Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - A lakosság foglalkozási viszonyai Miskolczon és a vidéki thj. városokban [3. r.]

a gépipar visszaesése és a textilüzemek már említett és valóban nehezen érthető stagnálása. A mondottakat pár szóban összefoglalva megállapíthatjuk a_ kö­vetkezőket: Miskolcz lélekszámszaporodásának megtorpanása népének foglalkozási összetételén is nyomot hagyott. Ezt a tényt így is lehetne fogalmazni: ha nem is tudnók, hogy a lélekszámgyarapodásban a múlt­hoz és a többi magyar város fejlődéséhez mérten dekadencia állott be, akikor a foglalkozási viszonyokban mutatkozó átalakulások csalhatat­lanul jeleznék azt. A hanyatlás jelei közé tartoznak az ipar-forgalom­hoz tartozó lakosság számszerű stagnálása és az összlakosságban ész­lelhető jelentős térvesztése, a már nem aktív népesség szertelenül nagy növekvése és a bizonytalan, máról, holnapra élő napszámos rétegek­nek az átlagosnál többszörösen erős szaporodása. Ha ehhez hozzávesz­szük azt, hogy az eltartottak aránya éppen a gazdaságilag legproduk­távabb fogalkozások soraiban esett vissza leginkább s másrészt azt is, hegy a függő osztályhelyzetü lakosságnak az átlagos magyar viszo­nyokhoz mérten különben is túlerős képviselete még csak fokozódott ebben az évtizedben, akkor szemlénket sok nyugtalanító és a jövőre sem sok jót ígérő benyomással kell befejeznünk. Egyes iparágak igen biztató fejlődése ugyan derűs színfolt a ké­pen, de abból, hogy a városfejlődés legizmosabb gyökere, az ipar és a kereskedelem itt még sem kapott annyi táplálékot, mint a többi magyar városban (amit az e helyén nem tárgyalható vállalati statisztika adatai­ból is kiolvashatunk)3), azt a következtetést kell levonnunk, hogy Mis­kolcz városának — fokozottabb mértékben, mint a többi városnak — mindent meg kell tennie, hogy a különböző iparágak virágzást igérő vállalkozásai adó-, telek- és egyéb kedvezményekkel minél nagyobb számban létesüljenek. Erre annál is inkább szükség van, mivel orszá­gos viszonylatban az iparnak — főleg a vámpolitika formájában esz­közölt — felkarolására éppen a tárgyalt évtizedben nagyon sok meg­történt és helyi szemszögből csak fájlalni lehet, hogy ezen általános támogatás előnyeinek a gyümölcsét Miskolcz nem aratta le kellően. Schneller Károly dr. 3) A 20-nál több segéddel dolgozó iparvállalatok segédszemélyzete Miskol­cion 1920-ban 2634, 1930-ban csak 2372 volt. Ezzel szemben Debreezenben 3694­ró'l 4254-re, Győrött 4556-ról 6313-ra s a lélekszámra Miskolczcal azonos Pécsett 2 7-ről 2710-re emelkedett a munkáslétszám. 229

Next

/
Thumbnails
Contents