Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 9. szám - Egyenes adóink jogorvoslati rendszere

(95) MISKOLCI JOG-ÁSZÉLET 3 beszedése valamelyik adóalanynál veszélynek van kitéve s így megállapíthatólag egy kétségtelen subjektiv megítélést engedő, tehát diszkrecionális ténykedéssel állunk szemben, melynek ellenében, mint nem jogkérdéssel szemben, panasz nem volt engedhető, — viszont olyan fontos érdekekről van szó, hogy helyesnek mutatkozott az általános szabálytól eltéröleg, kétfokozatú jogorvoslatot engedni s ezzel az ilyen ügyek végső fokú elintézését a miniszter kezében összpontosítani. Az eltérést a másik irányban (egyfokozatú közigazgatási ügyintézés, tehát közigazgatási jogorvoslat teljes hiánya) az okozza, hogy — mint mindjárt, reátérünk — a miniszter intézkedésével szemben panasz következetesen nem engedtetik s így a szóban forgó ügyek, melyeknek hierarchikus rangban következő fóruma a miniszter lett volna, de különben kétségtelen jogkérdések, a miniszteriális fok kikapcsolásával engedtettek bíróság elé. Részünkről ezt az eljárást nem helyeseljük. Nem tudjuk ugyanis egyrészt méltányolni azt az elvet, hogy a miniszter intézkedéseivel szemben ne engedjünk panaszt, mert ez az eh egészen szükségtelenül mintegy glóriával övezi a miniszter közigazgatási ténykedését s másrészt pedig azért, mert a miniszter feltételezhető objektívebb intézkedése a panaszt esetleg'feleslegessé is tehette volna. Egyfokozatú közigazgatási ügyintézés mellett, ezen felül 3 már meglévő közigazgatási szervezetet gazdaságosan nem is használhatjuk ki. Ami pedig különben a közigazgatási bírósághoz intézhető panasz dolgát, mint a közigazgatás keretén kívülálló jogorvoslati ügyet közelebbről illeti, — megállapíthatjuk, hogy a pénzügyminisztérium intézkedésével szemben panasznak helvc nincs. A már említett egyfokú közigazgatási intézkedéseken kívül, melyekkel szemben tehát mind:l>h-'\ 'panasznak van hflve, az összes többi esetekben Ikétfokű közigazgatási ügyintézés után nyittatik meg! a panasz útja, miután a színién kivételesen előforduló háromfokú közigazgatási ügyintézéssel szemben panasznak helye szintén nincs. Panasznak van helye különben az összes egyenes adók kivetése (F.H.Ö. 44. §-ának (1) bek., H.H.Q. 25. V ának (1) bek., K.H.Ö. 40. S-ának (1) bek., T.H.Ö. 32. kának (1) bek.. J.V.H.Ö. 63. §-ának (1) bek.. R.H.Ö. 11. §-ának (1) bek.), az általános kereseti s jövedelmi és vagyonadónál a rögzített adóalapok helyesbbítése fK.H.ö. 40. S-ának (2) bekezdéséhez fűzött utasítás (4) s J.V.H.Ö. 63. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (5) bek.), a földadónál s a jövedelem- és vagyonadónál ax, adó kért elengedése (F.H.Ö. 44. §-ának (1) bek. s J.V.H.Ö 63. £ ának Cl) bek.), a házadónál, a kereseti adónál és a társulati adónál az adótörlés tárgyába ni másodfokú közigazgatási határoz"tokkal szemben (H.H.Ö. 25. §-ának C1) bek. a 23. 5. (X) bekezdésével való. egybevetésben). A ikereseti s a társulati adónál a panasz megengedettségéi, idevonatkozó kifejezett tételes rendelkezés hijján az analógia IOÍM « az analógia inris alánján konstruálhatjuk meg. Az adótörlésre vonatkozó rendelkezések ugyanis az adó mérvét befolvásoliák s annak ügvében kétségtelenül mna.sznak van helye. fKKH.Ö. 104. S. 1. a. és 2. pont.). "Ezt különben exnressis yerbís is kifejezésre juttatja a HHÖ. 23. 5-ának fi) bekezdése, mely szerint ..A kivetett ház-idő io<nis<4pH és mérve kérdésében. ideértve az adótörlést is (22. §.) ... a fél... felebbezéssel élhet." Panasznak van helvc továbbá a házadónál az idei írlenes mentessé"- tárgvában (H.H.Ö. 25. S-ának (~\) bek.), azután a végrehajtási szabálvtalansá.g CK.K.H.