Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 7-8. szám - Kisebbségi panaszjog reformja

12 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (112) zet kidolgozását határozták el, ennek elkészítésére a Magyar Külügyi Társaságot kérve fel. így született meg a Magyary-féle „Projet revisé",120), melyet Lukács György mutatott be a Commission Mixte 1925. február 10-én' Bruxellesben tartott ülésén. A határozathozatal azonban ezúttal is elmaradt, sőt eltolta a döntést a júliusi varsói IX. közgyűlés is, mely azonban legalább azt követelte, hogy a Tanács évi működési jelentésében ezentúl sorolja fel a petíciókat az országok, a panasz tárgya és a beérkezés rendje szerint s minden esetben tegye közé a vonatkozó elintézést is.127) A vegyes albizottság végre 1925 október 27-én Lausanneban tartott ülésén beható tárgyalás alá vette a befutott öt javaslatot, melyek közül a Brabec—Rauchberg—Kunz, a csehszlovákiai német (Medinger) és a romániai népszövetségi egyesületek tervezete „de lege lata" szellemben voltak beállítva, vagyis nem kívántak lényegesbb módosítást a már érvényben eljárási renden, míg a Magyary- és a Sir Walter Napier-féle javaslatok „de lege férendő" készültek, egy eszmei célkitűzés elérésére. Hoszszas tanácskozás után az első javaslatot fogadták el; elismerve azcnban, hogy az nem más, mint „un essai de codification juridique du droit en vigeur,128) mindjárt megbízták van Overbeke brüsseli egyetemi tanárt egy „de lege ferenda" javaslat kidolgozásával a Magyary—Napier indítványok alapján. A Magyary-féle újabb tervezet legmarkánsabb része az Á. N. Bíróságnak biztosítandó nagy szerepkör; e szerint: a Tanács az eljárás minden szakában és az ügy bármely mozzanatára kikérheti a bíróság véleményét; ha az elintézés nem érhető el .egyhangú határozattal, az ügy döntés végett a bíróság elé teendő át; de átteheti a Tanács egyébként is, ha a bírói ítéletet adott esetben kívánatosabbnak látja; végül eljár a bíróság mindannyiszor, hogyha a felek közös megegyezéssel terjesztik eléje az ügyet, vagy ha a tárgyalás alá vételt az erre jogosult egyik fél kéri. Amint látjuk tehát, a Magyary-féle tervezet a tiszta igazságszolgáltatási eljárási lehetőségek érvényesítésére törekszik s olyan tág kapukat nyit a bírói eljárás alkalmazhatására, melyek révén a petíciók elintézése a legtöbb esetben áttolható a Tanács asztaláról a hágai döntés elé, ahol a politika helyett a jog s igazság abszolutumainak elérésére törekszik ez a kétségenkívül igen nagy tekintélyű aeropág. A „de lege lata" tervezetet129) az Unió X. közgyűlése is (1926 jún. 29,—július 3. Aberystwyth) magáévá tette, de még az ugyanezen év szeptember 28—30-i salzburgi albizottsági ülés a Magyary— Rauchberg és a Napier-féle tervezetek alapján elfogadott egy végleges „de lege ferenda" javaslatot is.130) E tervezet nem kíván az Á. N. Bíróságnak oly széles skálájú lehetőséget biztosítani, mint a Ma•") Projet revisé A' und réglement de procédure relatíve á la protection des minoritás. Présenté par la Société Hongroise des A.ffaires Étrangéres... á 1'Union. Élaboré par Géza de Magyary. Buda.pcst, 1925; Framklin, 16 1.) ,27) Neuviéme Assemblée. Varsovie 5—8 juillet 1925. (Braxelles, 1925.) •») Bulletin No. 4. 1925. (39. 1.). "*) Közzétéve: Bulletin No. 4. 1935. (42—50. 1.). "°) Közzétéve: Bulletin No. 4. 1926. !(73—82. 