Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 9-10. szám - Államfelfogások jelentősége a jogtudomány szempontjából

MISKOLCI JOGÁSZÉLEÍ szuverenitási politikai elvnek megfelelőleg az ö értelmezése szerinti ú. n. alaki jogfolytonosság betartása mellett jött létre. Mi egy ilyen politikai elvnek a befoglalását a tárgyi jog jogtudományos fogalmi meghatározásába nem helyeselhetjük, mert ezzel egy merőben idegen s csupán egy esetlegesen járulékos elemet foglalunk be annak fogalmába. Az életnek ugyanis a politikai elvektől függetlenül van joga s azért a jog léte független a benne érvényesülő vagy figyelmen kívül hagyott politikai elvtől s minden politikai elv szempontjából a jog csak jó vagy rossz lehet, de nem érinti a politikai elvvel való kongruentia vagy disgruentia annak jogi jellegét, — annak érvényét. Kelsen tehát megállapíthatólag száműz minden, az ideális létű norma fogalmi keretén kívül jelentkező s már a valóság síkjába eső szempontok szerinti jogi fogalomalkotást, Molnár viszont teljesen kilép ebből, a lényeget a norma tisztán ideális mivoltában fellelő gondolatkörből, s joginak egyáltalán nem minősíthető s tudományos tárgyilagossággal tisztán politikainak minősülő gondolatkörből kiindulva szemlélődik s alkot joginak vélt fogalmakat, alkotja meg a tárgyi jog s ennek nyomán a magyar alkotmányjog fogalmát. A Molnár szemlélete szerinti jogfogalom azonban megállapításunk szerint csakúgy, mint a merő idealitás szélsőségébe került Kelsené, teljességgel alkalmatlan a jogtudomány céljaira, mert a maga politikai jellege folytán teljesen ingatag fogalom. A pahtikam. ugyanis maga a megtestesült alkalmazkodás az állam subjektíve felfogott mindenkori követel ményeihez. A politikai elv természetesen éppen ezért a jogrend szempontjából csak annyiban lehet kötelező, amennyiben az a jogi rendelkezésekben kifejezésre jut. Viszont a jogi rendelkezésekben kifejezésre jutó politikai elv nem politikai elv többé, hanem jogszabályi tartalom, — jogi előírás. A politikai elv nem áll felette a jogi rendelkezéseknek, nem lehet mérték de lege lata, tehát az érvényesség szempontjából s csupán de lege ferenda ható életelv lehet. Molnár jogfogalma voltaképen nem bölcseleti fogalom, mert bölcseleti bázisa nincsen, hanem csak felszínes tételesjogi fogalom, amely tehát érvényéi veszti, mihelyt a vonatkozó tételesjog, melyre a fogalmat felépítette, valami okból megváltozik. Mol nár éppen ezért ellene is szegül azon tételesjog megváltoztatásának, melyre a maga jogfogalmát felépítette, mert ezzel elveszítené a talajt a lába alól. Az a kikényszeríthető társadalomrendező norma, mely másként jön lére, mint ahogyan ő azt egy adott positívjogi alapon egyszer már megállapította, — az nem jog. Jognak csak azt a társadalomrendező normát ös_ meri el, mely a fogalomalkotás alapjául szolgált tételesjog előírása szerint jön létre. Azzal a lehetőséggel pedig, hogy jogrendi zavarok esetén szükségképen az előírástól eltérőleg jön létre az irott jog, úgy számol, hogy ezt az eltérőleg létrejött jogot csak akkor ösmeri el utólag jognak, ha a szokás azt utólag elfogadja. A gondolatbeli elvétés itt abban van, hogy a szokás, mint az írott jogalkotással teljesen egyenrangú faktor, kétségtelenül leronthatja vagy pótolhatja a nem kielégítőnek, nem megfelelőnek vagy hiányosnak tartott írott jogot, — de államelméleti lehetetlenség az az elképzelés, hogy az írott jogalkotás, mint államszervezeti szükségképeni szuverén ténykedés lehetősége tényleg, vagy jogilag megszűn. jék s az írott jogalkotás prekáriusán subsidiárius helyet foglaljon el az egyedül szuverén szokásjogi jogalkotással szemben. Nem akarunk azonban visszatérni abba a gondolatkörbe, melyet Molnár aktuális közjogi szemléletével kapcsolatosan már kifejtettünk1) s megmaradunk annál a szűkebb thémánál, hogy meddig tart a politikai és hol kezdődik a jogi szemlélet s hogy a politikai szemléletnek mennyiben van a jogtudomány szempontjából létjogosultsága. Valamely alkotmánynak — mint jogintézménynek — abból a szempontból való vizsgálata, hogy annak rendelkezéseiben milyen államfelfogás érvényesülése mutatható ki, — kétségtelenül politikai szemlélet. Ez a szemlélet is azonban mindenesetre nagyon értékes, nagyon tanulságos és szükséges. Magunk részéről is azon az állásponton vagyunk, hogy a jogtudomány nem szorítkozhatik csak a jogszabályok szabálytartalmi elemeinek, azok értelmének és elvi kapcsolatainak, mint azok belvilágának a kifejtésére, hanem különösen a politikai raison, mint külső értékelés szempontjából is megvilágítást kívánnak azok. Kétségtelen értékkel és jelentőséggel bírhat ugyanis az, hogy ha már foglalkozunk az adott jogi elrendezéstől függetlenül is a közületi jelenségekkel, államszervezeti kérdésekkel s van kialakult képzetünk arról, hogy milyen értéket tulajdonítunk egyiknek vagy másiknak, tudjuk azt is, hogy a múlt vagy a jelen jogi elrendezésében melyik systéma jutott érvényesülésre. - ,j £<: , . Azonban — és a jogtudomány szempontjából ezen van a hangsúly — ha úgy is állapíthatjuk meg, hogy bizonyos kényszerhatalmi normatív rendelkezések más államfelfogás szülötteinek is bizonyúlnak, mint amit tudományos vizsgálat és elemzés eredményeképen, mint eddigi alkotmányi jellegzetessége* megállapítottunk, a nyert eredmények csak de lege ferenda kerülhetnek helyénvalólag érvényesülésre s de lege lata semmiféle következményük nem lehet. A következő jogi rendezkedés ugyanis vagy tudja honorálni a szemlélődés eredményeit, vagy nem és ha tudja honorálni, akkor vagy honorálja vagy nem. A jogtudomány azonban csak a jogi kereteken belül, tehát valamely politikai elvnek a honorálása esetén követheti az alakító életet és le kell mondania arról, hogy sajátos értelemben jogilag operáljon, szemlé lődjön még ott is, ahol már nem a kialakított jog hatóereje a központi gondolat, hanem arról van szó, hogy az élet követelményeinek meg nem felelő érvényes jog megfelelő más joggal cseréltessék ki. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk a jogi szemlélődés három irányáról, mely szerint a bölcseleti szemlélődés a lehetségesség, a tételesjogi a valóságosság s a jogpolitikai a helyes szabályozás síkjában és eszmekörében mozog') s hogy úgy a valóságos szabályozás, mint a helyes szabályozás csak a lehetségesség kor') Közjogi problémáink Szuverenitásunk Szempontjából. Miskolc, 1930. 44. 1. s Jogtudomány és Jogpolitika Közjogtudo Hiányunkban. Miskolc, 1932. 145. 1. s több kisebb a szak- ős napisajtóban megjelent cikkben. 5) Vitéz Moór Gyula: A Jogi Személyek Elmélete. Buda pest, 1031. 537. 1.