Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 3-4. szám - Ujabb kriminológiai adalékok

Tizedik évfolyam. 3—4. szám. Miskolc, 1934 március április MISKOLCI JOGASZELET TOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER július és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Horthy Miklóstér FELELŐS SZERKESZTŐ : DR- SZONTAGH VILMOS jogakadémiai ny. r. tanár, egyetemi m. tanár ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 7 pengő, félévre 3-50 pengő. Egyes szám ára í'— pengő. TAKTALOM: Haeker Ervin dr. jogakad. ny. r. tanár, egyet, m. tanár: Újabb kriminológiai adalékok. — Flachbarth Ernő dr.: Kuszinszkó autonómiája a nemzetközi- és csehszlovák alkotmányjog szempontjából. — Langyel Félix dr. bpesti kir. ítélőtáblai tanácsjegyző: Büntető sommás bíráskodás Angliában. — KÖNYVSZEMLE: Eruckner Győző dr. jogakad ny. r. tanár^ egyet re. tanár: Sach'senspicgel. Land- und Lebnraeht. Herausgogeben von Kari August Eckhardt. — Scholtz Gedeon: Dr. Vanyó Tihamér 0. S. B.: Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona országiáinak egyházmegyéiről 1600—1850. Pannonhalma, 1933. — Kun György: Vitéz Somogyi István dr.: A Reverzálisok. Megegyezések a gyermekek vallására. — JOGAKADÉMIA HÍREI. — HÍREK. Ujabb kriminológiai adalékok i. - Hans Gross öröksége.1) I. Mindazok előtt, akik büntetőjoggal foglalkoznak, Hans Gross neve nem ismeretlen, hiszen az ő nevéhez fűződik a kriminalisztika tudományának, a bűnügyi nyomozást és újabb technikai módszereit tárgyazó tudománynak, a büntetőjog egyik fontos segédtudományának megalapozása. Gross 1847-ben Grazban született, eleinte, bírói pályára lépett, és itt éppen mint vizsgálóbíró nyilt bő alkalma a bűnügyi nyomozások közben adódó tanúságok gyűjtésére; több kisebb irodalmi szárnypróbálgatás2) után tette közzé 1893-ban a Handbuch für Untersuchungsrichter című művét, amely általa utoljára 1914-ben 6. kiadásban, halála után pedig újabb kiadásokban jelent meg és amely művet a legtöbb kultúrnyelvre is lefordították. Munkásságának eredményeképpen hívták meg Grosst 1899-ben az akkori osztrák, Csernovitzben levő, majd 1903-ban a prágai német egyetemre, végre 1905-ben ugyancsak mint a büntetőjog tanára visszakerült szülővárosába, Grazba, ahol 1915 december 9-én bekövetkezett haláláig működött. ]) A cikket szerző 1934 jan. 14—18. napjain Grazban való tartózkodása során a Hans Gross által alapított Kriminollogisches Universitátsinstitutban végzett tanulmányai során írta. Kellemes kötelességet teljesít szerző akkor, amidői az e tanulmányok során tanúsított támogatásért az intézet jelenlegi vezetődének: Lenz(Adolf udvari tanácsos és Seclig Ennst egyetemi professzoroknak, valamint dr. Bellavich Hans asszisztensnek e helyütt is meleg köszönetet mond. :) Gross részletesebb életrajzi adatait is irodalmi munkásságának méltatását lásd: Lenz: Hans Gross, Zeitschrií't földié gesamte Strafrechtswissenschaft, 37. köt. (1915/16.), 595. s köv. old. Irodalmi eredmények mellett Gross működésének főjelentőségét organizatorikus munkásságában kell keresnünk. Az Archív für Kriminalanthropologie und Kriminalistik (haláláig 65 kötet jelent meg) című folyóiratban sikerült neki a munkatársaknak nagy tömegét a közös cél, amint a folyóirat neve. is jelzi, a kriminalisztika és a kriminalanthropologia célkitűzéseinek szolgálatába állítani. Organizatorius tevékenységének egy másik megnyilatkozását pedig abban a törekvésében kell látnunk, hogy azokon az egyetemeken, ahol működött kriminalisztikai intézetek megszervezésén fáradozott, amely törekvését végre 1912-ben siker koronázta, amennyiben akkor nyilt meg szorgoskodásának eredményeképpen a grazi egyetemen a legelső ilyen tárgyú intézet. > II. ^ross kutató és tudományos törekvései két irányban bontakoznak ki különösképpen. Elsősorban a kriminalisztikában, a bűnügyi nyomozás tudományának a terén, ahol bár a személyi bizonyítékok (vádlott vallomása,* tanúvallomások stb.) problémáival is foglalkozik, mégis ezeket inkább háttérbe állítja, mert tapasztalata az volt, hogy az ember, mint bizonyítási eszköz, távolról sem olvan megbízható, mint a tárgyi bizonyítási eszköz, amelynek a bizonyítási eljárás során való produkálásánál elesnek az egyént vallomásánál sokszor befolvásoló momentumok (mint az érdek, szimpátia, antipatia stb.). A bizonyítási tárgyak produkálásánál viszont olyan ismeretek és módszerek válnak szükségessé, amelyek nélkül bizonyítási' értékük vajmi kevés. Példával élve, a helyszínén talált betörőszerszámokból a bűntevők személyére csak az tud helytálló következtetéseket vonni, aki a kezdő és hivatásos betörők életével, felkészültségével, szokásaikkal téliesen ismerős. A helyszínén maradt gyufákból, fogváióból, ruhafoszlányból stb-ből éppen csak a mikrophotographiában járatos nyomozó tud ' állandó értékű bizonyítékokat, adott esetben esetleg mikrofotografiákat produkálni. Bár Gross életében sok, e téren ma már elterjedt eljárás még ismeretlen volt, mégis írásaiban léptennyomon kicsillan ama meggyőződése, hogy a tárgyi bizonyítási eljárások kiépítésére kell a súlyt fektetni. És a technika számtalan újabb vívmánya teljesen igazolta a Gross által e téren hangoztatott sejtéseket. Bár tagadhatatlan, hogy Gross halála után számtalan kutató a kriminalisztikai módszerek kiépítése körül értékes eredményeket produkált, mégis az alapok lerakása kétségtelenül Gross érdemét képezi.