Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 9-10. szám

(131) MISKOLCI fáhrlich) kísérletnél ez nem áll elő, büntetlen marad. (Lehrbuch d. deut. Strafrechts. 214.) Hasonlóképen Klee, (Wille und Erfolg in der Versuchslehre, 1898. 15. és köv.) Kohler szerint mellékes, hogy milyen tárgyon és eszközzel végeztetett a kísérlet, a büntetendőség a jogrend veszélyeztetésének momentumához kapcsolódik, ami akkor következik be, ha egy, a természetes rend szerint eredményre vezető terv külsőleg kifejeződik, még ha a jogtárgy veszélyeztetettsége nem is forog fenn (Studien aus dem Strafrecht, 1882. 20., 25.). Gróf Dohna szerint az alkalmatlan kísérlet is büntetendő, ha a tettes csak a ténykörülmények tekintetében tévedett, büntetlen marad ellenben, ha tévedése a történés törvényszerűségére vonatkozik. (Mangel am Tatbestand, 1910. 54.) Ugyanígy Sauer (Grundlagen des Strafrechts nebst Umriss einer Rechts-und Sozialphilosophie, 1921. 470.) Lényegileg egyezik az utóbbiakéval Angyal felfogása is, ki ontologikus tévedés esetén büntetve, nomologikus tévedés esetén pedig büntetlenséget javasol. (Véletlenség, 25—32., Tank. 250—251.). Hogy már most a kérdésben állást foglalhassunk, tisztáznunk kell, hogy mit jelent az alkalmatlan eszköz és tárgy, a relatív és abszolút alkalmatlanság. Rá kell itt mutatnom, hogy az irodalomban olyan nézet is felmerült, mely az eszköz és tárgy között nem lát különbséget, mert az eredmény minden föltétele eszköznek tekintendő (Osenbrüggen, Behandlungen aus dem. d. Strafr. 1857. 39.), mert az alkalmasság a cselekményben — Handlung — kívántatik meg (Hálschner, Strafrecht, 1881. 353.), mert itt csak tevékenységről, ugyanis az eszköz bizonyos alkalmazási módjáról lehet beszélni (Baumgarten, id. m. 473. 1. jegyz.). A különbségtétel mégis fenntartandó. Eszköznek tekintendő ebben a vonatkozásban egyfelől a külvilág minden olyan tartozéka, mely egy bizr nyos eredménnyel, történéssel kapcsolatban az eszköz és cél viszonyát tünteti fel, így eszköz lehet pl. a fegyver, a lövedék, annak hüvelye, valamint a puskapor is, de egy ember lelövésével, mint eredménnyel kapcsolatban csak a töltött és kilőhető fegyver áll a cél és eszköz relációjában; — másfelől egy tevékenység, mely egy eredménnyel való vonatkozásban ugyancsak a cél és eszköz viszonyát mutatja. A folyóban való úszásnak pl. lehet célja egy fuldokló kimentése, vagy a folyón való átkelés. A tevékenység mindkét esetben ugyanaz, de másmás minőségű. Eszköznek nevezzük tehát a külvilág valamely reális tartozékát, vagy egy cselekményt, ha olyan tulajdonsággal bírnak, hogy egy határozott és előidézni szándékolt jövőbeni eseménnyel a cél és eszköz viszonyát tüntetik fel. Következik ebből, hogy általában az eszköz alkalmatlansága annak valamely tulajdonsága hiányában rejlik. Áll ez a megállapítás arra az esetre is, midőn valaki pl. a szükségesnél kevesebb mérget ad be áldozatának, mert ha egy vékony fapálcikát alkalmatlan eszköznek minősítünk, mert a tapasztalat szerint nem idézheti elő egy normális koponyacsont megrepesztését, alkalmatlannak kell mondanunk a kevés mérget is, mivel azon tulajdonság hiánya, melynek meglétében ölésre alkalmasok lettek volna, mindkettőnél a kvantum csekélységéből ered. A tárgyat viszont lehetetlen az eszközzel azonosítani. A bűnös szándék aligha lenne felismerhető, ha nem valami tárgyon konkretizálódnék. Subjektuma