknak kell érvényt szereznem szabad állam­ban . . . mely egyesekből nagy egészt csinál — rátalálása a < keserű Voltairei elmélkedésre: nem lehetséges, hogy egyes emberek nyereggel a hátukon szülessenek, míg mások sarkantyúkkal a lábukon, — ilyen és ehhez hasonló reflexiók érintik meg lelkünket, amidőn feltárul előttünk Matheovits Ferenc nagyszabású műve, a Nemzetközi Munkaügyi Or­ganizáció másfél évtizedes működésének ez a nagy bibliája, — amely­ben a szerző maga dogmatikus szempontok lehagyásával pompás anyag­beosztásban tárgyalja a nemzetközi szociálpolitika legidőszerűbb kér­déseit és művében az emberi szolidaritás e nemes vonalvezetése végül is oda konkludál, hogy az ember magasabbrendűségének megvédése vé­gett van szükség a szociálpolitikára — e téren az államhatalom, és munkaadók, munkásszervezetek közös munkájára, egyetemek, szociál­politikai és karitatív egyesülétek, az elméleti szociálpolitikusok és szak­lapok tevékenységére, — és ennek a politikai szükségszerűségnek a felL ismerése érlelte meg e kérdéseknek az állami kereteken túl > terjedő szabályozását: az egyetemes, a világot átfogó nemzetközi szociálpoliti­kát s annak feladatait. És szerző annál avatottabb kézzel nyúl e kérdésekhez, — mert érezzük: nekünk trianoni magyaroknak, egy kegyetlenül megcsonkí­tott haza népének ma párizs-környéki békeszerződésekről meditálni nem a könnyű súlyú feladatok világából való, — meghallgatjuk s ta­nulunk belője, sőt egyik-másik tanítását még szívünkbe is zárjuk — mert a magyar haza fiai a legmarcangolóbb nemzeti fájdalmak közben sem tapasztják be fülüket az emberi szolidaritás igéivel, — a vox huma­na hangjával szemben ) . . Mint már jeleztük, Matheovits Ferenc munkája két hatalmas kö­tetből áll, — az I. kötet a szociálpolitikai szervezettel, a nemzetközi szociálpolitika lényegével és történeti fejlődésével, a Nemzetközi Munkaügyi szervezet alkotmányával, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jogalkotásainak jellegével, hatáskörével és a Nemze­tek Szövetségével való kapcsolatával foglalkozik. A mű máso­dik kötete a Nemzeti Munkaügyi Konferenciák, — az állami szociálpo­litikai jogalkotás és igazgatás (utóbbi felöleli Magyarország szociálpo­litikai jogalkotásainak eddigi anyagát is) joganyagát nyújtja s mindezt 40 •

Next

/
Thumbnails
Contents