1.). Eze^i az ülésen Magyarországot Pékár Gyula képviselte. gyary-féle, de legalább hatalmas lépésekkel kívánja előbbre vinni a tárgyalások nyilvánsságát. A Tanács előtt ugyanis a panaszosok is megbízottakkal képviseltethetik magukat, akik az összes ügyiratokba betekinthetnek, azokat lemásolhatják s azokra észrevételt tehetnek. A hármas bizottság a bizonyítás során tanukat és szakértőket hallgathat ki, az érdekelt állam beleegyezésével külön bizottságot küldhet ki a helyszínre, de bármely más eszközt is igénybe vehet, amit alkalmasnak tart. Ez az előkészítő vizsgálat hat hónap alatt befejezendő. Az eljárás eredményéről az előadó nyilvános ülésben tesz jelentést a Tanácsnak, ahol a felek megbízottai is felszólalhatnak. Miután ezt a tervezetet a kisebbségi bizottság 1927 május 28-án Berlinben s a kisebbségi s jogi vegyes bizottság 1927 október 6-án Budapesten ugyancsak elfogadták, az Unió közgyűlése 1928 júl. 2—7-i ülésezésében Hágában szintén magáévá tette és a Nemzetek Szövetsége Tanácsa elé terjesztette. Ugyancsak megint megsürgette ez a közgyűlés egy állandó kisebbségi bizottság életrehívását. Az Európai Nemzeti Kisebbségek Kongresszusa 1925 őszén ült össze először Genfben, loyális ellenzékeként a kisebbségvédelemre kötelezett államok többségi népeinek. Az első kongresszusokon csak általános elvi deklarációkat hoztak s csak a III. közgyűlésükön (1927) mondta ki egyik határozatuk:131) „tekintettel arra, hogy a Nemzetek Szövetsége kisebbségvédelmi eljárása jelenleg nem kielégítő,... szükséges a kisebbségi peres eljárás kibővítését követelni." Konkrét tervezetet erre a reformra azonban csak két év múlva adtak, amikor a kongresszus állandó elnöksége 1929 április 15-én a Tanács kisebbségi előadójához, Adatci japán delegátushoz a madridi tanácskozások előtt emlékiratot terjesztett. Ebben követelték: I. a petíciók, a kormányválaszok s az elintézés nyilvánosságra, hozatalát; II. az ellenválasz jogát s a tárgyalásban való valamiféle részvételi lehetőség biztosítását; III. a panaszok határidőre való elintézését, a hármasa-bizottság kiszélesítését olyan irányban, hogy abban az összes tanácstagok (képviselőik) résztvehessenek; IV. a hágai bíróság fokozottabb igénybevételét; V. egy kisebbségi szakértő bziottság kiküldését.132) m) Lásd: „Magyar Kisebbség", Lúgos, 1927. VI. évfolyam. 605—606. 1. 113) A javaslatok eredeti szövege: I. a) Veröffentlichung aller von Minoritáién herriihrenden Eingaben, sofern sie den im Jahre 1925 im Völkerbundrate aufgestellten Vorschriften entsprechen. b) Veröffentlichung der zu diesen Eingaben von den Eegierungen erstatteten Einwendungen, der allfalligen Gegenáusserungen der Beschwerdeführer und der einschlágigen Berichte der Dreierausschüsse. c) Überdies Veröffentlichung (sei es in Form einer besonderen Publikation, sei es im Jahresberichte des Sekretariats) einer Zusammenstellung aller dem Völkerbunde im Laufe des Jahres zugekommenen Beschwerden sowie das Verfahrens und der Verhandlungen, zu denen sie Anlass geboten habén. II. Den Beschwerdefúhrern, besonders, wenn es sich um im betroffenen Staate funktionierende Minderheitsorganisationen handelt, ist das Becht einzurüumen, gegebenen Falles auf die von ihrem Staate erstatteten Áusserungen zu replizieren. Überdies sollte man — damit soll weder der Anspruch auf Gleichstelluug der Minoritaten mit den Staaten im Verfahren erhoben, noch di& Frage der juridischen Persönlichkeit der Minoritát aufgeworfen