Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 6. szám - A svéd alkotmány. Irta: Bruckner Győző dr. Miskolc 1928. 114 lap [Könyvismertetés]

22 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (90) Az első fejezet a svéd-magyar politikai és vallási kapcsolatokról ad áttekintést. Nem érdektelen itt megemlíteni, hogy éppen a napokban lépett életbe a magyar-svéd kereskedelmi és hajózási egyezmény, melyben a két állam egymásnak a legtöbb kedvezmény szerinti elbánást biztositja. Svédországgal tehát jelenleg szorosabb kereskedelmi és kulturális kapcsolatban vagyunk, ami a múltban is több izben előfordult, bár a két országot nagy távolságok, lakosságát pedig faji, jellembeli és nyelvi különbségek választják el. Svédország a 30 éves háborúban jutott szorosabb kapcsolatba Magyarországgal és Erdéllyel. Gusztáv Adolf svéd királynak és Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek közös érdeke volt a Habsburgok hatalmának megtörése. Gusztáv Adolf diplomáciai összeköttetésbe kerül Bethlennel, majd utódjával, I. Rákóczy Györggyel. II. Rákóczy György X. Károly svéd királlyal kerül szövetségesi kapcsolatba Krakkó felszabadítása alkalmával. A magyarországi evangélikusok élénk összeköttetést tartottak fenn XII. Károly svéd királlyal. Részletesebben foglalkozik itt szerző az eperjesi kollégium ügyével, melynek megmentése érdekében — mivel az alapítványok jezsuita kézen voltak — az 1705-i rózsahegyi zsinat XII. Károlyhoz fordult, még pedig eredménnyel. Kiemeli szerző a svédek támogatását az 1887-i eperjesi tűzvész alkalmával, továbbá a világháború után Oroszországból hazatérő hadifoglyaink hazaszállítása körüli érdemeit, majd a svéd-magyar irodalmi kapcsolatokról ad áttekintést. A svéd alkotmány kialakulására ható tényezőket a második fejezetben ismerteti a szerző. Az ország földrajzi helyzete, a lakosság mentalitása és vérmérséklete, az egyes társadalmi osztályok kialakulása, ezek gazdasági helyzete és politikai érvényesülése, a lakosság foglalkozása mind befolyással vannak a közjogi intézmények kialakulására. Szerző sorra vizsgálja ezen tényezők hatását és jelentőségét és megállapítja, hogy a svéd paraszt osztály munkabírásának és szívósságának nagy része van Svédország kultúrájának és jólétének magas fokra emelésében. A földrajzi helyzet, az éghajlat kitartó munkára készteti a svéd parasztot. Svédország a helyes középutat foglalja el a túlnyomóan agrár és ipari államok között s ipari munkássága magasabb intelligenciájánál fogva nem hajlamos a túlzásokra. Svédország alkotmánya történeti. Ezen alkotmány kifejlődésének történelmi előzményeit tárgyalja szerző a harmadik fejezetben. Svédország az egységesítés (870 körül) idejében örökös, később választó királyság volt. Az alkotmány dualisztikus jellegét már kezdettől fogva észlelhetjük. A király mellett az országtanács gyakorolta a főhatalmat. A választó királyság idejében tartott u. n. thinggyülésekből alakult ki idők folyamán az országgyűlés, mely az újra örökössé lett királyság idejében harmadik jelentőségteljes államszerv lett. Az országtanács idővel visszafejlődött s a király és a rendek vették át a közhatalomból folyó jogok gyakorlását, majd XII. Károly után, a XVIH. század közepén maguk a rendek vették kezükbe a hatalmat, akiknek korrupcióra vezető hatalmi túlkapásait III. Gusztáv szüntette meg. Utódját IV. Gusztáv Adolfot a svédek szerencsétlen hadi vállalkozásai miatt letették s Svédország 1809ben uj alkotmányt kapott, mely csekély módosítással és kiegészítéssel még a mai napig is a svéd nemzet alkotmányos életének fundamentuma. A szerző a negyedik fejezetet az 1809-i svéd alaptörvény (Regerings-Formen) fejtegetésének szenteli. Ez az alaptörvény foglalja kódexbe Svédország alkotmányát. Összehasonlítja itt szerző a svéd és angol parlamentárizmust egymással. Míg az angol rendszerben a parlament a tulajdonképpeni teljhatalmú tényező, a svéd rendszerben egyik sem áll a másik felett; itt a legtökéletesebb dualizmus érvényesül. A svéd alkotmány éppen a parasztság politikai befolyása révén konzervatív és mégis demokratikus. Az alkotmány legjellemzőbbsajátságának tartja szerző azon érdekes s az európai államjogrendszerekben páratlanul álló kormányzati rendszert, hogy Svédországban nem a miniszterek a legfőbb közigazgatási hatóságok, illetve a mi alkotmányunk értelmében vett miniszterek ott nincsenek. A király az államtanács közreműködésével uralkodik. Az államtanács tagjai felelősséggel tartoznak. Ez az egyik alkotmánybiztosíték. Miniszteri címe és rangja csak az államtanács elnökének és a külügyek előadójának van. A közigazgatási ügyeket legfelsőbb fokon nem az államtanács tagjai, hanem az egyes departamente-ok főnökei intézik teljhatalommal. Svédországban a közigazgatási hatóságok is époly függetlenek, mint a bíróságok. A hivatalokban nincs szolgálati titoktartás s a hivatalnokok tevékenysége a legnagyobb nyilvánosság ellenőrzésének van kitéve. Általában a svéd közigazgatásban túlteng az ellenőrzés, ami szerző megállapítása szerint is bürokratizmust szül. A korlátlan nyilvánosság elvét szerzőnem kárhoztatja, sőt azt a protekciós rendszer kiküszöbölése egyik feltételének véli. A magunk részéről feltétlenül hibáztatjuk a hivatali titoktartás kötelezettségének hiányát, valamint a nyilvános ellenőrzés korlátlan érvényesülését, mert ez könnyen a hatóságok tekintélyének csorbulásához s a hozzá nem értő elemek illetéktelen befolyásához vezethet s a hivatalok belsőügyeinek széltében-hosszában tárgyalása a közérdek rovására szolgálhat. A hivatalok önkényeskedéseivel és hatásköri túlkapásaival szemben már elég biztosítékot nyújt Svédországban az igazságügyi kancellári és biztosi intézmény;, mely eredeti svéd alkotás. Ezek ellenőrzik az összes birák és tisztviselők hivatali működését. 1915 óta külön katonai igazságügyi biztos is funkcionál. A király rendeleteket csak az államtanács hozzájárulásával adhat ki. Ezeket az államtanács tagjai ellenjegyzik s kötelesek a királyt az esetleges törvényellenességre figyelmeztetni. A király nevezi ki a tisztviselőket, de köteles figyelembe venni a hatóságok javaslatait. E fejezet végén megállapítja a szerző, hogy a király személyes hatalma eltűnt a svéd alkotmányból s-