Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Az Alandszigetek kérdése a Nemzetek Szövetsége Tanácsa előtt

(23) MISKOLCI JOGASZÉLET 7 nacs figyelmét, elmulasztották figyelmüket a szigetek semlegesítésére és egyúttal szuverenitásuk elismerésere irányítani. Miután a szigetek Svédország és a svéd főváros közvetlen közelében fekszenek, ezek semlegesítéséhez Svédország biztonságának elsőrangú érdeke fűződik. Másrészt azt hangoztatta, hogy a szigetek szuverenitását illetőleg a bizottság tagjai és azok a jogászok, akiknek véleményét a Tanács saját illetékességének kijelentése előtt kikérte, ebben a kérdésben nem voltak egyező véleményen. Továbbá azt tartotta, hogy kielégítő megoldás csak úgy volna lehetséges, ha figyelembe veszik a szigetek lakosságának kívánságait. Ezzel szemben Énekel finn delegátus elismerését fejezte ki a bizottság munkájáért, amely szerinte elvitathatatlanul bebizonyította, hogy a szigetek feletti szuverenitás joga Finnországé és a sziget Finnország területének szerves része. Ezenkívül stratégiai fontosságuk oly jelentős, hogy a szigetek szuverénitásának birtoklása Finnország megvédésének létérdeke, nehogy valamely támadni készülő ellenség elfoglalhatná ezt a szigetcsoportot és ezzel megsértvén Aland semlegességét. Ami a bizottság által javasolt az Alandszigetek lakói számára megadandó kiegészítő biztosítékot illeti, Finnország képviselője kész azokat néhány kivétellel elfogadni. Ezek után semmi ok sincs arra, hogy a szigeteket Svédországhoz csatolják. A Tanács második ülésén 23.-án meghallgatta az Alandszigetek lakosságának két képviselőjét, ezeknek kijelentései szerint a szigetek lakosságának kö.rülbelül 3%-a beszéli a finn nyelvet; a nép teljesen szabadon használja a svéd nyelvet, mely az oktatásnak is egyedüli nyelve. A vallási ügyeket és politikai jogokat illetőleg sem forog fenn semmiféle nehézség. Mindazonáltal az alandiak érzelmi és tradicionális okokból mégis Svédországhoz óhajtanának csatlakozni, a nekik megadandó garanciák ellenére is. A következő napon, június 24.-én délután tartott ülésén a Tanács a következő határozatot fogadta él: Minekután az Alandszigetek kérdésében érdekelt két fél a Tanács 1921 június 21,-i ülése alkalmából beleegyezett abba, hogy a Nemzetek Szövetsége Tanácsa legyen a nehézségek kiegyenlítésére hivatott, megígérvén, hogy annak döntésében megnyugszik, a jogtudósok jelentését tekintetbe véve, mely az illetékesség kérdésében állást foglalt, valamint a Tanács 1920 szeptember 20,-i illetékességére vonatkozó határozatát tudomásul véve, továbbá a földrajzi, faji, politikai, gazdasági és hadi körülményeket, melyek világosan állnak a Népszövetség által alapos vizsgálatra kiküldött bizottság előtt, de elismervén másrészt egy olyan megoldás célszerűségét, mely úgy a szigetek lakóinak, mint az érdekelt feleknek megadja a biztonság maximumát, a Tanács elJvatározzn, hogy nz Ala'rtii-szigftek szuverenitásét Finnország javára elismeri; mindazonáltal az általános béke, a jövendőbeli kölcsönös kapcsolatok Finnország és Svédország között maguknak a szigeteknek jóléte és boldogsága csak bizonyos rendszabályokkal biztosíthatók, amelyéknek a szigetek lakóinak adandó új biztosítékokra és a szigetcsoport semlegesítése és meg nem erősítésére kell irányulniok. A közigazgatási törvényekbe beiktatandó új garanciáknak tartalmazniok kell: a svéd nyelv megtartását az iskolákban, a földbirtokoknak az őslakosság kezében való megtartását, a bevándorlók szavazati jogának korlátozását és egy, a nép rokonszenvének örvendező kormányzó kinevezésének biztosítását. A Tanács belátván, hogy a biztosítékokra a legjobb megoldás egy, a finn és svéd képviselők között szükség esetén a Tanács közreműködésével létesítendő megegyezésben található, elhatározza tehát, hogy a megegyezést a két fél hozzájárulásával fogja keresni. Arra az esetre, ha megegyezés nem volna megvalósítható, a Tanács maga jelölné ki azokat a biztosítékokat, melyek az 1920 május 7.-i autonomtörvényhez mint törvénykiegészítések beiktatandók. Mindegyik esetben a Nemzetek Szövetségének Tanácsa ügyelni fog ezen biztosítékok alkalmazására. A svéd népnek és az öszszes érdekelt államoknak olyan garancia adassék, mely szerint egy nemzetközi megegyezés alapján biztosítva legyen nekik az, hogy őket a szigetek felől hadi szempontból veszély ne fenyegesse. E célból az 1856.-i szerződés egy szélesebb körű által helyettesíttessék, melyért az összes érdekelt felek, ide értve Svédországot is, kezeskednének. A Tanács véleménye szerint ennek az egyezménynek nagyjából összhangban kell állania a szigetek semlegesítésével foglalkozó svéd javaslattal és megbízza a Nemzetek Szövetségének főtitkárát, hogy szólítsa fel az érdekelt kormányokat meghatározott képviselők kiküldésére, a javasolt szerződés megvitatása és befejezése céljából. Branting svéd képviselő kormánya nevében a következő bejelentést teszi a Tanácsnak: Svédország készségesen és nyíltan elismeri a határozatnak azon értékét, melyet annak az egyességokmány tulajdonít. De nem szűnik meg remélni, hogy majd eljön az az idő, midőn a jogi eszme kellően behatol a népek lelkiismeretébe, hogy győzelmet arassanak azok a követelések, melyek ép oly nemes alapon és mély nemzeti érzések nyugosznak, mint az Alandszigete1; lakosságáé. Akkor fogja elérni azt, hogy meghallgatják és akkor fog elégtételt kapni. Finnország képviselője a Tanács határozatát elfogadja. A június 27.-i tanácsülésen Hymans. a Tanács elnöke felolvassa a következő szöveget, mely azt a megállapodást tartalmazza, melyre a két fél a garancia kérdésében jutott: Finnország el lévén határozva arra, hogy az Alandszigetek népének anyanyelvét, kultúráját ós tradícióit biztosítja, kötelezi magát arra, hogy az Alandszigetek 1920,-i autonomtörvényéhez rövid időn belül beiktatja a következő biztosítékokat: 1. Az alandi tartomány-gyűlés (Landsting) és a községek nem kötelezhetők más mint svédnyelvű iskola segélyezésére. Az állami iskolákban a tanítás nyelve svéd. Az illető község beleegyezése nélkül a finn nyelv nem is tanítható az állami vagy községi iskolákban. 2. Ha valamely ingatlant oly személynek adtak el, akinek nem e tartományban van illetősége, minden ottani illetőségű jogi vagy természetes személy visszavásárolhatja azon az áron, melyet szükség esetén az alandi bíróság állapít meg. 3. Finnországi bevándorlók szavazati jogot csak öt évi ott tartózkodás után nyernek. 4. A szigetcsoport kormányzóját a finn köztársaság elnöke a tartomány gyűlés elnökével egyetértésben nevezi ki. Abban az esetben, ha nem jönne létre megegyezés, a köztársasági elnök egy öt jelöltből álló jegyzékből választja ki a kormányzót, mely jegy-