Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Kölcsön a kölcsönbeadó veszélyére

8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (8) gionem imperare non possumus, quia nemo cogitur, ut credat invitus, másodszor pedig visszaérkeztünk a jogfogalom központját képező tekintélyhez.1*) A két szuverén között fenti módon netalán kitörő harc eredménye ugyanis .attól függene, vájjon melyik jogrend tekintélye volna inkább képes az ő alattvalói magatartását az ő akaratával szemben való engedelmesség irányában motiválni. És ha netalán az a jogrend bizonyulna erősebbnek, amelyiknek a tekintélye mögött csupán szellemerkölcsi tényezők állanak, úgy mindenféle szuverénítási és kényszerszankciós elmélet dacára az államnak az egyház szuverénítását figyelmen kívül hagyó jogrendje nélkülözné azt a jogrealítást, amely nélkül pedig Szontagh jogot nem tud elképzelni. Kifogásolt fogalommeghatározásunk nem a két szuverénítás korlátlan érvényesítésének ilyen vagy hasonló lehetőségeket nyújtó talajára, hanem az ezeréves együttműködés révén kialakult egyetértés talajára építette fel a főkegyúri jogot. A két szuverénítás pillérjein felépült jogrend elmélete egyébként nem új a magyar jogban, hiszen közismert volt a magyar-osztrák kapcsolat idején az a jogi konstrukció, amelyik a közös ügyeket s a közösügyi kormányzatot a két állam közös akaratából létesült nemzetközi szerződésre támasztotta, s a két állam szuverénítását abban látta kidomborodni, hogy hozzájáruló akaratának visszavonása által bármelyik állam a közösügyi kormányzat egész épületét i'ombadöntheti. A felépítés csak közös akarattal történhetett, a rombadöntéshez elég lett volna csupán az egyik fél akarata. Éppen nem osztjuk Szontaghnak azt a felfogását, hogy: „A szóbanforgó alkotmányjogi problémák jogi minőségük tekintetében kiemelkednek a szó közönséges értelmében vett jogkérdések sorából, s az alkotmányjognak azon régióiba emelkednek, hol a jogviták eldöntése már nem történhetik a bekötött szemű Justitia által, hanem az álláspontok köré csoportosuló érdekeltségek politikai vagy nyers erőhatalmi súlya és sikerei szerint döntetnek és illetve dőlnek el azok." Továbbá: „Itt, ezekben a kérdésekben és vonatkozásokban, a jogászi meggyőzés lehetősége nagyon problematikus. Az érdekek ugyanis nem engedik meg a jogi, a jogászi érvek előtt meghajtást. Akinek az érdeke — mondjuk — amellett szól, hogy a Habsburgok maradjanak meg továbbra is a magyar trónon, amellett, hogy inkább egy idegen szuverén, a római pápa nevezzen ki a főpapi stallumokra, mintsem egy nem róm. kat. vallású államszerv nyerjen erre alkotmányos befolyást, itt nehezen képzelhető jogi argumentum, mely az érdekek ellenében meggyőzni volna képes és ha ez netalán mégis sikerülne, a következmények bizonyára nem vonatnának le." (Közjogi problémáink 4 és 5 1.) Mi a főkegyúri jog kérdését nem nézzük a politikus szemével, s éppen azért nem mint hatalmi kérdéssel foglalkozunk azzal, hanem mint tételesjogi problémával. Azokat a jogelveket és jogszabályokat akarjuk csak leszegezni, amelyek az idevágó ügyek w) Lásd szenző: A magyar joigiszemlélet néhány alapvonása. )Pécs, 1932. c. dolgozatának T. fejezet 2. címét: A magyar jogszemlélet eszményi vonásai. intézésében zsinórmértékül tekintetnek és tekintendők. Szontaghnak a magyar állam egyoldalú szuverénítását kiélező ellenérvei nagyon megerősítették azt a meggyőződésünket, hogy a főkegyúri jogról adott fogalommeghatározásunk helyes volt, s hogy a főkegyúri jogot nem lehet pusztán és kizárólag az állami szuverénítás alapjára felépíteni, hanem az egyházjoggal is megfelelően számolni kell. Véleményünk nem változott, s ezért ismételjük azt, amit a bírálat alapjául szolgáló munkánkban mondottunk: Ha a két szuverénítás egymásmelletti érvényesülése ,,kétségkívül rejt is magában bizonyos nehézségeket, főkép az elméleti kategorizálás és az iskolás fogalommeghatározások szempontjából,... az élet, az ezeréves gyakorlat a kérdést mégis megoldotta, mert olyan modus procedendi-t teremtett, amely mellett úgy a katolikus egyház, mint a magyar állam legfőbb érdekei kielégülést találtak, az érdekellentétek letompultak és elsimultak. Kölcsönös megértéssel és önmérsékléssel olyan gyakorlat alakult ki, amely sem az egyházat nem kényszerítette arra, hogy a magyar király által gyakorolt egyházhatalmi jogosítványokkal szemben a merev tagadás álláspontjára helyezkedjék, sem a magyar államot nem hozta abba a kényszerhelyzetbe, hogy a katolikus egyházzal való belső kapcsolatát megszakítva, ezzel az egyházzal szemben is egyoldalúság, vagyis az egyház körüli felségjogok tiszta államhatalmi jogosítványainak talaján keresse érdekeinek biztosítását." (Magyar közjog. 641., 643.. 644. 1.) Ai^ezeréves együttműködést az tette lehetővé, hogy mindegyik szuverén figyelemmel volt a másikra, s egyoldalú rendelkezései által egyik sem feszítette a húrt az elszakadásig. Ennek az egymásra való tekintetnek nélkülözhetetlen szükségességét igyekeztünk a kifogásolt fogalommeghatározásban kifejezésre juttatni. Molnár Káhnán. YKölcsön a kölcsönbeadó veszélyére. Valamennyi modern jogrendszer átvette azt a római jogi elvet, hogy a kölcsön tárgy véletlen megsemmisülésének a veszélyét a kölcsönbevevő viseli. A veszélyviselésre vonatkozó római jogi elv annyira átment a modern magán jogrendszerek vérébe, hogy a legtöbb állam törvénykönyve, mint magától értetődő jogszabályt, nem is tartotta szükségesnek kodifikációjában expressis verbis kifejezésre juttatni.1) A mutuum és a commodatum közötti különbsé * egyik ismérve, a véletlen veszély viselés mi1 jének különféleségében rejlik. Mert amíg a L.tAuumnál a kölcsöntárgy elvesztének a veszélyét — rendszerint — a kölcsönbevevő, azaz a dolog átvevője viseli, addig a commodatumnál a haszonkölcsön tárgyának véletlenül bekövetkezett megsemmisülése, vagy megrongálódása esetén a commoditarius felelősséggel nem tartozik. ') Mint magától értetődi) jogelv kodifikálását mellőzik többek között az. Optk. 607. és a német BGB. 328. kifejezetten megemlítik a francia Code civile és a nyomában és hatása alatt keletkezett törvénykönyvek, pl. az olasz é.s a krétai magáinjogi kódex.