Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 7-8. szám - A Nemzetek Szövetsége szervezete és működése

(85) MISKOLCI JOGASZÉLEI az ópiummal való visszaélések megtorlásává és a vele ' aló kereskedelem szabályozására. Külön ópiualbi­zottságot szervezett, több konferenciát tartott ebben a kérdésben, különösen a Távol-Kelet részére készí­tett ópium felhasználásának fokozottabb ellenőrzé­sét biztosítva ezek eredményeképpen. Sokat tett a Szövetség a leánykereskedelem el­nyomása és a gyermekek védelme terén is. Már 1921­ben evégből kongresszust hívott össze; az itt elfoga­dott egyezményhez 26 állam járult hozzá. Különösen gondja volt a Kisázsiába hurcolt nőkre és gyerme­kekre; Konstantinápolyban, valamint Aleppóban kü­lön épületeket is emelt a menekült nők és gyermekek támogatására. Az olasz Ciraoló szenátor kezdemé­nyezésére az elemi csapások által sújtott területek lakosságának felsegítésére egy nemzetközi szerveze­tet hívott életre, amely megkönnyíti a nemzetközi se­gélynyújtást ilyen esetekben, mint pl. történt a ja­páni és szicíliai földrengések idején is. A munkásság értékelése Ezekben gondoltuk felvázolni főbb vonásaibar­azt a sokirányú működést, amelyet a Szövetség ala­kulása óta végez. Kétségtelen, hogy a közgyűlés, a Tanács, a bizottságok és a rendelkezésre álló irodák elismerésre méltó lelkesedéssel és nem egyszer ered­ményesen is foglalkoztak azzal a sokágú és szélos területű problémakomplexummal, melyből egynek­egynek sikeres megoldása az emberiséget közelebb vihette talán valamivel az igazi béke felé. A Szövetség főfeladatának azt tekintette, hogy leküzdje a nemzetek közötti egyetértés és összemű­ködés útjába tornyosuló akadályokat. Működése di­csérőket és gáncsoskodókat egyaránt megszólaltatott. De szüksége is van mind a kettőre, mert ha támad­ják is egyfelől, ez csak arra ösztönzi, hogy a még fennálló tökéletlenségeket kiküszöbölje; ha elisme­réssel vannak másrészről, csak növekszik bizakodása, hogy működése talán mégis hasznos az emberiség számára. Az bizonyos, hogy szervezete még nem tö­kéletes. De mivel nem rideg dogmatizmusra épültek fel falai, hanem mert az a célja, hogy a különböző nemzetek közös munkájával vigye előbbre az embe­riséget, a kérdések megfelelő megoldását elősegítő módszerek és utak folyton változtathatók és szerve­zeténél fogva valóban alkalmasnak is látszik minden uj módszer megfelelő igénybevételére. Az állandó együttműködés a nemzetek között, amelyet már pusz­ta létével, gyűléseivel és értekezleteivel intézménye­sített, a gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi kérdések, a közlekedés, a nemzetközi közegészségügy, a szel­lemi munka és néhány visszaélés terén közreműködé­se nemcsak a világhelyzet állandó javulását jelenti, hanem hatásában megsokszorozódva szorosabbra fű­zi a nemzetek eddig sokkal lazább érintkezését és így előbbre viszi az állandó békének ügyét. A Szövetség munkásságának bírálatánál általá­ban nem szokták figyelembe venni a különböző álla­mok érvényesülni akarását, a közöttük uralkodó el­lentétes szempontokat, a népek más és más termé­szetét, amelyek mind nehézségeket és komplikáció­kat okoznak egy-egy kérdés sima elintézésénél. Pedig ezek az ellentétek nem tűntek el egyáltalában a Szö­vetség megalakulásával. A világ problémái nem vál­nak könnyebbekké azáltal, hogyha