Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - Könyvtártan

MISKOLCI JOGASZÉLEI ÍJ könyvtár-kultúrpolitikai értekezések és folyóiratok egész sora jelent meg. A Magyar Könyvszemle') csak ritkán közöl a könyvtárügy könyvtárpolitikai teréről dolgozatokat. Nem tesz többet e téren a székesfővárosi Nyilvános Könyvtár sem, melynek bibliográfiai kiadványai2) pedig — úgy látszik — itt-ott felismerték a könyvtár igazi célját és jelentőségét. Rendszere és berendezése, mely legtökéletesebb hazánkban, egyenesen hivatottá tenné e könyvtárt a könyvtártan tudományos megalapozására. Nagy jelentőségűnek számít a fővárosi könyvtár az a törekvése, amikor általános bibliográfiát, mintegy központi nyilvántartást készít és ad ki Társadalomtudományi Bibliográfia címen. Azonban ez, mint a neve is mutatja, csak a társadalomtudományok terére terjed ki s már magas ára miatt sem válhat közkeletűvé. Nálunk a könyvtárügy még nem fejlődött oda (az mellékes, hogy milyen okok miatt), hogy tudományos céljait is megvalósíthassa, hanem egyelőre még csak ott tart, ahol a technikai kérdések megoldásának és tanulmányozásának van helye. Valóban azt látjuk, hogy legkiválóbb könyvtártant művelő tudósaink is ennél messzebb még alig jutottak. Kudora*) még csak a „könyvtár rejtelmeiben" akarja olvasóit kalauzolni4) és e célból pusztán gyakorlati ismereteket és egy kevés történelmi részt közöl „Könyvtártan" c. könyvében. A könyvtár kulturális jelentőségének felismerése, amely Petrarca7') nevéhez fűződik, annyira közhely volt Kudora könyvének megjelenése idejében, hogy nem is fektet súlyt annak taglalására. Ferenczi Zoltán0) is pusztán ,,a könyvtárépületig és berendezésére"7) és a „könyvtár kezelésére" ") fekteti a súlyt az egyébként kiváló munkájában. Tehát szintén csak gyakorlati ismereteket és technikai kérdéseket tárgyal. Többet köszönhet a könyvtárügy a Muzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének, amely főleg Wlassics Gyula elnöksége idején, heroikus munkát végzett, hogy a könyvtárügyet a művelődés legfontosabb fegyveréül elismertesse. De a Szövetség munkája, dacára Ferenczi és Wlassics minden fáradozásának, nem tudta elismertetni a közvéleménnyel a könyvtártan nagy jelentőségét. Hiányzottak és hiányzanak ehez a publicisztikai jellegű könyvtártani értekezések, illetőleg ezek az értekezések legtöbbnyire csak technikai és nem kultúrpolitikai kérdéseket tárgyalnak. Pedig a könyvtár jelentősége nem abban áll, hogy összegyűjtünk teméntelen sok könyvet, azokról •) 1876 óta. közrcibocsájtja a Magyar Nemzeti Múzeum -könyvtára. 2) Éirte.sítiő. ftblben magjeJleoiiniek az évi jelentések (1907 óta); Közlemények; Táiwaila'hmtudcMiiiányi Bibliográfia Stfcb. *) Kuilora Károly: Könyvtártan. Budapest, 1893. <) U. o. VX lap. ») Francesco Petrarca (1304—1374) a wnaissance legkiválóbb embere és könyv«ryüjtöje. Mint IMMioigjlláiffua in jelentős nevet vívott ki mágiának. Könyve: De remediis utriusque Fortunáé A könyv a könyvgyűjtés jelentődé-írét. tárgyalja. Petrarca a'apítnt.ta űieg- a vanc!iose-i és pármiai magánkönyvárat. LegnaRVobb énleme ,a~ kön vv tártán szempontjaiból hagf szembeszáHva a kor zárt. könyvtári- e'lmiétot'élvel., amikor ns a könyvtár szinte egy secret interieur volt, nviltain kird'ctt.c a közkönyvtárak szükségszerűségét és kataUiiias kulturális jelentőségét, ö niapa -azomban közkönyvtárat nem a'-apított. Az elísö közkönyvtárat Palla degll Strozzj' (1372—14f>2) ámította össze. (Savagc.) •) Peremezi Zofltán: A könyvtártan altapviomiaHaii. Bpesl. 