Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám - A gazdasági cselédek szolgálati ideje. (Az 1935.II.tc.kapcsán.)

kor ebben az esetben tulajdonképpen végeredményben a mindenes gazdasági cselédszerződés mégis csak korlátozva van az egyes 1 csoportokon belől a fent kifejtett álláspontunknak megfelelően — vagy pedig úgy tekinthetjük a változást, mint szerződésen belől történőt és akkor megoldásképpen vagy a régi szerződési határidő továbbfennállását lehetne vitatni — ily irányú állásfoglalás azonban ellenkezne a munka minőség szerint megállapított kötelező végződési határidőt megszabó törvényes rendelkezéssel — vagy pedig az új munka minőségére vonatkozó új végződési határidő automatikus érvényesülését vitathatjuk. Azonban ez az utóbbi álláspont is szembekerül az 1935. évi II. tc.kel, mert ha az egy szolgálati viszonyon belül történő munkaváltoztatással állandóan változtatni lehet a szolgálati viszony végződési határidejét, akkor ez végeredményben a munkaminőség szerint megállapított egységes és általánosam kötelező végződési határidőre vonatkozó törvényes rendelkezések kijátszására vezet, s ezzel a gazdasági cseléd elveszti éppen ezen törvény által védett s számára nyújtani kívánt azon lehetőséget, hogy a szakképzettségének megfelelő munkakörben az abban szokásos általános munkafölvételi ' időpontban, könnyebben helyezkedhessen el. Nem is szólva arról, hogy a mindenes gazdasági cselédszerződések végződési határidejének ily automatikusan megváltozó felfogása mellett a gazdasági cseléd szolgálati idejének lejárta a törvény intenciójával ellentétben a munkaadó akaratától függne, sőt a munkaadó által ezen végződési határidő — a szerződést mintegy örökéletűvé téve — úgyszólván a végtelenségbe kitolható volna azzal, hogy mielőtt a szolgálati szerződés az éppen végzett munka minősége alapján lejárna a cseléd állandóan egy más és pedig mindig későbbi időpontban végződő gazdasági munka ellátására rendeltetne át. A gazdasági cseléd ily súlyos, a jog által is elismerésben részesülő elkötelezettsége pedig majdnem a rabszolgasággal volna egyenlő. Egyedül helyes álláspontnak mutatkozik ezek alapján a már fentebb felhozott azon állásfoglalásunk, mely szerint ha létesül is éves mindenes gazdasági cselédszerzödés, az elvileg csakis külön vagy az általános vagy a két különös gazdasági szerződés valamelyikének csoportján belől mozoghat és érvényesülhet. A gyakorlati életben azután többnyire az általános gazdasági szerződések körében találkozunk a mindenes gazdasági cselédszerződésekkel, tekintettel arra, hogy a gazdasági munkák különfélesége itt jelentkezik a legnagyobb mértékben s a gazdasági munkáknak számszerű többségét is az idetartozók teszik ki s ezért a mindenes gazdasági cseNézetünk szerint a szerződésváltoztatásnak csakis a felek új, kölcsönös szabad akaratából való történése ismerhető el. Kitűnik ezen álláspontunk megfelelő indoka s ezek értelmében nézetünk szerint helyessége a további fejtegetéseinkből, különösen abból a megállapításból, hogy a munkaadó, ily irányú rendelkezési jogának fennállása esetén, egyoldalú intézkedésekkel kitolhatja a szolgálati viszony lejárati idejét, a törvény intencióival szemben, úgyszólván a végtelenségbe. 121