Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)
1933 / 2-3. szám - Az eperjesi ev. Kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége
(rj 11 f J vVÍJL Kilencedik évfolyam. tft rfo^^2—3. szám. Miskolc, 1933 február—március MISKOLCF JÜGÍSZÉLET JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER július és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Horthy Miklóstér FELELŐS SZERKESZTŐ : DR- SZONTAGH VILMOS jogakadémiai ny. r. tanár, egyetemi m. tanár ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 7 pengő, félévre 3*50 pengő. Egyes szám ára \' — pengő. TARTALOM: Zsedényi Béla dr. jogakadémiai ny. r. tanár, egyetemi ni. tanár: Az eperjesi ev. Kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége. — Hacker Ervin dr. egyetemi m. tanár, jogakadémiai ny. r. tanár: A német birodalom kriminalitása az 1930. évben. — Schneller Károly dr. jogakadémiai ny. r. tanár, egyetemi m. tanár: Miskolc lakossága 1930-ban I. — KÖNYVSZEMLE: Sztehlo Zoltán* dr.: Személyi Kálmán rlr.: Római jog, EL kötet. — Jogakadémia hírei — HÍREK. Az eperjesi ev. Kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége*) 1. Ev. egyházunk vesztesége és az eperjesi ev. Kollégium. A trianoni békeparancs, amely az ezeréves Magyarország területét, a földrajzi és történelmi követelményekkel számot se vetve, oly meggondolatlanul és köniynyelműen darabolta fel, súlyos veszteségeket mért többek közt az összes magyar történeti egyházfelekezetekre is. Lélekszámban akkor, amidőn a Magyar Birodalom lakosságának több mint a fele idegen impérium alá került, mindegyik 'történeti egyházfelekezet vesztesége igen jelentékeny és súlyos volt. A legsúlyosabb természetesen, a római katholikusoké, akiknek lélekszáma 10.888.138ról 4.778,421-re olvadt le, akik tebáJti 6.109,717 lelket veszítettek. Közel egymillió lelket, pontosan 987,056-t vesztettek azonban a reformátusok is és nem sokkal kevesebbet, 855,107 lelket,, az ág. hitv. evangélikusok. E veszteségek megbontották természetesen e ! történeti egyházfelekezeitnek az ország 1 összes lakosságához viszonyított arányszámait is. Ezekben az arányszámokban azonban a római katholikusöknál és a reformátusok*) E kis tanulmányban közölt fejtegetéseket az eperjesi ev. Kollégiumra voinatkojzólag ázom szélesebb körű memoramr ilumból foglaltam és áUítattaim össze, amelyet „Előkészítő jelentés és jogi szakértői vélemény a szlovák ev. egyházi követelések tárgyában" cím alatt 1932 október havában nyújtottam he a magyarhoni ág. hitv. ev. egyetemes egyház egyetemes felügy élőjéhez. A tanulmiánybain felsorolt történeti adatok forrásaként az eperjesi ev Kollégium Értesítőit^ az ev. egyetemes egyház és a tiszai ev. kerület jegyzőkönyveit, 'valamint az ev1. egyetemes egyház levéltárát használtam. A jogelvi fejtegetések forrásmunkáiként különösen vitéz Moór Gyula „A jogi személyek elmélete" (Budapest, 1931.) és Szászy István „Az államok közötti utódlás elmélete" (Budapest, 1928.) című müveit és Ereky István még kiadatlan, és csupán kéziratban közkézen forgó „Közigazgatási jogi jegyzetei"-t kell kiemelnem. nál nem veszteség, hanem nyereség mutatkozik. A rám. katholikusok arányszáma ugyanis 52.1%-ról 62.8%-ra , tehát igen erős abszolút többségre, míg a reformátusoké 12.5%-ról 21.4%-ra emelkedleltt. Ez a két, egyházfelekezet tehát a lélekszámbaji való veszteség némi, bár kétségtelenül szomorú kárpótlásaként, legalább a többi felekezetekhez viszonyított erejében ért el komolyabb növekedést I Ezalatt azonban az evangélikusok arányszáma, amely 6.4% volt a nagy Magyar Birodalomban, ugyananynyi, azaz változatlan maradt a trianoni békeparancs szerint megcsonkított. Magyarországon is. Amennyiben azonban a múlt arányszámainak megállapításánál Horváit^Szlavon országok lakosságát nem vesszük figyelembe, még ebben az arányszámban ás jelentékeny veszteség imutiatkozik, mert leszerint ez az arányszám 7.1 %-ról s'/állt 6.4%-ra le. Az evangélikus egyháznak teoáií. 1 még a szomorú és kétes értékű kárpótlás sem jutott osztályrészül, hogy az ország lakosaihoz viszonyított aranyszámában mulathatna fel növekedést. Ezeknek az arányszámoknak jelentékeny eltolódása az evangélikus egyház szempontjából nem minden jelentőség nélkül való és sajnos ezt, mikómti a következmények mutatták, még ltovábbi veszteségek forrása és eredőjeként kell elkönyvelnünk. Ez az eltolódás volt például az oka annak is. hogy a magyar országgyűlés felsőházának 1926-ban bekövetkezett reformja < alkalmával, szakítva a két történeti protestáns egyházfelekezet mindenkor elismert paritásával, az evangélikus egyház egyházi és világi vezérférfiai sokkal kisebb számban nyertek helyet a magyar országgyűlés új felsőházában. Az evangélikus egyház trianoni veszteségeit azonban a lélekszámban és az evangélikusok arányszámában jelentkező veszteségek még koránltsem ímeríitik ki. Hasonlóképen súlyos veszteségek érték ezt az egyházfelekezetet •kulturális értékeiben, intézményeiben s ezeknek felvirágoztatását szolgáló vagyonában Ls. A kulturális értékékben előállotí veszteségek legnagyobb része, — épp úgy azonban a lélekszámbeli veszteségek legnagyobb része is — a magyar Felvidék elszakítása 1 folytán következett be. Közel négyszáz elemi népiskolát, sok polgári iskolát, hét középiskolát, egy különálló theológiai akadémiát és egy teljesen kiépített, theológiai akadémiából, jogalkadómiából, főgimnáziumból és egy tanítóképzőből álló Kollégiumot veszített el az evangélikus egyház a magyar Felvidék elszakítása következtében. I Nagyon nehéz feladat lenne mérlegre tenni mind e veszteségeket s megálaplítani, hogy ezek közül egyik, vagy a másik e a súlyosabb. Összevetve azonban úgy a