Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 7-8. szám - Kriminalitásunk alakulása terület szerint. 2. r.

ÍO MISKOLCI JOGASZÉLET (54) Baja 968 1284 316 32.6 Budapest 942 1158 316 37.6 Miskolc 1049 1468 418 39.9 Iparforg. városok 866 1181 325 37.5 Székesfehérvár 1023 719 — 304 — 29.8 Szeged 804 1291 487 60.1 Debrecen 1075 1463 388 36.1 Vegyes fogl. városok 1018 1278 260 25.5 Hódmezővásárhely 406 849 443 109.1 Kecskemét 1269 1629 369 28.4 őstermelő városok 831 1277 439 28.4 Vármegyék 8US 1076 233 27.6 Városok 888 1212 32h 36.5 össz. integer that. 857 1116 259 30.2 ^ A bűnözés csaknem mindenütt fokozódott. Veszprém vm. és Székesfehérvár oázisok a sivatagban. S még külön megjegyzésre méltók azok a kivételek ;s, amelyekben a romlás legalább nem éri el a 10%-ot (Fejér, Jásznagykun Sz. megyék és Győr városa). A városokban a különben már eredetileg is kedvezőtlenebb kriminalitás további 36.5%-al romlott, de a vidéken is 27.6%-al nagyobb lett a bűn adója. A távolság város és vidék között — a város rovására — még jobban fokozódott. 100-nak véve az integer megyék mindkét időközben észlelt kriminalitását, volt a thj. városoké az 1909—13 évek átlagában 105.3, 1929—32 között már 112.6! A vármegyék közül a vezetés kétes dicsőségében — némileg felforgatott sorrendben — ma is ugyanazok részesülnek, mint a háború előtt. (Hajdú, Heves, Szabolcs), de már a sor végét a dunántúli megyék zárják, holott 1909—13 között még Békéé és Csongrád tartozott — a ma is igen kedvező Tolnával együtt — a minimumot képviselő megyékhez. A városok közt a sorrend még jobban felborult. Bár Kecskemét — akárcsak húsz éve — ma is vezet a bűnözésben. Egészen exorbitáns a bűn gyarapodása Hódmezővásárhelyen, bár tény, hogy itt kivételesen alacsony volt 1909—13 körül a kriminalitás; ma is még a kedvezőek közt van. De ha így halad tovább?! Bár a törvényhatóságok száma nem látszik elégnek ahhoz, hogy az országrészek szerinti alakulásról beszélhessünk, valójában mégsem céltalan a vállalkozásunk, mivel ha számra nem is, de lélekszámra nagy tömeget képviselnek ezek a csonkítatlan vármegyék. Feltűnő jelenség az, hogy a Dunántúl már eredetileg is kisebb kriminalitása fele annyira sem romlott (15.0%), mint az Alföldé (31.6%). Különösen az Alföld déli részeiben sötétedett el a látóhatár: Csongrádban, Békésben s a velük összefüggő Hódmezővásárhelyen és Szegeden feltűnő a viszonyok romlása. (Nyilvánvaló, hogy a szomszédos CsanádArad-Torontál megyék oly sajnálatosan magas arányszáma is nagy romlásnak a produktuma, mert hiszen az 1909—13-as évek átlagában a még teljes Csanád vm. kriminalitása egyike volt a legjobbaknak (657). A Dunántúlról csak Pécs Városa veszi fel a versenyt a nagy rosszabbodás tekintetében az említettekkel. Általában elég nagy a viszonyok romlása a legtöbb városban és a megyék közül még Pestpilis S. és Borsod vármegyékben. Az index-számok jól mutatják, hogy a már eredetileg is jobban felvértezett Dunántúl kedvező helyzete mennyire fokozódik. 100-nak véve a Dunántúl mindenkori kriminalitását, volt az Alföld integer megyei törvényhatóságaié 1909—13 közt 112, húsz évvel később 128! Az Észak néven összefoglalt két törvényhatóság jelző számai 127, illetve a későbbi időszakra már 140. A Dunántúl és az Alföld közötti eltérésnek az Alföld rovására beállott kiéleződése gondolkodásra késztet. Vájjon miben rejlik a terjedő bűnáradattal szemben való jobb felvértezettség oka? S vájjon^ az Alföld egyes vidékeinek a depraválódás látszatát keltő ijesztő romlását minek a rovására írjuk? Megkíséreljük jellemezni röviden a Dunántúlt és az Alföldet kriminaletiologiai szempontból. A már említett magasabb általános műveltségen kívül a Dunántúl a jobb klímával összefüggő egyenletesebb és nagyobb terméseredmények, a jobb értékesítés színtere. A fontosabb export-piacokhoz való viszonylagos közelség, a Wien—Budapest közötti fekvés egyaránt magyarázzák ezt az utóbbi előnyt. Ez és a nagyobb állatlétszám igen valószínűvé teszik azt, hogy a dunántúli átlag-gazda tiszta haszna nagyobb, mint alföldi sors-társáé. Hogy az egyéni szorgalomtól nem függő helyzet-járadéka nagyobb, az már a mondottakból következik. Mindezek pl. a vagyon elleni deliktumok kisebb arányát már önmagukban indokolhatnák a túlnyomóan agrárius lakosságra tekintettel. Ámde vannak még egyéb, éppen a mezőgazdasági lakosság társadalmi rétegeződéséből folyó okok, amelyek az Alföld nagyobb kriminalitását magyarázni látszanak. Igaz, hogy Dunántúl éppen elég sok a függő elem. Ámde az Alföldhöz mérten még mindig tűrhetően alacsonv a felettébb bizony talán sorsú mezőgazdasági munkásság képviselete. Ez a réteg — az inkább Dunántúl gyakori mezőgazdasági cselédséggel szemben — összes viszonyainál fogva jobban ki van téve a bűnözésnek: a munkanélküliség rémével sokkal sűrűbben néz szembe, mint cseléd sorban levő osztályos társa. Reálmunkabére — kivált ha a munkanélküliség időszakainak kiesését is figyelembe vesszük — alacsonyabb. Magát a földreformot is, de a mezőgazdasági válságot is bizonvára ez az osztály sínylette meg jobban. A cselédség bizonyos védett állapotot jelent; a kriminogen ténvezők szemszögéből mindig kedvező állandóság inkább jellemzi a cselédséget, mint a napszámosságot. (Közegészségügyi szempontból ez egészen kifejezetten észlelhető!) 100-nak véve az önálló mezőgazdák és segítő családtagjaiknak számát, volt 1920-ban a mezőgazdasági a gazdasági munkásoké cselédeké a Dunántúl integer megyei törvényhatóságaiban 55 25 az Alföld integer megyei törvényhatóságaiban 82 19 a délalföldi (kedvezőtlen irányzatú kriminalitást mutató) megyékben20) 84 21 Ha az önálló gazdák és segítő családtagjai számát a szántóföld, kert és szőlőterülethez viszonyítjuk, akkor arra a — Dunántúl szempontjából ismét csak kedvező — eredményre jutunk, hogy a géppel dolgozó nagybirtokok földjén mégis csak több a kisüzem, mmt az Alföldön, ahol azonban a területh-z mérten is nagyobb a munkások aránya és így kriminahtás-fokozó tényezők szempontjából való megterheltsége e tájnak ezúton is kiolvasható. 20) Békés, Csa.néd-Arad-Torontá.1, Csongrád vm.