Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 5. szám - A moratóriumról általában és az egyéni moratóriumról (Pp. 397. § I.2.). 1. r.

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 nem megy; érintetlenül hagyván a követelések alapján alkotó magánjogi jogviszonyok minden egyéb részét és vonatkozását. — Vagyis a moratórium egy bizonyos irányban ideiglenes természetű korlátozást tartalmaz csupán, amely a rendes állapothoz való visz. szatérés lehetőségét, akár egyszerre, akár fokozató., san sohase zárja ki. Bár meg kell jegyezni, hogy a csődönkívüli kényszeregyességi eljárásnak ilyen szempontokból való vizsgálatánál az elbírálást illetően különbséget kellene tenni a hitelezők közt aszerint, mikép a kényszer. egyesség megkötéséhez kezdettől fogva és állandóan hozzájárultak-e, vagy nem. Ennek a bővebb kifejtésére azonban nincsen jelenleg mód. Nem lesz érdektelen megvizsgálni, hogy a földteherrendezés előmozdításáról szóló 1931. évi 8. t. c, amelyről szeretnek — a kérdést jogi szemszögből nézve elég helytelenül — úgy nyilatkozni, mintha az a csődönkívüli kényszeregyességhez hasonló természettel bíró eljárás lenne — tartalmaz-e valódi moratóriumot? A törv. 9. §-a, amely a teherrendezésre irányuló tárgyalás feljegyzésének hatályát három hónapi árverési tilalomban jelöli meg, valóságos moratóriumot tartalmaz. Ellenben az eljárás végén létrejött egyesség soha sem tartalmazhat majd igazi moratóriális jellegű intézkedéseket. U. i. az csak teljesen magánjogi egyesség, illetve halasztás jellegével bírhat, mert a felek szabad megegyezésével jött létre (1. a törv. 11. §-át és a min. indokolást) és amely nélkülözi a moratóriumok egyik fő motívumát — a törvényes halasztást. A csődönkívüli kényszeregyességgel szemben a 3800/1932. M. E. sz. és az azt meghosszabbító rendelet, az ú. n. gazdavédelmi rendeletek a valódi moratóriumnak megfelelő intézkedéseket tartalmaznak. Ellenkező álláspont felé hajlik Krüger Aladár, akinek „A gazdavédelmi rendelet ismertetése" c. 1932-ben Budapesten megjelent munkájában, az egyik fejezetcím a következőképpen hangzik: ,,Az adósvédelem: nem moratórium." A fejezet tartalmából azonban már nem tűnik ki ilyen határozottan ez az állítás, csupán az, „hogy a gazdavédelmi rendelet nem kíván általános moratóriumot életbeléptet>ü." (4. o.) Ezt az utóbbi állítást, t. i. azt. hogy a gazdavédelmi rendelet nem létesít általános moratóriumot, soha senki sem vonhatja kétségbe. Mert a továbbiakfolyamán be fog bizonyosodni, hogy az általános moratóriumon kívül még több más fajtájú valódi moratórium is fennálhat. Hogy pedig a gazdavédelmi rendelkezések a valódi moratóriumnak megfelelő fizetési halasztás jelentőségével bírnak, arra igen jó bizonyíték magának a 3800/1932. M. E. sz. rendeletnek a címe, amely „egyes gazdatartozások behajtásának ideiglenes korlátozásáról" tesz említést. A gazdavédelmi rendelet valódi moratóriumot tartalmaz, mert ezirányú rendelkezéseiben fel lehet ismerni a törvényben gyökerező fizetési halasztás elhatároló fő tulajdonságait. Vagyis megnyilatkozik bennük a törvényes tilalom, amely a magánjog szerinti követelések érvényesítését bizonyos időre eltiltja. Ez a körülmény a fentidézett címben a tartozások „behajtásának" korlátozásában jut kifejezésre. A behajtás szó azonban itt nem csupán egy eljárásra akar vonatkozni par excellence — a végrehajtási eljárásra, hanem általában minden olyan proceszszusra, amely akár a követelések érvényesítésének előkészítésére (polg. peres eljárásnál történő beavatkozás; V .