a szándéknak az, akiben megfogant, objekJOGÁSZÉLE1 Jí tuma, amin realizálódott, a tettes képzete természetesen ez utóbbit is átfogta. Ha a tolvajban a lopási szándék, hogy úgy mondjam l'art pour Tart ébredne föl, akkor az ellopott aranyóra csakugyan a lopás eszköze volna, épp úgy, mint egy rozsdás szeg, ócska gomb stb., de mert a tolvaj nem lopni, hanem órát, pénzt akar lopni, legalább is valamely érték képzete merült fel tudatában, tehát értékes valamit akar lopni, az utóbbiak a lopás tárgyának tekintendők. A bűncselekmény, ugyanígy a kísérlet tárgyának, mely ellen a bűnös szándék s az ennek megvalósítását jelentő tevékenység irányul, szintén bizonyos tulajdonságokkal kell bírnia, hogy rajta a szándékolt bűncselekmény létesüljön. Ezen tulajdonságok lehetnek a természettől, vagy a jog által adottak. Az alkalmasság, illetve az alkalmatlanság végsőleg itt is bizonyos tulajdonságok fenn vagy fenn nem forgásán fordul meg. De még mindig fennáll egy további kérdés, vájjon lehet-e valamely tárgyat, illetve eszközt relatíve vagy abszolúte alkalmatlannak tekinteni egy bűncselekmény véghezvitelével kapcsolatban. E distinkció ellen ugyanis szintén kifogás merült fel. A rövidség kedvéért csak Baumgartent idézem, kinek indokolása a legmegtévesztőbb: ,,ha az eszköz alkalmatlansága ama lehetetlenséget jelenti, hogy vele a kitűzött cél eléressék, az abszolút alkalmatlanság pleonasmus, a relatív pedig, azaz oly lehetetlenség, mely bizonyos combinatio mellett lehetséges ellentmondást tartalmaz." (id. m. 476—477.) Alaposabb vizsgálat után azonban mégis arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a különbségtétel itt nem ejthető el. Megengedem, hogy in concreto mind az abszolúte, mind a relatíve alkalmatlan eszköz használata ugyanazt az eredményt szüli, illetve, hogy a szándékolt eredmény beálltát egyik sem képes előidézni; ha pl. meg akarok mérgezni valakit, az eredmény szempontjából közömbös, illetve a kitűzött cél semmiképen nem fog megvalósulni, akár cukrot alkalmazok, akár kevés mérget. Aki azonban el akarja ejteni az abszolút és relatív alkalmatlanság közti különbséget, az csak az eszköznek az elérni szándékolt célhoz való viszonyára van figyelemmel, de nem veszi tekintetbe az eszköznek a cselekvőhöz való viszonyát. Ha, a kitűzött célt tekintve, abszolút alkalmatlan eszközt használ a tettes annak elérésére, a szándékolt hatás sohasem fog bekövetkezni, itt a cél és az eszköz relációja csak látszólagos és bármilyen módosulása sem lesz kongruens a cél és eszköz filozófiai értelmében vett valódi relációjával. Ha ellenben a célt egy, csak relatíve alkalmatlan eszköz használata miatt nem sikerült elérni, a kettő közötti vonatkozásnak igen is képzelhető olyan modifikációja a cselekvő által előidézve, mely a cél és eszköz valódi viszonyát fogja feltüntetni. Példával megvilágítva: a házam előtt látom elmenni haragosomat, lekapok egy fegyvert, ráfogom, de csütörtököt mond: esetleg újra tölthetek; ám ha véletlenül egy csak antik voltánál fogva értékes fegyver akad kezem ügyébe, azzal semmiképen sem lőhetem le haragosomat. A bűncselekmény tárgya tekintetében ellenben már aligha lehet abszolút és relatív alkalmatlanságot megkülönböztetni. így pl. Olshausen kommentárja szerint akkor forog fenn alkalmatlan tárgy, ha a tárgy, amely ellen a konkrét esetben a bűnös elhatározást megvalósító cselekmény irányult, min-