Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 9-10. szám

(125) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 értelmi fejlettség legalább odáig terjed, hogy a tettes cselekményének súlyát beláthatta, már nem enyhítő. (C. 3583/1914.) írni-olvasni tudó, munkájával vagyont szerzett vádlott nem tekinthető olyan alacsony értelmi fokon állónak, hogy értelmiségi foka nagysúlyú és nyomatékos enyhítő körülménynek lenne mérlegelhető. (C: B. I. 2238/1926.) 3. A feddhetetlen előélet általában magasabb műveltségű és társadalmi állású egyéneknél nem enyhítő, (így újságíróknál, művészeknél sem), mert az hozzátartozik a társadalmi exisztenciához. A hadbíróság a feddhetetlen előéletet tiszteknél is enyhítőnek tekinti s tekintettel van a vádlott minősítésére is. (Legf. h. tsz. P. I. 465—23.) Fegyelem és rend elleni vétségnél nem volt méltánylandóként figyelembe vehető a vádlott által felhozott jó minősítés sem, mert méltánylandóként csak a kiváló minősítás jöhet figyelembe, — már pedig a vádlott minősítése még jónak sem mondható. (Legf. h. tsz.: P. I. 228/27.) Az egyik altiszt vádlottnál a legfelsőbb törvsz. egyhítőül mérlegelte, hogy vádlott bűntett, erkölcsi romlottságot feltételező vétség és fegyelmi kihágás miatt büntetve nem volt. (P. I. 133/24.) Nem fogadta el a legfelsőbb törvényszék méltánylást érdemlő körülményként vádlott hosszú harctéri szolgálatát, mert csak az önként vállalt és kitüntetésekkel jutalmazott harctéri szolgálat tekinthető ilyennek. (P. I. 132/27.) Kitüntetésekkel is jutalmazott harctéri szolgálat és sebesülés méltánylást érdemlő körülmény. (P. II. 213/23.) Nem volt méltánylást érdemlőként elfogadható az, hogy vádlott hosszú katonai szolgálati ideje alatt csupán egyszer volt fenyítve, mert amellett, hogy általában csak a teljesen kifogástalan magaviselet érdemel méltánylást az a vagyon elleni bűncselekmény súlyát nem csökkentheti. (P. I. 237/29.) 4. Szándékos emberölésnél enyhítő körülménynek vette a Curia a szerelmi féltékenységet, mint erkölcsileg és társadalmilag menthető indító okot (3559/1914.). 5. Ha a cselekmény mások csábítására vagy utasítására követtetett el, úgy a polgári, mint katonai büntető bírósági gyakorlatban enyhítő, míg aki a bűncselekményt elöljárójának vagy felettes hatóságának szolgálati parancsa folytán abban a meggyőződésben követi el, hogy arra kötelezve van, annak cselekménye be nem számítható. (Ktbtk. 38. ! §. 1. pontja.) A hadbíróság tehát a nem szolgálati parancsra elkövetett bűncselekményt beszámítja a tettesnek, mert annak teljesítését módjában áll minden következmény nélkül megtagadni. 6. A degenerált egyénnek, akinek elhatározási képessége ennélfogva korlátolt, cselekménye enyhébb súlyú. Családi terheltség, vérszegénység, ideggyengeség s főképpen a szerelmi csalódás okozta elkeseredés, mely vádlott belátására és akaratelhatározására ártó, korlátoló befolyással volt, de nem szűntette meg egyiknek működését sem, —, vádlott büntetőjogilag felelős s ezen erkölcsi ellenállást csökkentő körülmények a büntetés kiszabásánál, mint enyhítők veendők figyelembe. (C: B. I. 6531/1922.) Az akaratelhatározást nyilvánvalóan korlátozó ittasság enyhítő körülmény. (Legf. honv. tsz. P. I. 112/25. Hasonló: Miskolci honv. tsz. II. Hb. 174/28.) Az erős felindulásra 1. fentebb hivatkozott P. I. 413/27-3. sz. ítéletet. 