Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Telekkönyvi felelősség

10 MISKOLCI JOGASZÉLET (26) riak, akár még inkább büntetők, pedig Dávidok az az ilyen Góliát telekkönyvi darabokhoz, hiszen egy órás indokolásos ítélet tizedrésznyi sincs, mint egy órás tabuláris darab; külön napra tűzendő tárgyalásos ügy is aránytalanul kevesebb van, mint egy egész napot igénybe vevő telekkönyvi ügy. Már most ugyanez áll a foganatosításról is. Ott is aránytalanul nagyok a különbségek darab és darab közt. Ezekből következik, hogy az mondás, hogy a telekkönyvi bevezetés másolás, enyhén szólva, sehogy sem állja ki a kritikát még a jó elintézések után sem, hát még hiányos vagy kevert elintézések után! De megmagyarázható a bírói karnak is a tkvi szaktól idegenkedése. Nemcsak azért, mert sokak előtt bíróvá történt kinevezésük alkalmával a telekkönyv aránylag a legkevésbbé ismert szak, hanem azért is. mert ez a szak, amivel foglalkozni, a felügyleti becslést véve alapul, legkevésbé rentábilis. Miért? Mert a többi szakokban, úgy a polgáriban és büntetőben (több szak nincs) még csak valamenynyire statisztikába kerül a nehezebb munka, a telekkönyvben azonban — amelyben nincsenek is ügyek, csak még a végrehajtói szakban is iktató számok — nem. (V. ö. B. ü. L. 1930. okt.—dec. 4. sz.. 7.' old.) Ezenkívül más szakokban nem lehet úgy felhasználni más munkájának statisztikai eredményét, mint a telekkönyvi szakban, már most, aki nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy ezt tehesse, vagy pláne még mások statisztikájára dolgozik, úgy az elegendő munkát nem végezhetne még akkor sem, ha ennek megbírálásához volna megfelelő statisztika és volna megfelelő bírálat') és még ha a telekkönyvistákat nem is érintené az az általános gyakorlat, hogy a munkateher akkor arányos, ha a restancia arányos. * Áttérve már most a (nem statisztikai) felelősségre: ebben a Góliát és Dávid arány hatványozott mértékben fordúl elő a telekkönyv és a másik két ügyszak között. A más két ügyszakban tulaj donképen felelősség alsó fokon nincs, mert a fegyelmi bíróságok megállapították, hogy az ítélet akár ténybeli megállapításában, akár jogilag akármilyen rossz, ezért a bírót felelősségre vonni nem lehet. Más hibákért meg ismét csak abban az esetben lehet, ha további jogorvoslat hiányában végérvényesen határoz. A gyakorlatban ilyen felelősségrevonások nem is vannak: a napilapokból tudjuk, hogy egy kötekedő ügyvéd munkadíja leszállítása miatt megtette, hogy fegyelmi feljelentést tett a felső bíróság tagjai ellen, az ilyen feljelentések azonban komolyan nem fogadtatnak. Kisebb rangúakkal szemben természetesen a kétesebb feljelentések is komolyabb fogadtatásban részesülnek. A ,polgári és büntető ítéletek és más határozatok minőségéért fegyelmin kívüli figyelmeztetés és megintés sem igen szokott előfordulni, a közbenső határozatok nagy része pedig olyan, hogy csak a véghatározattal együttesen támadható. Például a pp. 81. §. szerint határnapra valamennyi pertársat meg kell idézni (kivéve, ha valamelyikre a per például felebbezés elmulasztásával be vna fejezve). Már most, ha az első bíróság a megjelenni nem szokott pertársat a tárgyalásra szabálytalanul nem 3) Bírálati utasítás is volt már pl. .30.300/929. I. M. r.j már van helyette másik. Azonban tartalmát titokban tartják. A felügyeleti szak ugyanis más szaktól abban is különbözik, hogy nem fogadja el a szóbeliséget, a közvetlenséget és a nyilvánosságot. idézi meg, de az ítéletet