Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 5. szám - A magyar alkotmányról

12 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (64) tott a magyar alkotmány j de a veszély örökös környékezésének hatása alatt — ha nem ís mindig valósul, de jellege mindig élesebben domborodott hí. I. Ferdinánd idejében 1528-ban a nemesség amelynek egyformasága, egysége a nagy birtok egyenlőtlenség és következményei miatt már régi idő óta tényleg nem áll fenn, de amely jogilag teljesen egy és ugyanaz (Verbőczí: „Magyarországnak minden főpap, egyházígazgató, zászlós és többi országnagy urai s nemesei és főrendéi, nemességök s világi javaikra nézve ugyanazon egy szabadsági, kivételi s mentességi előjogokkal élnek; nincs ís valamely urnák nagyobb, vagy valamelyik nemesnek kisebb szabadsága",31) <-— két házra, táblára oszolva jelenik meg az országgyűlésen (főnemesek, főrendek — köznemesek, rendek, rendi országgyűlés), 1571 óta a köznemesség (épugy, mint a szabad királyi városok 1405 óta) nem személyesen és fejenként, hanem vármegyénként, követek utján (1608. K. u. í. t. c.). A Habsburg királyok állandóan az ország területén kívül laktak s Magyarország kormányzása - a magyar kormányszerveknek negligálása, vagy királyi szócsővé tétele mellett törvénytelenül, alkotmányellenesen, erőszakos abszolutizmussal ausztriai kormányszervekkel történt. A nádori méltóság sokszor és sokáig betöltetlen. Hasztalanul hangoztatták a magyar törvények a magyar kormányszékek függetlenségét, hasztalanul gravamínáltak a magyar országgyűlések : a királyi kormányzat ezeknek felelős nem volt. Az uralkodó-háznak Magyarország állami önállóságának megszüntetésére irányuló politikája hol nyíltabban, hol lappangóbban dolgozik. A bécsi kormány, ha politikája ugy hozta magával, vagy ha a nemzeti ellenállás magasabb és veszélyesebb fokra hágott, hajlandónak mutatkozott a visszaállításra, sőt gyakran meg ís tette azt (1608., 1647., 1681., 1687., 1712., 1715., 1723. évi törvények). Mindez sokszor a nemzet részén, teljes erejének megfeszítésével járt és amikor a törvényes eszközök sikerre nem vezetnek, fegyverhez nyul a nemzetnek egy része és mint a királytól külön álló fegyveres hatalom lép föl és köt békét királyaival. Az „actió parit reactíonem" nagy igazsága szerint, amikor a magyar alkotmány megsértése, félretétele, az abszolutizmus legerősebb (II. József), akkor jelentkezik visszahatásként az ország alkotmányának legszabatosabb megíormulázása.32) Mivel a magyartól idegen érdekek és az események csakhamar elmosták az alkotmányosságot, a XIX. századbeli országgyűléseken ismét általános a magyar nemzet részéről a magyar állami szabadságra, törvényességre, alkotmányosságra való törekvés, de ugyanekkor belekapcsolódik az alkotmány modernizálására irányuló mozgalom ís, „mely arra irányult, hogy az ország nem nemes honlakosaí ís bevétessenek az alkotmány sáncaiba, hogy a jobbágyság felszabadíttassék, s az ekként uj elemekkel megerősödött aktív politikai nemzet, mely eddig csak a nemesség volt, hatalmi súlyát visszaszerezhesse".33) Az egyetemes emberiség gondolkozásában tör31) Hármaskönyv. AE MDXVII-i eredeti kiadásra ügyelve magyarul kiadta a Magyar Tudós Társaság, Pesten, 1S44. 32) 1890/91. fövények, különösen Uh. X., XII. t. c. 33) Ferdínandy í. m. 50—51. 1. tént hihetetlen nagy átalakulás Magyarországon ísváltozott állapotot teremtett. Az ősi nemesi kiváltságoknak, a rendi társadalomnak, az ország ügyeinek intézésére: törvényhozásra, jogalkotásra, szervezettségének: a rendi országgyűlésnek 1848-ban történt megszűnésével az élet erejének az erejüket vesztett jogszabályok feletti győzelme következett be az 1848.-Í törvényhozással. A magyar állam léte — a nemesség szük köréből — ast állampolgárok nagy körére tágult, a Szent Koronának mindezek tagjai lettek s a magyar nemzet egységes fogalmában kovácsolódtak össze. Az ősi nemesi kiváltságok helyébe a jogegyenlőség lépett, a rendi társadalmat — a főrendek megmaradásának kivételével — nagyban-egészben a rendektől mentes egységes magyar nép, a rendi országgyűlést: főrendi házban 1848-ban nagyjában még megmaradt, 1885-ben már módosított, alsó házában - a népképvíseleten alapuló, nagyobb politikai sulvu képviselőházra áttért országgyűlés váltotta fel. A modern demokratikus elvek nagyobb mérvű térfoglalásáról tesz tanúbizonyságot a képviselői választójognak kiterjedő tendenciája és a főrendi háznak — nem különálló rendek létére mutató, alkatelemeíben erősen összetett, különböző jellegű közéleti reprezentánsokban, szellemben, szakértelemben gazdag — felsőházzá átalakítása.34) A régi magyar állami függetlenség (különállás) — amely az egyetemes nemzeti akaratban ősi gyökerezése dacára, oly hosszú ídeíg nem érvényesült — valósult meg modern állam jogi alakban 1848-ban akkor, amikor az eddigi királyi - - tehát osztrák kormányi befolyás alatt álló kormányszervek helyébe a — minden idegen hatóságtól — független, országgyűlésnek (nemzeti akaratnak) felelős minisztérium lépett. Természetesen az osztrák császár és kormány nem nézte jó szemmel a magyar nemzet politikai irányát, önállásí és alkotmányos törekvéseit s élet-halálra menő fegyveres küzdelem, majd abszolutizmus után a kiegyezés következett be (lásd fenn, I. alatt). Ha a magyar nemzet ezer éves alkotmányos fejlődésén végig fut tekintetünk, konstatálhatjuk azt a jelenséget, hogy: — a tulajdonképení értelemben vett alkotmányt megelőző időben, — a magyar királyság előtti, vérszerződés utáni, rövid életű fejedelemség korában a szabad, egyenlő magyarok nemzete, annak — törzsszervezet dacára — magasabb egységű közületi életbe olvadása, a nemzeti akaratnak egyetemesen, akadálynélkülí közvetlen érvényesülése áll fenn. A királyság megalapítása után (1000—1848-ig), a nemzetnek a királysággal való későbbi egybeolvadása idejétől, a nemességben érvényesülő nemzet - bizonyos, elsősorban tényleges eltolódások mellett (nemesek differenciálódása) — voltaképen a régi szabad, egyenlő magyaroknak ujabb — ősi tulajdonságokon alapuló és tovább fejlesztett jellegzetességü — közjogi szervezetben tovább élő nemzete, amely azonban az idők folyamán — anélkül, hogy a politikai élet köre kitágulna — nem nemesekben tetemesen megnagyobbodott népességűvé válik. A további fejlődés (1848-tól) a jogkíterjesztés irányában halad és a régi alkotmányjogi elveknek, intézményeknek — részben szükséges, sokszor szükségtelen — módosítása (de főelveíben megtartása) L) 1926 : XXII. t. C.