Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Roesner, Ernst: Die internationale Kriminalstatistik in ihrer methodischen Entwicklung [könyvismertetés] - Dr. Baranyay Károly: Magyar büntetőjogtörténet [könyvismertetés]

(31) MISKOLCI JOGASZÍLET 15 hallgatók kereseti viszonyainak összegszerű megállapítása, adósságok, munkaidő, életstandard), akkor csak azért tesszük ezt, hogy a remélhetőleg mihamar sorra kerülő új publikációt megelőzően a kérdőívre az említett pontok felvétessenek. Schneller Károly dr. X Roesner, Ernst, JJie Internationale Kriminalstatishk in ihrer methodischen Eniwickelung, különlenyomat, Jena, (Gustav Fischer kiadása; 1932. 28 oldal. A bűnügyi statisztikának legnehezebb problémái közé tartoznak azok a törekvések, amelyek a különféle jogterületek büntetőjogi jelenségeit tárgyázó statisztikai megállapításoknak összehasonlítását célozzák. Amilyen jelentősek ezek a nemzetközi bűnügyi statisztikai összehasonlítások, hasonló nagyok és leküzdhetetlenek azok az akadályok, amelyek az ilyen összehasonlítások elé gördülnek. A büntető jogi szabályoknak eltérő volta, a bűnügyi igazságszolgáltatásban érvényesülő eltérő szigor, az észlelt kriminalaetiologiai tényezőknek eltérő sora és vizsgálatoknak terjedelme, az adatgyűjtések eltérő alakítása (például eltérő korosztályok összevonása, itt: —18, 19—21, 22—30 stb, másutt —16, 18—20, 21—30, stb.), de még számtalan más körülmény is majdnem teljesen lehetetlenné teszi azokat a törekvéseket, amelyek ilyen nemzetközi jellegű bűnügyi statisztikai összehasonlításokat céloznak. Bár a legelső ilyen irányú kísérleteket már a XIX. század elején találjuk (Moreau de Jonnés) és azóta a legnevesebb statisztikusok kísérelték meg a nehézség-eket leküzdeni, mégis az eredmény csekély és a további kísérletek kevés eredménnyel kecsegtetnek. Aminek egyik okát abban kell keresnünk, hogy a legtöbb jogterület törvényhozása mereven ragaszkodva saját elrendezéséhez, ridegen elzárkózik minden olyan újítástól, amely a nemzetközi összehasonlításoknak útját egyengetné; a nemzetközi ellentétek mai foka mellett nem csodálkozhatunk azon, hogy ezen a téren is alig találkozunk megértéssel. Az e tárgykörben felvetődő problémák útvesztőjében a tájékozódás bizony nem könnyű, az anyagot, a problémákat produkáló kérdéseket csak felette elszórva találjuk meg; a problémáknak egybegyűjtötten való tárgyalására eddig alig vállalkozott valaki. Ezen ,a bajon és visszásságon segít az előttünk fekvő munka. Roesner dolgozata — címe szerint — szerényen ugyan csak éppen a módszertani problémák bemutatását helyezi kilátásba, mégis a munka ennél sokkal többet nyújt, amennyiben, méltán állíthatjuk, az öszszes e tárgykörben felvetődő problémákat kimeiitően megtárgyalja. Szerzőnk dolgozata elsősorban a kérdésnek hisztorikumát adja és vázolja, kezdve a legelső kísérleteken és a fejleményeket a jelen korig ismertetve. Azután áttér azoknak a nehézségeknek lelkiismeretes vázolására, amelyek a nemzetközi bűnügyi statisztikai összehasonlítások elé gördülnek ; az e helyütt felsorakoztatott adatok és ismertetett anyag számottevően fogja előmozdítani mindazoknak munkáját, akik ilyen nemzetközi összehasonlításokkal foglalkoznak majd a jövőben. Roesner azután még hosszasan reámutat