1903. ») U. o. 131—232. k ») U. o. 131—323. 1. katalógust készítünk és esetleg a nagyközönség által hozzáférhetővé tesszük. „A modern könyvtárnak a könyvelraktározás sivár mezejéről az eleven, termékeny művelődés központjába kell emelkednie."9) Mert a raktár a könyvtárnak csak múzeális része, Az ugyan igaz, hogy igen fontos része, amelynek kezelése nagy szakértelmet, hozzáértést és intelligenciát kíván, de lélekenélküli és a könyvtári tudománynak legfeljebb technikai segítséget nyújt, maga azonban tudománynak nem tekinthető. Nem is ez a könyvtár szerepe, hanem az, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel mintegy ellenőrizze a közművelődést és elő is segítse azt. A könyvtárnak erre, a statisztikai módszerek alkalmazásával, tág tere nyílik. Akkor valósítja meg a könyvtár a maga céljait, ha azonkívül, hogy a legszélesebb körbe eljut könyveivel és felkelti az olvasási kedvet, ellenőrzi, hogy milyen irányú könyvek és milyen képzettségű és intelligenciájú közönségnek és milyen mértékben álltak rendelkezésére egy elmúlt időszak alatt. Ha ez központilag van megszervezve, akkor elérhető az, hogy az írók figyelmét idejekorán felhívja a könyvtári jelentés arra, hogy mely irányú könyv az, ami érdeklődésre számot tarthat. De nemcsak az írók gazdasági helyzetének javítására alkalmas egy-egy könyvtári jelentés. Amennyiben az állam figyelemmel kíséri ezeket a jelentéseket, maga is irányítólag folvhat be a közművelődés fejlődésére. A könyvtár felhasználásának ellenőrzésével kapcsolatban statisztikát vezethet arról, mely könyveket kedveli leginkább az olvasó közönség. Módjában áll így, hogy a téves, vagy túlságosan egyoldalú kedvteléseket ellensúlyozza és jóakaratú tanáccsal más irányba terelje az olvasóközönség figyelmét.10) Egy példát említek fel Wlassics előadásai után.11) A „Litterarisches Echo" évenként megkérdezte a nagyobb kölcsönkönyvtárakat, hogy mely szépirodalmi műveket keresik leginkább. 1905-ben közel 200 könyvtár adata alapján megállapította a szerkesztőség, hogy a ..Götz Krafft"-ot olvassák legtöbben. Erre a napi sajtóban felvilágosító cikkek jelentek meg, amelyben kifejtették, hogy a Götz Krafft regényciklus művészi értéke csekély ahoz, hogy ennyien olvassák, sőt szégyenteljes, hogy a statisztikában az első helyet foglalja el. Egyidejűleg közölték azt is, hogy a közönség helyes utakon jár, amikor Hesse Hermann, Ernst Ottó, Viebig Clara, Ompteda György, Ganghofer Lajos, Mann Thomas és Böhm Margit érett elbeszélő termékeit olvassa. (Götz Krafft után ezen íróknak volt legnagyobb keletük.) Ez volna a könyvtártan fel-adata: belekapcsolódni a művelődés fejlesztésébe. De tökéletesebben, mint a Litterarisches Echo. Nem voluntaris, hanem kötelező alapon. Nem magántörekvésként, hanem mint állami akció. Nem csak néhány könyvtárnál, hanem az összes nyilvános könyvtáraknál. Kiegészítendő volna azonkívül ez a statisztika az olvasóközönségről összeállított foglalkozási statisztikával is. íny az állam a művelődés ütőerén tarthatná állandóan a kezét és nem tenné ki magát annak, hogy a félmüveltséggel gyakran együttjáró lélekrontás ") Wlassics Gyula: Muzeumok éls könyvtárak. Budapest. 1913. 123 1. ' I ») Wlassics i. ni. 35. 1. M) U. o,