Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám - A mai Ausztria kialakulása és 1934-iki alkotmánya

tartoznak, ellenben jogilag felelősségre vonhatók, ha, oly cselekményt követnek el, amely törvényt sért s ilyenkor a felelősségre vonást a szövetségi gyűlés (Bundestag), illetve az elegyes ülés (Bundesversammlung) mondja ki, míg az eljárás a szövetségi bíróság (Bundesgerichtshof) elé tartozik. Érdekes most már azt tudni, hogy miként nyeri el hivatalát az elnök? Erre nézve az a szabály áll fenn, hogy a köztársaság elnökét a szövetséges állam polgármesterei (számszerint mintegy hatezren) választják. Mivel pedig minden község élén polgármester áll (a nagyobbakat jogászilag kvalifikált ilyen tisztviselők vezetik, míg a kisebb községek vezetőitől a jogászi minősítést természetesen nem kívánják meg, hiszen ezek között olyanok is vannak, akik alig állnak felette a mi községi bíróinknak), mivel továbbá a polgármesterek választás útján kapják a hivatalukat, így lényegében az államfő közvetett választás útján a néptől kapja megbízatását. Megjegyzendő, hogy elnökké azon 35. évüket betöltött, három osztrák állampolgár egyike lehet, akit a polgármesterek a szövetségi elegyes ülésnek (Bundesversammlimg, vagyis a törvényelőkészítő és a törvényalkotó szervek együttes testületének) hármas jelölése alapján titkos szavazással megválasztanak. Mandátuma hét évre szól. Míg az új alkotmány egyik alapvető elve az államfői, vagyis köztársasági elnöki hatalomnak a kiépítése s ezzel egyértelműen — az állam federációs jellegétől függetlenül — a centralisztikus gondolat megvalósítása, addig a másik a rendi állam elvének a bevezetése. Ez utóbbira nézve korunkban a politikai fejlődés sok pro és kontra érvet vetít elénk. Általában igen sok államban tapasztalt tény volt az, hogy a parlamentek élete és a politikai pártok ezzel kapcsolatos versengése végső eredményben az állam kormányzásának ha nem is a csődjéhez, de állandó labilitásához és a pártoknak való kiszolgáltatottságához vezetett. Ahol tehát nincs olyan feltétlenül vezető nagy parlamenti politikai párt, mely a nép túlnyomó nagy részének a támogatását érzi maga mögött, hanem ahol vagy nem képes egyetlen párt sem ilyen vezető többséget szerezni, vagy pedig a különböző irányzatok a pártokat teljesen szétszaggatják és a sok frakció között egységes államvezetést nem lehet megvalósítani, ott — különösen az ú. n. koalíciós kormányzatok terén szerzett kedvezőtlen tapasztalatok alapján — nagyobbára felmerült, sőt részben meg is valósult az a gondolat, hogy napjaink szellemének nem felel már meg a parlamentek mai összetétele, amidőn egy-egy választókerület küld egy vagy több képviselőt, hanem ehelyett az állam érdekét inkább fedi az a rendszer, amely az egyes foglalkozási ágak részére igyekszik az állam sorsának az intézésére döntő befolyást biztosítani. A lajstromos és az aránylagos választási rendszernek több államban elfogadott ténye is azt igazolta, hogy a választásoknál magának a népnek az irányító hatalma — minden hangoztatott demokrácia ellenére is — korlátozva van, mert pl. ami a lajstromos rendszert illeti, tehát ott, ahol nagyobb választókerületek több képviselőt delegálnak, minden pártvezetőség maga állítja össze 98