azokra a lehetőségekre, amelyek a nemzetközi összehasonlítások terén kínálkoznak; bár tudatában van teljesen azoknak a leküzdhetetlen nehézségeknek, amelyek e téren adódnak, mégis igyekezik ezek kiküszöbölésére reális javaslatokkal szolgálni. Roesner, aki a német birodalmi Statistisches Reichsamt kötelékében az évente megjelenő német birodalmi bűnügyi statisztikát szerkeszti, ezen dolgozatának közreadása által értékes ajándékkal lepte meg mindazokat, akik nemzetközi bűnügyi statisztikai kérdésekkel foglalkoznak. Hacker Ervin dr. "X Dr. Baranyay Károly: Magyar büntetöjogtörtéúet, 11. kötet. Miskolc. 1932. ISO lap. Ifj. Ludvig és Janovits. A magyar alkotmány — történeti jellegénél fogva — minden intézményével a messze múltba nyújtja vissza évezredes gyökereit. Ezeken a gyökereken, hajszálereken keresztül szívta magába idők folyamán a nemzeti lét talajából éltető erejét. A nemzeti közfelfogás fejlesztette és fejleszti ma is jogéletünket és épen emiatt kell nekünk fokozott figyelemmel lennünk a jogtörténeti kutatómunka eredményeire. Baranyay Károly Magyar büntetőjogtörténetének most megjelent II. kötetében a magyar jogfejlődés egyik újabb fejezetét tárja fel, illetőleg mélyíti ki és ezzel a munkájával egy olyan feladatot old meg, mely úgy a gyakorlati jogász, mint a jogdogmatikus szempontjából egyaránt jelentőséggel bír. Szerző ezen munkája méltó folytatása a néhány évvel ezelőtt napvilágot látott és e lap hasábjain ismertetett I. kötetének, de annál jóval szélesebb mederben próbálja kitűzött feladatát megoldani. És nyugodtan mondhatjuk — nem sikertelenül! Rengeteg adatot hord egybe a munka felépítésénél (pedig előszavában foglaltak szerint „majdnem felére" kellett anyagát redukálnia) és szigorú apparátus criticussal igyekszik átfogni az anyagot, hogy a lehetőségig meg tudjuk ismerni az árpádkori két nagy királynak, Lászlónak és Kálmánnak idejében élő magyar büntetőjogot. Lászlónak három, Kálmánnak két dekrétuma, illetőleg ezen dekrétumok büntetőjogi vonatkozású szabályai adják az alapját művének. Rendszere, tárgyalási rendje chronologikus, ami helyénvaló, hiszen a szisztémát már maga az anyag jellege (büntetőjog) megadta, mégis úgy véljük, hogy az egyes dekrétumok egybevetésénél erősebben kellett volna a szisztematikus rendszerhez ragaszkodnia, mert az időrendi tárgyalás terjes mér+ékü keresztülvitele mellett az anyag egy kissé szétfolyik. A dekrétumokat egyenként veszi bonckés alá, még pedig olyformán, hogy azokból az alaki és anyagi büntetőjogi szabályokat igyekszik kihámozni és a mai büntetőjogi intézményekkel (vád, védelem, tanuzás; bűntettek, büntetések, stb.) — mint értékmérőkkel — egybevetve, azok fejlődési fokát megállapítani, összehasonlítja azonkívül a feltárt anyagot más népek egykorú jogfejlődésével, az egyházjog szabályaival és egybeveti az egyes királyok dekrétumait is. 1 Minden dekrétumhoz egyenkint ír bírálatot és azután úgy László, mint Kálmán dekrétumait öszszegezve, jellemzi a bennük megnyilatkozó büntetőjogi alapelveket. így jut arra a konklúzióra, hogy ezen intézkedések (királyi dekrétumok) teljesen korszerűek, korukhoz mérten fejlettek voltak. Emellett leghatározottabban kivehető a fejlődés folytonossága is, mert Kálmán intézkedései, szabályai jóval humá-