Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 7-8. szám - Beszámoló az Augustana Confessio négyszázados ünnepéről

(Í07) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 szálló termeiben íolyt le. Az ünnepségen a külországi evangélikus egyházak közül Olaszország, Anglia, Skócia, Franciaország, Belgium, Svájc, Hollandia, Svédország, Dánia, Finnország, Lettország, Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, az Északamerikai Egyesült Államok, Chile és Brazília képviseltették magukat. A svájci evangélikus egyházszövetséget Dr. Keller genfi professzor, a skót ev. egyházat Dr. Bogle elnök, a cseh és lengyel ev. egyházakat Dr. Hromadka professzor, a belga ev. egyházat Hoyois, az osztrák evangélikusokat pedig Dr. Zapesius, az osztrák ev. legfelsőbb egyháztanács elnöke képviselte. Képviseltette magát továbbá a canterburi érsek is. A magyar ág. hitv. ev. egyetemes egyház nevében Radvánszky Albert báró egyetemes egyházi felügyelő jelent meg, akit még Augsburgba való elutazása előtt az augsburgi négyszázéves ünnepségek alkalmából az evangélikus szövetség a protestantizmus fejlesztése és védelme körül kifejtett fáradhatatlan, bátor és hü magatartásáért az arany Lutheréremmel tüntetett ki.n) Az egyetemes felügyelő kíséretében résztvett az ünnepségeken továbbá Kuthy Dezső egyetemes főtitkár is. Megjelentek végül a hivatalos ünnepségeken Heinrich Frigyes és Joachim porosz hercegek. Az egyházszöveség fogadóestélyén elsőként Dr. Kapler Hermán, a német evangélikus egyházszövetség végrehajtóbizottságának elnöke emelt szót s ecsetelve az ünnep jelentőségét, meleg szavakban üdvözölte a világ evangélikusainak összesereglett képviselőit. Bejelentette, hogy a birodalmi elnök a szövetségnek szerncsekívánatait küldte el s Dr. Wirt birodalmi belügyminiszter szintén írásban küldte el üdvözleteit, üdvözölte végül a birodalmi kormányképviseletében megjelent Dr. Bredt birodalmi igazságügyminisztert és a németországi kormányok képviselőit. Hindenburg birodalmi elnök levelében, melynek felolvasása nagy lelkesedést keltett, a többek közt a következőket írja: „Möge die Erinnerung an das reformatorische Bekenntnis von Augsburg dazu beitragen, christliche Gesinnung im deutschen Volko zu erhalten und zu stárken!" Dr. Wirt birodalmi belügyminiszter levele pedig a következő szavakkal zárul: „Möge die Versammlung an historischen Státten zu innerer Stárkung im Sinne des christlichen Gemeinschaftsgedankens führen und weit über den Kreis der Teilnehmer hinaus die Gewissheit festigen, dass die kulturelle Krise der Gegenwart nur dann überwunden vverden kann, wenn über allém Trennenden hinweg die religiösen Ewigkeitswerte wieder zu dominierenden Einfluss gelangen und bei der Gestaltung der Zukunft über Konfessions und Volksgrenzen hinaus entscheidend mitwirken." Kapler köszöntője után Dr. Bredt, a birodalmi igazságügyminiszter személyesen is tolmácsolta a birodalmi elnök és a birodalmi kancellár üdvözleteit s beszédében rámutatott arra, hogy a birodalom ma ") Badvánszky Albert báró egyetemes egyházi felügyelő az arany Luther-éremmel való kitüntetéséért az ev. egyházszövetségnek még Budapestről írt meleghangú levelében mondott kör szönetet, a Confcssio ünnepségeken való részvétele alkalmával pedig köszönő látogatást tett Conze v. b. t. tanácsosnál, az Evangelischer Bund elnökénél és Dr. Fahrenhorst szövetségi igazgatónál. Dr. Kapler Hermán, a szövetség végrehajtő bizottságának elnöke, ez alkalommal meghívta az egyetemes egyházi felügyelőt, hogy