Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 6. szám - A moratóriumról általában és az egyéni moratóriumról (Pp, 397, § I 2.). 2. r.

10 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (66) igen, de a jogosságra ne terjedjen ki, s ellenkezik a Ppé. 18. §. 4. bek. rendelkezésével is. XVI. A perfüggőséget, a jogvédelmi szükséglet hiányát s a jogerőt a bíróság hivatalból veszi figyelembe, ha azonban azt elnézné, vagy a rendelkezésére álló adatok alapján nem észlelhetné, a fél maga is felhívhatja arra a bíróság figyelmét és pedig perfüggőség esetében ú. n. pergátló kifogás alakjában (Pp. 180. §. 4. p.), a másik két esetben pedig a keresettel szemben való védekezés során. Ha azonban azokat sem a bíróság nem észleli, sem a fél nem érvényesíti, a két per, illetőleg eljárás, ezekre való tekintet nélkül fejeződnék be, mikor is ugyanarra a jogra vonatkozólag két s esetleg egymással ellentétes határozat jönne létre. Kérdés már most, hogy a korábbi, vagy a későbbi perben, illetőleg eljárásban hozott s az eljárást befejező határozattal a per, illetőleg más eljárás megszűnik, azzal együtt megszűnik a perfüggőség is, a jogvédelmi szükséglet kérdése pedig tárgytalanná válik. Megmarad azonban a jogerő hatálya (t. i. az ú. n. anyagi jogerő), amennyiben a bíróság az ügyben, vagy az ügy érdemében határozott.50) Nézetem szerint ilyenkor a korábbi eljárásban hozott határozat lesz irányadó,51) ami következik abból is, hogy Pp. 563. §. 10. p. szerint az ügyben korábban hozott jogerős ítélet alapján perújítással lehet élni. Ez azonban nemcsak ítélet, hanem más jogerős határozat, vagy egyesség is lehet, feltéve mindig, hogy ez a másik határozat meghozatalát kizárta volna.32) Ha tehát a díj megállapítási eljárás korábban indult taag, abban hozott jogerős végzés, mint praejudicium, a későbbi behajtási perben figyelembe veendő és pedig úgy a jogosság, mint az összegszerűség kérdésében, illetőleg csak ez utóbbiban, ha a bíróság a jogosság iránt a Ppé. 18. §-a alapján nem határozhatott, s mindig csak az azonos pertárgyat illetően. Nézetem szerint azonban csak akkor, ha megindításakor a behajtási per még nem volt folyamatban. Ily esetben ugyanis, mint láttuk a díjmegállapítási eljárás már felesleges. Viszont a behajtási (marasztalási) perben hozott ítélet jogereje után, a később t. i. az ilyen per függése után megindult díjmegállapítási eljárásban hozott végzés semmi jelentőséggel nem bír. Fentebb ismertetett bírói gyakorlatunk azonban más állásponton van s ebből azt a következtetést is lehetne vonni, hogy a per függése után indított díjmegállapítási eljárásban hozott végzés alapján perújításnak, illetőleg végrehajtás megszűntetése, vagy korlátozása iránti keresetnek is lehetne helye, a Pp. 563. §. 11. p., illetőleg az 1912 :LIV. t.c. 39. §-a alapján. Éz azonban nem így van, mert végrehajtás megszűntetése, vagy korlátozása iránti keresetnek53) ez alapon soha, perujítási keresetnek pedig az id 563. §. 10., vagy 11. p. alapján csak akkor lehet helye, ha a díjmegállapítási per korábban tétetett folyamatba, 60) A kettő u. is különbözik egymástól. L. Szerző: Jogt. Közlöny. 1915. 1. sz. ") Ellen'k. Hellwig: System. 362. z 52) V. ö. Kovács M.: i. m. 1176. M) V. ö. Szerző: id. Végrehajtás. 215. s k. Jd. Jogerős ítéletet csak perújítás folytán s <nem egy hasonló célú s így már hellyt nem fogható eljárás útjá.ni lehet csak hatályon kívül helyezni. mint a behajtási per s ebben a jogerős végzést a fél nem használta. A díjmegállapítási eljárásnak a behajtási perhez való viszonyára tehát az a döntő, hogy melyik tétetett korábban folyamatba s ebből a szempontból közömbös, hogy az előbbit pernek, vagy perenkívüli eljárásnak vesszük_e, mert akár a függőség, akár a jogvédelmi szükséglet (érdek), akár a jogerő szempontjából vizsgáljuk is az előállott helyzetet, a második eljárásra, az annak tárgyát képező jog fennállásának, vagy fenn nem állásának, valamint az öszszegszerűségnek megállapítása céljából, de csakis ebből, (tehát nem a behajtás céljából) semmi szükség nincs s így céltalan, már pedig szükségtelen s így tárgytalan bírói eljárások ezért jogi hatállyal nem bírhatnak. Bacsó Jenő dr. A moratóriumról általában és az egyéni moratóriumról (Pp, 397, § L 2.) (Folytatás.) Magyarországon a moratóriumot nem szokták rendes jogintézménynek tartani. Ami az eddig felhozottak alapján nem is igen lenne megcáfolható. Pedig a magyar jogrendszerben létezik a moratóriumnak egy olyan különleges fajtája, amely bátran rendes jogintézménynek tekinthető. És ez is a magyar jogvilág egyik legsikerültebb kódexében, a polgári perrendben található fel, annak is az ítéleti marasztalás kapcsán a teljesítés határidejéről szóló szakaszában. Az 1911:1. tc. (Pp.) 397. §-ának első bekezdése a következőkép rendelkezik: ,,Az ítéletben megállapított kötelezettség teljesítésére 15 napos határidőt kell szabni. Szükség esetében a bíróság a felperes kérelmére rövidebb határidőt, rendkívüli körülmények között pedig az alperes kérelmére hosszabb határidőt szabhat. A bíróság továbbá a felperes hozzájárulásával a kötelezettségnek részletekben teljesítésére külön-külön határidőkel szabhat, még pedig akként is, hogy valamely részlet teljesítésének elmulasztásával a még hátrálékos öszszes részletek azonnal teljesítendők." Ezek szerint a bíróság a teljesítésre határidőt tűz ki, ha az alperest az ítélethozatalkor lejárt pozitív szolgáltatásban marasztalja el. — Sem a francia, sem a német jog szerint az ítélet nem tűz teljesítési határidőt. Annál is inkább, mivel a teljesítési határidő mellőzése következetesnek látszanék és ellentmondás van az ítéletben, ha a bíró kimondja, hogy a követelés rég lejárt és mindamellett a kötelezettnek csak azt hagyja meg, hogy bizonyos idő elmúltával teljesítése kötelezettségét. (Pp. M. i.) Annak a törvényes rendelkezésnek tehát, amely kimondja, hogy a lejárt pozitív szolgáltatásokra szabályként tizenöt napi teljesítési határidő tűzendő — első pillanatra a moratóriumhoz hasonló jellege van. — És valóban a moratórium fennforgását jelentő elhatároló motívumok nagy része fellelhetőnek látszik. — így mindjárt a törvényes tilalom az ő speciális pozitív formájában megnyilvánul akként, hogy a magánjog szerint már rég lejárt követelés érvényesítését tizenöt napra felfüggeszti és csak ennek eltelte után engedi érvényesülni. A törvény idézett