azok megvizsgá­lását és a megoldás keresését a Nemzetek Szövetsége veszi kezébe, hiszen minden egyes tagállamnak meg van a maga érdeke, a maga törekvése és kívánsága, amelyről nem mond le akkor sem, ha a vitás problé­mával a másik állam a Népszövetséghez fordul. A Szövetségnek nincs olyan hatalma, hogy egy kollek­tív akaratot szegezzen szembe tagjai egy részével, mert hisz neki az összes tagok érdekeivel és kíván­ságaival számolnia kell és mindössze az áll módjá­ban, hogy mint az ellentétek könnyebb kibonyolítá­sára életrehívott korszerű uj testület, a régieknél jobb eszközöket keressen a kiúthoz. Vagyis nem kor­mány, amely parancsolhat, hanem csak egy szilár­dabb formája az együttműködésnek és épp ezért, saj­nos, mindig figyelemmel kell lennie azokra az irány­elvekre, amelyeket az őt alkotó különböző kormá­nyok magukéinak vallanak. Amikor tehát — Léon Bourgeois szerint — a Nemzetek Szövetsége nem ta­gadhatja az említett érdekek erejét, mégis igyekszik azokat alárendelni egy hatalmasabb erőnek, amely minden lelkiismeretes ember szemében magasabbren­dű ennél és ez: az igazságnak és a jognak az ereje. Mi következik ebből számunkra, magyarok szá­mára, a Nemzetek Szövetségével szemben való állás­foglalásunkat illetően ? Elsősorban is az, hogy nem szabad, elfogultság­ból, sem ellenséges érzülettel viseltetni e genfi intéz­mény iránt, sem pedig lekicsinyelni annak erejét és hatását. Hisz működését illetően mindössze nem egé­szen 12 évre tekinthetünk csak vissza. Mi ez az idő az emberiség történelmében? Ismerjük el legalább, hogy akar valamit tenni az emberiség boldogulása, a béke fentartása és szer­ves kiépítése terén. Én úgy érzem, hogy az emberi­ségnek egy gigantikus méretű vállalkozásával állunk itt valójában szemben, amelyhez ma még csak az alapokat ássák. Hogy felépül-e erre a fundamentum­ra az örök béke temploma, annak csak a Mindenható a tudója. Annyi azonban bizonyos, hogy szilárdan álló falakat csak akkor tudnak felhúzni, ha az isteni gondolat cementjével kötik egymáshoz alapkőül nem­csak az egyik nagy eszmét, a békét, hanem az erkölcsi világrend másik elengedhetetlen princípiumát : az igazságot is. A népek lelke ugyanis nemcsak békére vágyik, hanem igazságos békére... A magyar hercegprímás jelmondata: Justitia et pax! Ezt a mondást kellene választani a genfi palota feliratául is. Jöjjön a Népszövetség az igazság ér­vényesítésével, akkor az igazságtalanság keresztjével a hátukon vánszorgó népek örömmel üdvözlik majd benne s általa a béke megvalósítóját is... De csak ak­kor! Mert nekünk előbb kell az igazság, s csak az­után a béke. vitéz Nagy Iván dr. Magyar irodalom: Apponyi Albert gróf: La erise de la Société des Nations. Bpest, 1933. — Auer Pál • A Népek Szövet­sége. Bpest, 1918. Franklin. — Czakó István : A Népszövetség szervezeti reformja. Bpest, 1931. — Faluhelyi Ferenc: A Nemze­tek Szövetsége célja és szervezete. Bpest, 1931. Grill. — Báró Fiedler Sándor: A népszövetségi gondolat fejlődése. Bpest, 1928. Turcsány. — Irk Albert: A Nemzetek Szövetsége. Pécs, 1928. Danubia. II. kiadás. — Mengele Ferenc : A Népszövetség jogi és politikai rendszere. Bpest, 1927. Franklin. — Nagy Elek : Ma­gyarország és a Népszövetség. Bpest, 1925. Franklin — Vladár Ervin : Mi is az a Népszövetség ? Bpest, 1930. Külügyi Társaság.

Next

/
Thumbnails
Contents