Ö. 104. ának 4. a. pontja), a községbe kirendelt, munkaerők <n az egyénenkénti leszámolás költségeinek megállapítása, a. beszedett közadókért s az árverésen befolyt, pénzért való felelősséget megállapító, a vétkes mulasztásból eredő károk megtérítésében marasztaló, a hatóságoknak és magánfeleknek jogtalanul okozott költségek és károk megtérítésében, marasztaló, az adótörlés, mérséklés és helyesbbités tárgyában kelt közigazgatási másodfokú intézkedésekkel szemben (ft.K.H.Ö. 124. §-ának (3) bek., 125. §-ának (2) bek., 127. §4nak (5) bek., 128. §-ának (2) bek., 129. !§ának (6) bek., 131. §-ának (1)- bek., 128. §-ának (2) bek., 129. §-ának (-6) bek., 131. §-ának (1) bek., 104. §ának 1. d. pontja s 156. §. (3) bek.). Megállapíthatjuk mindenekelőtt, hogy a bírságolások — tekintet nélkül arra, hogy utolsó fokon a minisztérium vagy a pénzügyigazgatóság járt el — nem panaszolhatok. Tekintettel pedig arra, hogy a fixösszegti bírságolások is, miként a %-os bírságok is, melyekről már szólottunk, tiszta jogi megítélést engedő tényálladék alapján kerülnek alkalmazásra, elvilcgesen nincsen mivel sem indokolva az, hogy ezek ügyében bírói jogsegély nem vehető igénybe. Ami pedig a többi, közigazgatási uton végződő ügyet illeti, a legtöbb kétségtelenül tiszta jogi tényálladékú ügy s így bírói kognicióra kétségtelenül alkalmas s csak egészen kivételesen (pl. a K.K.H.Ö. 11. §-ának (5) bekezdéséhez fűzött utasítás szerinti „alapos" feltevés, mint tényálladéki elem jogi vagy diszkrecionális természete felől) lehetne vitázni arról, hogy az ügyek tényálladéka részben a közigazgatási szerv tisztán célszerűségi szempontok által vezetett subjektiv megítélését tartalmazván, az bírói felülvizsgálatra ebben a vonatkozásban nem alkalmas. Úgy állaníthatjuk meg tehát, hogy a pénzügyi közigazgatás terén is csak a diszkréció mibenléte felöli kellőképen tisztult, fogalmaknak az általános hatáskörü!ibíróság gyakorlatában való esetenkénti kikristályosulása vezethet a jogállamhoz, hol minden jogi értelmű megkötés'bírói védelmet talál. ••<--•••-.—— — II. Ezek után. vonjunk párhuzamot az 1929: XXX. t.-c. 46—56. §§-ai s az egyenesadókra vonatkozó jogorvoslati rendelkezések között. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy la felülvizsgálati és közigazgatási újrafelvételi kérelem azl egyenesadók, s általában az adók és illetékek körüli jogorvoslatok között ismeretlen. A felülvizsgálati kérelem az 1929: XXX. t.-c. 50. §-a értelmében — midőn az ezen jogorvoslat szerinti hatóságot betöltő mrdszter többé már nem csak megsemmisítheti a felülvizsgálata alá terjesztett határozatot és új eljárást rendelhet el, hanem az ügy érdemleges elintézésére jogosult, már nem is sajátképeni felülvizsgálat többé, hanem jogsérelemre alapozott ugyan, de a jog- és érdeksérelmek felülbírálására egyaránt kiterjedő l'elebbviteli (reformatórius) jogorvoslat. Mi különben érdemleges értelmét a felülvizsgálatnak az 1901: XX. t.-c. 3. §-a szerint sem láttuk, aminthogy mai változott formájában sem látjuk, s benne a< jogkérdések végsőfokú eldöntésére .egyedül hivatott és illetékes közigazgatási bíróság kizárásának sikerületlen pótlékát szemléljük. Más a véleményünk az újrafelvételi kérelmet •illetőleg,1 mely indokoltan foglalhat helvét még egy általános hatáskörű közigazgatási bíróság léte mellett is a közigazgatási jogorvoslatok között, s így. míg nézetünk szerint a felülvizsgálati kérelemnek a nénzügyi közigazgatás terén történt elhagyása az érdekeltek szempontjából nem érdemleges hiánya az eljárásnak, — az újrafelvételi kérelem igénybe nem vehetése azonban már mindenesetre az. A mi telictt a pénzügyi jogorvoslatokat illeti, van fclchhezés. van igazolás és van felfolyamodás. A felehhezés íVénvbcvehelésének joga és lehetősége iránt az adó-f. és illetékügyi szabályok esetemként kifejezetten rendelkeznek. Általános ezirányú rendelkezést tartalmaz kivételesen a K.K.H.Ö, 103. §-ának (l)'bek. 1. d. pontja, mely szerint a, pénzügyminiszternek, mint jogorvoslati hatóságnak hatáskörébe tartozik a pénzügyigaaigatoság minden