annak kézbesíti és az az ellen jogorvoslattal nem él, úgy akár ő, akár más már hiába panaszolja, hogy egyszer szabálytalanul nem volt megidézve. Ez a szabály (pp. 223. §.) azonban már a telekkönyvben nem áll.1) A fegyelminek egyik sarkalatos elve, hogy az a jogorvoslat elmulasztása esetén nem alkalmazható, ezt a kúria be is tartja, de mái' a figyelmeztetésre és megintésre jogosított hatóságok ezt ,az elvet nem alkalmazzák. Miért nem? Somlyódy István, néhai szegedi járásbíró 1906-ban egy füzetet írt a magyar bírói függetlenség kiépítéséről. Ennek 28-ik lapján **) alatt a következő foglaltatik. „Egyes ministerek különös előszeretettel neveznek ki elnökké ügyészeket, holott a gyakorlat kimutatja, hogy az ilyen elnökök sokszor egyoldalúak és mindenkiben sokszor bűnöst keresnek. Tisztelet a kivételnek." Somlyódy Istvánnak ez a megállapítása általánosságban is megáll, a következő okokból. A Kúria fegyelmi bírósága (az alsóbb fokúakon már felügyeleti hatá,s észlelhető) úgy viszonylik egy felügyeleti hatósághoz, mint viszonylik egy közigazgatási bíróság egy közigazgatási (vagy pénzügyi) hatósághoz. Előbbi tárgyilagosan, utóbbi pedig úgy dönt, ahogy az államnak jobb s a félnek rosszabb. Ép úgy a felügyeleti hatóság is úgy dönt, ahogy a panaszoltnak rosszabb. Miért? Mert valamint a közigazgatási (vagy pénzügyi) hatóság szigora által magának érdemeket akar szerezni, úgy akar magának érdemeket szerezni szigora által egy felügyeleti hatóság is. A felügyeleti eljárás szigor tekintetében a rendes büntető eljárást is felülmúlja, mert a büntető eljárásban a túlzott szigor és a sok alapos felebbezés a szigorú bíróra nem előnyös, míg a felügyeleti eljárás terén jogorvoslat nem az alsó fokra, hanem az annak határozatát megtámadni merészlőre lehet nem előnyös. Mert a felügyeleti hatóságok egymás határozatait, intézkedéseit bizalmi okokból helyben hagyják „indokaiból" avagy ha a felülbírált határozatnak, intézkedésnek indoka nincs, készítenek neki indokot, míg ellenben a törvénykezési fórumok igyekeznek (büntetőben) úgynevezett megsemmisítő és büntetésleszállító és (polgáriban) megváltoztató és feloldó jogaikat érvényesíteni és még helybenhagyás és a pp. 222. §-ának alkalmazását érdemlő esetekben is annyira bőven indokolnak, hogy ezt törvénnyel kellett mérsékelni. (1930. XXXIV. t.-c. 33. §. ut. bek.) Itt is kivétel a felügyeleti jellegű pp. 61. §. szerinti érdekeltségi kifogás, melyet egy esetben ellenérvek bevétele és mérlegelése nélkül bizonyítékok elégtelensége miatt utasít el a bp. t. 5962/929. sz. a.; a pp. előtti időben pedig a felügyeleti hatóságok ilyen esetben egyszerűen referens változtatással intézkedtek. Ellenben egy bp. 29. §. szerint óhajtott bíróküldést a Kúria 5334/1923. sz. a. nem engedélyezett, mert „távoli és egyéni érzékenységgel színezett célszerűségi ok nem lehet a bíróküldés elrendelésének törvényes alapja s a bíró kifogás tárgyává nem is tett elfogulatlanságát és részrehajlatlanságát kétessé nem teheti az a körülmény, hogy a sértett a járásbíróság . ezetője!" (A fennforgó esetben aztán a bp. tábla hozott 3774/924. sz. a. megsemmisítő és felmentő íté*) Lásd a Miskolci Jbigász-élel 191! 1. szeptember—októberi 7—.X. s/.ánia 12. (56.) oldalán közölt jogesetet, mely szerint: a B. V. Hz. 86. \V 5. p. szerinti megintési ok: ,sorrendi tárgyalásnak más kapcsolatos ügyre tekintettel bizonytalan időre elhalasztááről a/, előre láthatólag t'eclezet nélküli követeléssel bíró hitelezők nem értesítése.