7. A különösen kedvező alkalmat főleg a vagyonelleni bűncselekményeknél veszik enyhítő körülménynek. 8. úgyszintén a nyomasztó anyagi viszonyokat is. Vagyon elleni bűncselekményeknél enyhítő a nagy család és szegénység. (C. 8624/1906.) A kiskorú családtagok érdeke azonban nem mindig jöhet figyelembe. Nem enyhítő, hogy a vádlottnak családja számos tagból áll. (C. 5771/1891.) Vádlott gyermekeinek nagyobb száma nem enyhítő, ha azokról eddig sem gondoskodott. (C. 3377/1914.) Nem enyhítő a szorult helyzet, melyet a vádlott jogellenesen maga idézett elő. (C: B. III. 118/36—1928.) Szökés bűntetténél enyhítő körülmény, hogy vádlottat családjának nyomora, tehát nyomasztó szükség csábította a szökés elkövetésére. (Legf. h. tsz.: P. I. 199/27—3.) A nyomasztó anyagi helyzet különben nem a bűncselekmény tárgyi súlyát enyhíti, hanem azért enyhítő, mert az ily helyzetben levő, egyénre nézve a büntetés a hozzátartozóiról való gondoskodás különös nehézségénél fogva a rendesnél súlyosabb hatással van. A 9. pont alatti szintén előfordul a gyakorlatban s a tervezetekben is, mint a 4. alatti súlyosító körülmény ellentéte. 10. A súlyos kényszerhelyzet akkor enyhítő, ha közel áll a végszükséghez. (Btk. 80. §.) A végszükség csakis az emberi élet megmentése érdekében biztosít büntetlenséget és csakis a tettes és hozzátartozói élete érdekében. Ha léhát a tettes a testi épség vagy a vagyon érdekében, avagy idegen ember élete érdekében követ el bűncselekményt fentieknek vétlenül származott közvetlen veszélyből való megmentése végett úgy büntetőjogilag felelős, legfeljebb cselekménye enyhébb súlyú. Ez a pont különben rokon az 5. alattival. 11. A beismerés általában enyhít, de csak akkor, hogy őszinte és töredelmes. Ha a cselekmény másképpen is bizonyítható, a beismerés egyáltalán nem, vagy csak csekély súlyú enyhítő körülmény. (C. 6017/1905. _ B. I. 259/1921.) Ezzel azonban ellentmondó a bűnvádi perrendtartásnak az a szabálya, amely szerint a terhelt beismerése nem kielégítő bizonyíték. (Bp. 139. §.) Ez a gyakorlat tehát úgy értelmezendő, hogy vádlott bűnössége elsősorban az ő beismeréséből állapíttassák meg. A bűncselekmény okozta kárnak egészben vagy részben megtérülhetése enyhítő körülmény. (C. 3996/1907.) Csalásnál enyhítő, hogy sértett kára vádlott közreműködése folytán részben megtérült. (C: B. III. 2146/1926.) Kár megtérüléssé nem enyhítő, ha nem vádlott közreműködésének eredménye. (C. 337471914.) A 12. pont a büntetőtörvény nem tudásának vagy téves felfogásának katonai szempontok által indokolt enyhítőül figyelembevétele, mely a régi Ktbtk-vel egyezően csakis katonai bűncselekményeknél foghat helyt. így pl. a Legf. h. tsz. a P. I. 465/23. sz. ítéletében. A Ktbtk. törvényjavaslatának indokolása (27. lap) megemlíti, hogy magától értetődik, hogy miután a felsorolás nem kimerítő, a bíró belátására van bízva, hogy más körülményt is méltathasson súlyosító vagy enyhítő gyanánt. Egyébként a bírónak a büntetés kiszabása előtt mérlegelnie kell a vádlott összegyéniségét. Teret kell engedni e körülmények méltatása körül a korbeli ethikus és szociális felfogásnak is. Szerintem éppen fentieknél fogva nem helyes a törvényben levő felsorolás. A büntetés kimérésének