Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 7-8. szám - Az elcsábított neméről és családi állapotáról

miniszter útján tudassa a szentszékkel a kinevezendő főpap nevét, hogy ily módon annak előzetes hozzájárulásától tétessék függővé a kinevezés. Értékes továbbá a koédjutorok kinevezése kérdésével foglalkozó fejezet. Részletesen ismerteti az összeütközések azon indító okait, melyek a Szentszék és a bécsi udvar között a koadjutorok kinevezése körül ismételten támadtak. A Szentszék a koadjutor kinevezési jogát a pápának rezerválta, a bécsi udvar viszont — mivel a koadjutor cum iure succendi kinevezési jogával a pápa az uralkodót a püspöki szék betöltésétől elütötte volna, — a maga részére követelte azt. Élénken illusztrálja szerző azt a kemény harcot, midőn a bécsi udvar 1850-ben Hajnald Lajost koadjutorrá nevezte ki Kovács Miklós erdélyi püspök mellé, továbbá midőn 1897-ben a király gróf Majláth Gusztávot tette meg Lönhart Ferenc erdélyi püspök mellé koadjutornak cum iure succedendi. Majláth kinevezése miatt Rampolla bíbornok államtitkár, aki különben a monarchiának is esküdt ellenfele volt, tiltakozott. Végül kemény harc támadt még 1905-ben, mikor a pápa Dessewffy Sándor csanádi püspököt, betegsége miatt, funkciói alól felmentette és Németh József segédpüspököt bízta meg az egyházmegye kormányzásával. A munka harmadik és utolsó része a kiegyezéstől az összeomlásig foglalkozik a püspöki kinevezések módjával. Kinevezésre javaslatot tesz a vallás- és közoktatásügyi miniszter s miután a minisztertanács is magáévá tette a javaslatot, a király elé terjesztette azt. A miniszter megelőzőleg rendesen a prímással tárgyalta meg a kinevezéseket, de a miniszter javaslata a prímás véleményével ellenkezhetett is, mint azt pld. a Bubics Zsigmond esete mutatja, akit Simor hercegprímás elejtett, de a király Trefort kultuszminiszter javaslatára mégis kinevezett kassai püspökké. 1897-tol kezdve a főpapi székek betöltését rendszerint a Szentszék és kultuszminisztérium között bizalmas tájékoztatás és1 érintkezés előzte meg. Így a pápának már előre módjában állott kizárni az egyház szempontjából nem alkalmas egyéneket. Nehézséget támasztott a Szentszék Várady Árpád és Fraknói Vilmos püspökké való kinevezésével szemben is. A püspökök áthelyezését a szentszék kánonjogellenesnek tartotta és elítélte, különösen X. Pius pápa kárhoztatta a főpapok azon sóvárgó törekvését, ha áthelyezés útján jobb püspökségbe akartak jutni. Eckhart a bécsi és más levéltárak átkutatásával szerfelett értékes forrásanyagot gyűjtött és a sokszor szétfolyó adatokat ügyes és alapos csoportosítással élénk egésszé kovácsolta össze. Nagy szolgálatot tett a királyi kegyúri jog bonyolult kérdéseinek részbeni feltárásával. Forráskritikai alapon megírt munka, mely aktualitásánál fogva nemcsak értékes, hanem színes és érdekes olvasmány is. Bruckner Győző dr. 172