Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve [könyvismertetés]

Í4 MISKOLCI tás és Jurisdictio" kérdését. Jogtörténetünk nem analizálta kellőképen e két fogalmat és Váczy most a külföldi irodalmat alapul véve és egybevetve saját kutatásaival, nagyon érdekes megállapításokra jutott. Vizsgálat tárgyává teszi az oklevelekben az immunitási záradékot és a német Verbotsformel-ben találja meg annak csiráját. Váczy logikus okfejtésben kimutatja, hogy az immunitást ugyan átvette Szt. István német mintákból, azonban annak kifejlődése csak a XIII. század elejére esik és III. István okleveleiben már kibontakozott az immunitás jogi fogalma és tartalma. Heilig Konrád német nyelven megírt cikkében érdekes adatokat nyújt a magyar egyetemek kérdéséhez és kiegészíti Makrai Benedek volt óbudai egyetemi tanár •élettörténetére vonatkozó ismereteinket. Vitéz Házi Jenő „Határszéli viszályaink az osztrákokkal a Jagellók uralkodása alatt" címen levéltári kutatások alapján alapos képet ad az egykori határvillongásokról, amelyeknek a tulajdonképeni oka Magyarország azon földrajzi konfigurációjában keresendő, hogy nyugaton nem volt hazánknak természetes határa. Felette szines, bár elszomorító képet festett Rensing Elfriede, német nyelven, Herberstein Zsigmond naplója alapján II. Lajos udvaráról, ahol Herberstein Miksa császár és I. Ferdinánd megbízásából, mint követ ismételten megfordult. Hatalmas forrásanyaggal rendelkezik, melyet mesterien értékesíteni tud anélkül, hogy szárazzá tenné előadását. ii T oirv; ii<-Ii7ayáíf molirat oHHifr kiilonhn/.ö fpMolcozásokban már ismertünk, még mindig újabb és eredeti megvilágításba helyezi. Csak hálásak lehetünk a szerzőnek, aki e kérdésre vonatkozó magyar irodalmat is figyelemre méltatta,— ha legközelebb, mint jelzi, nagyobb munkában foglalkozni óhajt Herberstein Zs. egyéniségével és egész diplomáciai működésével és közrebocsájtja majd annak értékes levelezését is. Hosszabb lélekzetü tanulmányt írt Pataki Vidor „A XVI. századi várépítés Magyarországon" címen (98—132. 11.), amely főleg a bécsi udvari kamarai, hadi- és állami levéltár (Haus-Hof-Staatsarchív) és más, az Országos Levéltárba bekebelezett levéltárakban végzett kutatásainak eredményét tárja fel. Szerző felosztja a várépítés múltját a hevenyészett építések (1541—1556.) és a haditanács ó-olasz rendszerű építkezéseinek a korára (1556—1570.). Kimutatja, hogy a modern várépítés csak 1541 után kezdődik és váraink építői főleg olaszok voltak, ők hozták hozzánk az ó-olasz és új olasz stílust; ők voltak nemcsak a kő-, hanem a palánképítkezésnek is a mesterei. Átvettek bizonyos jellegzetes magyar vonásokat, mint pl. az árkok előtt található cölöpkerítést, vagy úgynevezett latorkertet. A várak közül részletesebben foglalkozik a szerző Eger és Érsekújvár egész szerkezetével és kiemeli azoknak nagy jelentőségét. A hadiépítőket névszerint felsorolja és méltatja az olasz De Marchi Ferenc, Theti Károly, Baldigara Ottavio és Baldigara Marcus Antonius és mások hadiépítkezéseit. Tanulmányát számos vár, különösen az egri vár alaprajzai díszítik. Lukinich Imre, németnyelvű értékes bevezetése után, közli Tschernembl Erazmus György báró rövidre fogott történetét Erdélyről. A kéziratra LukiJOGASZÉLET (H) nich kutatásai között a bécsi hadügyi levéltárban akadt rá. Tschernembl báró beavatott egyén, aki a linczi birodalmi gyűlésen az ellenzék egyik vezéralakja volt és aki azért írta meg Erdély történetét, hogy a birodalmi gyűlésen felvilágosítsa azokat, akik a császár elnyomó szándékaival nincsenek tisztában. Rámutatott Erdély történelmi jelentőségére és hivatására is. Igazolja Bethlen Gábor politikáját, ami ma, mindent átértékelni korunkban különösen figyelemre méltó. A szerző Erdély önállóságát és függetlenségét természetesnek találja és értékelni tudja Erdély nemzetközi jelentőségét is. Lukinich érdeme, hogy Erdély története meggazdagodott egy nevezetes kútfővel, melyet egész terjedelemben, jegyzetekkel kiegészítve mintaszerű szövegkiadásban közölt. Baráth Tibor „A harmincadjövedelmek közigazgatási költségei Felsömagyarországon a XVII. század elején" címen rövid cikkben kimutatást közöl a felsőmagyarországi harmincadszervezet összes üzemköltségeiről. Beható és részletes tanulmányt írt (167—213. 1.) Schünemann Konrád német nyelven a Mária Terézia korabeli betelepítések 1770—71-iki beszüntetéséről. A telepítések története egy meglehetősen mostohán kezelt fejezete történetírásunknak és azért különös értéket jelent Schünemann alapos és mintaszerűen megírt tanulmánya. Feltűnő volt, hogy ámbár Mária Terézia 1763—1776-ig összesen 11.130 családot mintegy 42.000 lélekszámmal telepített le a temesi bánságba, mégis 177U—71-ben beszüntette a további telepítéseket. Eddig nem ismertük e telepítési tilalmi intézkedésnek igazi okait, mert Czörnig, Kaindl, Huss R. stb. feltevései nem voltak kielégítők és nem dolgozták fel a kamarai udvari levéltárban rendelkezésre álló terjedelmes levéltári anyagot. Schünemann rámutat a telepítési mozgalmak igazi okaira, ismerteti az 1770. és 1771. éhínséget, amely Tirolban, Csehországban és a Rajna vidékén pusztított és a sorozatos rossz termések következménye volt. Azelőtt fogdosni kellett a telepeseket, most tömegesen jelentkeztek az éhezők ezrei a temesi bánság területébe, ahol a mocsárláz ezreket pusztított el. A telepítést irányító kormányközegek meg tehetetlenek, mert annyi embernek egyszerre megfelelő elhelyezési lehetőséget nem nyújthattak s Schünemann drámai erővel festi e lakáshiánynak elszomorító következményeit. Megkapóan ismerteti Kempelen Wolfgang kamarai tanácsos telepítési kísérleteit és kudarcát, melyet II. József szemléje alkalmával vallott. Kempelen kreatúrája volt Neumann, aki a viszszaélések egész tömegét követte el, aki a szükséges építkezésekről kellő időben nem gondoskodott, úgy, hogy télvíz idején a legrettenetesebb helyzetbe kerültek a telepesek és a fellépett különféle betegségek kegyetlen pusztítást vittek végbe közöttük. Megrázó ecsetvonásokkal rajzolja Schünemann eredeti források alapján ezeknek az elhagyatott és csekély vagyonukból kifosztott szomorú sorsú telepeseknek a szenvedéseit. A Bácska betelepítése is lehetetlennek bizonyult. Schünemann ezen szép tanulmánya után Fleischer Gyula az állami levéltárban végzett kutatásai alapján szól a schönbrunni kastély földszinti termeinek falfestményeiről. Jellemzi e falfestmények exotikus jellegét és megállapítja, hogy azok