a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház mult évi Budapesten tartott egyetemes közgyűlésén tett látogatását, 1931 tavaszán. Berlinben hivatalosan viszonozza. a weimari alkotmány értelmében nem ellensége az egyháznak s még kevésbbé a vallásnak, de amíg a régi birodalom kimondottan és minden kétségen felül keresztyén birodalom volt, a mai világnézeti szempontból neutrális. Ennek következtében tehát az evangélikus egyházra magára, az egyház népére hárul a feladat, hogy megvédje az evangélikusok ügyét és érdekét az egyházellenes erők küzdelmeivel szemben. Annak a reménységének adott végül kifejezést, hogy a német protestántizmus oly tényező s oly tényező fog maradni a jövőben is, mely nem csak a kulturális, hanem a politikai kérdések terén is mérlegre dobja, ha szükséges, az erejét. A bajor kormány üdvözletét a fogadóestélyén Dr. Goldberger kultuszminiszter tolmácsolta. Számos üdvözletet jelentettek be a külföldi képviselők is, felszólalásaikban szinte valamennyien arról tettek bizonyságot, hogy a mai nehéz és sorsdöntő órákban az összefogás tudatos akaratával van az egész evangélikus világ a német lutherániával összeforrva. Az ünnepély alkalmából üdvözletét küldte el a német ev. egyházszövetségnek //. Vilmos császár és Rupprecht trónörökös is. Másnap, azaz június hó 25-én, a hitvallás felolvasásának évfordulóján újra ünnepi istentisztelet volt a Barfüsserkirchében s utána ünnepélyes keretek között nyilt meg a Kirchentag. Radvánszky Albert báró, egyetemes egyházi felügyelő ez alkalommal jelentette be a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház meleg üdvözletét a következő szavakban: „A magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyház képviseletében nekem jutott osztályrészül a nagy tisztesség, hogy ennek a felette jelentős ünnepségnek a keretében szót emeljek. Az egyházam viselte név igazolja a jogcímet, amelyen itt szólok, kifejezésre juttatja annak a szerepnek a fontosságát, amelyet az ágostai hitvallás egyházam életében betölt és rámutat ennek a jubileumi ünnepségnek hazám szempontjából való nagy horderejére. Otthon, távol hazámban, az elmúlt vasárnapon harangok kórusa jelezte a nagy ünnep beköszöntését és minden templomban hálaadó istentisztelet volt. Egy félmillió magyar evangélikus szívének ujjongó dobbanása beleolvad az ünnepi karba, amely innen és a földkerekség minden tájáról, ahol evangélikusok élnek, ma ég felé szárnyal. Mi, ágostai hitvallású evangélikus magyar keresztyének, tudjuk, hogy a név kötelez. Ismerjük és magunkra vesszük a kötelezéseket, amelyek abból háramolnak reánk, hogy magunkat az ágostai hitvallás után nevezzük, aminthogy azokat atyáink is. ismerték és vállalták. Egyházunk kezdettől fogva szilárdan áll az ágostai hitvallás fundamentumán. Annak szellemében nevekedtek azok a generációk, amelyeknek soraiban mártírok támadtak, akik az evangéliumi igazságért tűzhalál és gályarabság borzalmait szenvedték el és fejüket rendületlen állhatatossággal hajtották a hóhér bárdja alá. Nem esünk azoknak a túlzásába, akik önmagukat a legfontosabb nemzetalkotó tényezőnek állítják. Tudjuk, hogy minden egyház gyarapítja a maga sajátos értékeivel a nemzet erkölcsi birtokállományát és minden egyház résztvesz és közremunkál a nemzeti jellem és nemzeti történelem kialakításában. Ezért nem akarom azt állítani, mintha a magyarság nemzeti jellegét és nemzeti életét századok válságain az ágostai hitvallás mentette volna át. Azt azonban bízvást megállapíthatom, hogy a magyar