ö. a rendeletnek főként 10—14. akár magára a közvetlen érvényesítésre, vagyis a szorosabb értelembe vett behajtásra (végrehajt, eljárásnál történő beavatkozás; V. ö. a rendeletnek főként 15—22. §§-kal) vonatkozik. Vagyis a moratórium fogalmának megítélésénél közömbös, hogy a követelés érvényesítésének melyik stádiumában alkalmazzák a törvényes fizetési halasztást tartalmazó rendelkezést. A gazdavédelmi rendelet idevágó intézkedéseiben megnyilvánul a valóságos moratórium másik jellegzetes vonása is. amely — a teljesítési időpontoknak teljes vagy részletekbeni felfüggesztését figyelembe nem véve a magánjogi konstrukciók megváltoztatásától és eltérésétől, vagyis újabb alapokon nyugvó végleges jogi helyzet teremtésétől való tartózkodásban jelentkezik. A moratóriumnak ezt a nem véglegességét jelentő momentuma a gazdarendeletnek már idézett címében is kifejezésre jut, mikor ,.az egyes gazdatartozások ideiglenes korlátozásáról" tesz említést. Bár ennél a kérdésnél az ,.ideiglenes" szó használata nem nevezhető szerencsésnek, mert itt a hangsúly a magánjog értelmében kialakított eredeti jog . viszonytól eltérő végleges rendezéstől való tartózkodáson nyugszik, amely bizonyos időre szóló változást csupán a fizetési halasztás tényében hoz. Van még a valódi moratóriumnak egy harmadik jellegzetessége is és ez a gazdavédelmi rendeletnél szintén fellelhető, amely ugyan nem az intézmény belső tulajdonságaira mutat rá, hanem a moratórium alkalmazásának állandó' kísérő jelensége, sőt még annál is több: a törvényes fizetési halasztás bevezetésének rendszerinti oka és alapja. Ez pedig nem egyéb, mint a viszonyok és körülmények rend kívüliség ének fennforgása, amely indokolttá teszi a moratórium intézményének kreálását. A viszonyok rendkívüliségének mértéke, amely azután indokolttá teszi a moratórium intézményének alkalmazását, a legkülönbözőbb lehet. Ebből a szemszögből tekintve a mai világkrízis épp ÚKV rendkívüli körülménynek számíthat és indokolásául szolgálhat valamely moratórium működésbe hozásának, mint valamely önhibáján kívül gazdasági válságba jutott egyénnek különösen méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén törvényben gyökerező fizetési halasztásban való részesítése. E kérdés megvilágításának történeti példákkal leendő alátámasztása céljából legalkalmasabbnak tetszik néhány szóval a moratórium történeti kifejlődésével foglalkozni. A moratórium szó középkori származású, de maga az intézmény a római jogból vezethető le. (Moratoria praescriptio, C. I. 19.2.; indultum.) A római császárok gyakorolták egyes esetekben dekrétumaik útján. A német pandekta jog (275. §; V. ö. Windscheid) is átvette ezt a jogintézményt. A középkori abszolút uralkodók dekrétálták ezeket a kegyelmi jog számba menő kényszerintézkedéseiket. (V. ö. az 1577-es Reichspolizeiordnung-val.) Miután a moratórium időtartama többnyire 5 évre terjedt, épp ezért litterae quinquennales (quinquennalium) néven is szerepelt. (Meyer, Katona.) A fejedelmi halasztási jog mellett a német partikuláris jogrendszerekben, első sorban is a porosz Gerichtsordnung-ban, később a Code civil-ben (délai de gráce; 1244. §.) 1700—1800. közt kifejlődött a bírói halasztási jog rendszere, amely szerint a moratórium nyújtásának a joga most már csak a bíróságok közreműködésével illette az államfőt, majd