Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 5. szám - A kisebbségi panaszjog reformja

6 MISKOLCI JOGÁSZÉLET végrehajtást. Ebből azt következtethetjük, hogy akikor nincs helye végrehajtás felfüggesztésének. Ha a fellebbezés vagy közigazgatási bírósági panasz határidejének elmulasztása miatt igazolást terjesztettek elő, a határozat csupán jogszabály alapján és veszély esetén hajtható végre. Olyan határozat, mely a törvény rendelkezésénél fogva csak felsőbb hatósági jóváhagyás után hajtható végre, fellebbviteli* tekintet nélkül, illetőleg a jóváhagyás bekövetkezte előtt nem mondható ki végrehajthatónak. Lemondás a jogorvoslatról. A T. 63. §-a —. a Pp-hez lényegében hasonlóan >— úgy intézkedik, hogy a fclIrhbvitelről a felek bármelyike a határozat kihirdetése vagy közlése után visszavonhatatlanul lemondhat. Lemondani tehát csakis a fellebbvitelről lehet, igazolásról, újra felvételről már nem. A közlés előtti lemondásnak nincs hatálya, viszont nem szükséges hogy a lemondás kölcsönös legyen. Közigazgatási ügyben különben sem áll mindig két fél egymással szemben. (A Ppn. szerint a kölcsönös lemondás az ítélet kihirdetés' előtt is hatályos.) Eltér a peres eljárástól a T. ama rendelkezése, hogy az ügy vitelére adott meghatalmazás nem terjed ki a fellebbvitclről való lemondásra; erre vonatkozólag a fél képviselőjének külön felhatalmazás szükséges. (T. 63. § 2. bek.) Tornán Kálmán dr. A kisebbségi panaszjog reformja A hármas bizottság összetétele Másfél év múlva Vetődött fel ismét egy indítvány a kisebbségi panaszjog reformja iránt, sajnos, ismét szűkítő értelemben. A Tanács 1*25 június 10-én, harmincnegyedik ülésszakában, foglalkozott a brazíliai de Mello-Frcmco előadásában, a kisebbségi petíciókat vizsgáló Comité de trois-k tagjainak mikénti kiválasztásával. Az előadó rámutatott, hogy ezek a hármas bizottságok az idők folyamán a gyakorlatban valóságos bírói fórumai lettek (est devenu une instance normálé) a Nemzetek Szövetsége kebelében lefolyó kisebbségi ügyeknek, ép ezért ezek összetételének mikéntje nagyon jelentős fontossággal bír. A Tanács elnökei ugyan már eddig is szem előtt tartottak bizonyos szempontokat a két tag meghívásánál, mégis javasolja, hogy az elnököknek eme igen kényes és nagyon fontos feladatát (táche tré-délicate et trés importante) megkönnyítendő, hozzanak ebbe az irányba határozatot, anélkül azonban, hogy a szerződéseken bárminő változtatásokat eszközölnének, (sans rien changer aux termes des traités). Az előadó előterjesztésére ezután vita nélkül és egyhangúleg elfogadta a Tanács, hogy: „I. ha a Tanács működő elnöke, képviselője annak az államnak, amelynek a szóbanlevő kisebbséghez tartozó egyének állampolgárai, vagy ha a szóbanlevő kisebbséghez tartozó egyének ál lamával szomszédos állam képviselője, vagy ha olyan állam képviselője, amely állam lakosságának többsége ethnikai szempontból a kérdéses kisebbséghez tartozó egyénekkel azonos néphez tartozik, a Tanács elnökének az 1920 október 25-i határozat (1. fentebb) értelmében való teendőit, az. a tanácstag fogja teljesíteni, amelyik a tanácselnöki tisztséget közvetlenül a jelenleg működő elnök előtt viselte, feltéve, hogy nincs ugyanabban a helyzetben. 7) II. A Tanács elnöke, amikor az 1920 október 25-i határozat értelmében két kartársát kijelöli, nem választhatja sem annak az államnak képviselőjét, amelynek a kérdéses kisebbséghez tartozó egyének állampolgárai, sem annak az államnak képviselőjét, amely állam szomszédos a szóbanlevő kisebbséghez tartozó egyének államával, sem annak az államnak képviselőjét, amely állam lakosságának többsége ethnikai szempontból a kérdéses kisebbséghez tartozó egyénekkel azonos néphez tartozik". E határozat meghozatalának dátumából világosan kitűnik: oka és célja. Ekkor folytak ugyanis a legélénkebb tárgyalások Németországnak a Nemzetek Szövetségébe való belépése ügyében, gyorsan intézkedni kellett tehát, hogy a Tanács leendő, állandó tagját még idejében és eleve kiszoríthassák a kisebbségek ügyeiről való fontosabb tanácskozásokból, illetve legalább az első instancián ne adjanak lehetőséget számára, hogy mint a „kisebbségek természetes védője" rögtön szerepelhessen. Mivel pedig előbbutóbb a Tanács ajtaját meg kell nyitni a többi legyőzött állam előtt is, amikor is Magyarország, Bulgária és Ausztria természetszerűen ki kívánnák venni részüket a petíciók felülbírálásából is, ezek részére is lehetetlenné kellett tenni, hogy a kérvények hivatalból való megvizsgálásában részt vehessenek. Minthogy azonban a Comité de trois tagjain kívül is módja van minden tanácstagnak a petíciókban foglaltakat magáévá tenni, végeredményben ezeknek az államoknak teljes kibuktatása sohasem sikerülhet. , III. A kialakult eljárásrend E fenti határozattal egyelőre le is zárult a kisebbségi panaszok mikénti megvizsgálására és elintézésére vonatkozó eljárásrend szabályozása, mely sajnos, mint láthattuk, a Tittoni-féle alapvető intézkedések után, egyre csak szűkítő irányban nyert alkalmazást, hogy végre 1929 nyarán újból napirendre kerüljön, most már azonban, ha óvatos és nagyon kii mért lépésekkel is, de mégis előrefelé téve néhány a panaszlók érdekében való rendelkezést. Az ismertetett tanácsi és közgyűlési határozatok s a Főtitkárság gyakorlata alapján tehát 1925 nyarára kialakult egy peticiós eljárásrend, melyet a főtitkár, a Tanács és Főtitkárság 1924/25. évi működéséről beszámoló jelentésében közzé is tett,58) s melyet egy félév múlva még kiegészített egy másik je"') „I. Si lo Président én axorcáco du Oonscil ost le représentant de 1 'Etat atiquel ressnrtissont. les pc»oimcw apparteuaut a la minorité PH cause, ou lo lepiésentant d'un Etat voisin de 1'Ktat auquel ressortissont Ie3 personnes apparteiiaiit a la minorité' éu cause, ou le représentant d'un Etat dont la majorité de la population appartient, au point de vue othniquo, au mérne peuple que les personnes í'nisant partié de ladite minorité, que la mission qui incombe au président du Consoil . . . sora rempüe pax le membre du Oonseil qui exer^ait les fonctiona tle président immédiatement avant le présidemt aetuel et qui ne se trouve pas dans la mérne situation." M) Para^raphe VI. du Ohapitre 7 du Rapport supplémentaire du ('misei! íi I'Assemldée, a sa sixiéine seseiou oxdinaire.