Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám - A mai Ausztria kialakulása és 1934-iki alkotmánya

landische Front vezére (Führer) egyébként Starhemberg herceg, aki a kormányban mint alkancellár foglal helyet. Ezekben ismertettük az 1934-iki osztrák alkotmány lényegét. Nehéz és első olvasásra nagyon komplikált anyag, de bízunk benne, hogy mindazok, akik e kérdés iránt érdeklődnek, a kifejtettek alapján annak a lényegét megismerték s ez újszerű közjogi berendezkedés struktúráját kellően megértik. Egyébként egy alkotmány ismertetése többé-kevésbbé elkerülhetetlenné teszi a politikum érintését. Anélkül, hogy e téren a napi politika terére kalandoznánk — ez nem is lehet egy közjogi tanulmány célja — rá kell mutatnunk arra, hogy egy charta-alkotmány valódi jelentőségét annak a gyakorlati életben történt beválása, vagy be nem válása dönti el. Ausztriában — megemlítettük már fentebb is — nem egyszer alkottak új chartát, amelyek a politikai fejlődés mérlegén könnyűnek találtattak, de viszont — gondoljunk csak 1867 alkotásaira — voltak olyan osztrák alkotmánytipusok is, amelyek kiállották a tűzpróbát. Hogy az 1934-iki charta melyik csoportba fog tartozni, azt csak a jövő dönti el. Az tény, hogy Ausztriának a legutóbbi években észlelt súlyos politikai és társadalmi hullámzásai a felelős tényezőket radikális orvoslásra kellett, hogy hangolják. Ha pedig a bajok forrását a parlamentáris demokráciának valóságos túltengésében' állapították meg, mely a pártok érdekeit az államéi fölé emelte, akkor valamilyen kifelé vezető utat kellett keresniök. Ahhoz — a mi magyar alkotmányos szemszögünkből ítélve meg a dolgot — nem fér kétség, hogy a Verfassung 193U- életbe léptetése a tényleges államhatalmat gyakorló fényezőknek a saját elhatározásukból létrejött alkotása volt és ahhoz a politikai nemzetnek, tehát a mi felfogásunk és tradícióink értelmében minden jog forrásának sem előzetesen, vagyis a kormányprogram elfogadása, sem utólag, vagyis népszavazás útján hozzászólása nem volt, tehát a charta életbe léptetése nincs híján a diktatórikus motívumnak. Viszont ha azt mérlegeljük, hogy az állam existenciájának a megmentése mindenek fölött való szempont és ez egy oly államalakulatban, melynek nincsenek az alkotmányos fejlődésből eredő tradíciói, az effektív hatalmat gyakorlók lelkiismereti és felelősségi kérdése: akkor nem tagadhatjuk meg az 1934-iki alkotmány megteremtőitől az elismerést, akik ezt mély és meggyőződéses álláspontjukból ítélték szükségesnek. Az államok működésében a közjogi törvények, az alkotmány rendelkezései adják meg a keretet, amelyen belül a forrongó társadalom kiformálja a maga helyzetét. Ausztriában nagy világnézeti átformálódás van folyamatban. A demokrácia túlhajtásAitól a társadalom javarésze elfordult s természetszerűen keresi az új utakat s ha ezeket a rendi gondolat és a vezéri elv (Führer-Prinzip) bizonyos alakban való megvalósításától reméli, akkor erre Európa más országainak^ hasonló irányzata kétségkívül erősen hangolja. Hogy aztán Ausztria, német jellege miatt, ezt teljesen önálló államiságban kívánja-e realizálni, vagy egyéb elgondolások is utat törnek-e ott, ez nem közjogi probléma, hanem politikum, ami tanulmányunkból valóban elvileg kell, hogy ki legyen rekesztve. Eöttevényi Olivér dr. 111