Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 5. szám - A magyar alkotmányról

(59) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 alatta. Amit általános elterjedtségben alkotmányos* ságnak neveznek, t. í. az, hogy az államhatalomban a népnek is osztályrész jut már az alkotmánynak, mint államszervezet! formának egy tulajdonságát, jellemvonását jelöli, ami tehát az alkotmány általános fogalmánál tekintetbe nem jöhet. AH alkotmány — mínt fogalom változatlan jelenség, a valóságban azonban az egyes államokban egymástól különböző, egyedi tulajdonságokkal rendelkező alkotmányok léteznek. Egy és ugyanazon állam alkotmánya is változik a történelem folyamán, az alkotmánytörténet tudománya épen ezt a változást vizsgálja és rögzíti meg. A descríptív (és causálís), valamint a normatív szemléletirány különbözőségéből folyólag: egy konkrét állam alkotmányával foglalkozó tudomány: az (magyar, angol, francia, olasz stb.) alkotmányjog.; a helyes alkotmány kérdésével: az alkotmánypolitika foglalkozik. Az alkotmány = alkotmányjog, mert az alkotmányjogi szabályok összeségéből áll (nem ugy, mínt ahogyan pl. a váltó és a kereskedelem különbözik a vé\\ó~jogtól, a kereskedelmí~/'og/d#. Az az általános különbségtétel, amely szerint az alkotmány: történeti,- vagy írott (chartalís) alkotmány lehet, különös világossággal mutat arra, hogy az alkotmány valóban nem más, mínt jogszabályok foglalata, u. í. „a charta alkotmányokat jogászok csinálják".3) Ámbátor az alkotmány (alkotmányjog) teljes értelemben az egész állami megszervezettség mikéntjét jelenti, — a tudomány egyre differenciálódó, specializálódó jellegéből folyólag az alkotmányjogot szűkebb értelemben fogja fel. A tudomány specializálódása folytán pl. a valójában az állami szervezethez (alkotmányhoz) tartozó törvényhatóságok, községek és más, de elsősorban az állam közigazgatását szolgáló szervek, intézmények és ezeknek további szervezetei, szabályai a közígazgatásí-jog tudományának képezik anyagát; a szintén az állam szervezetéhez tartozó bíróságok kérdése a törvénykezési jog tudományában tárgyaltatík. Eképen a tudományos rendszer szempontjából az alkotmányjog (alkotmány) alatt az államnak főszerveiben való szervezettsége mikéntjét kell értenünk. Az alkotmány (alkotmányjog) — a tudományos jogi rendszer szempontját tekintve, tehát — megkülönböztetendő a közjogtól és pedig ennek attól az ágától is, amely: államjognak nevezhető. Az államjognak tárgya: az állam, mínt jogi jelenség. Az államjog két ágra osztható: az alkotmányjogra és a közigazgatási jogra. Szokásos megkülönböztetés, hogy: amaz az állam statikai állapotának joga: „az állam összetételének, struktúrájának, szervezetének joga"4) emez az állam dinamikai állapotának: az állami szervezet működése mikéntjének, „az állam életműködésének" joga.5) A megkülönböztetés mindenesetre szemléltető, azonban nem egészen indokolt és a szervezet és működése sokszor egybefonódottsága folytán az anyag merev szétválasztásával jár. 3) Fcrdínandy GejHa: Magyarország közjoga (Alkotmányjog) Bp. 1902. 3. 1. 4) Polner : Alkotmányjogi előadások 1923/24. 5) Ereky.- Jogtörténelmi (1922/23.) — közigazgatási jogi (1925/26.) előadások. A gyakorlatban ez a dístínctío nem alkalmas kalauz, mutatja a két matéria kérdéseinek gyakori felcserélődése. Igaza van Kmetynek6): hogy „e felfogást követve akár a sorozó-bízottságokról, iparkamarákról, iskolaszékekről, vagy adókívető-bízottságokról is az alkotmányjogban kellene szólnunk, ellenben az országgyűlés, vagy kormány „működéséről" nem." Kmety más rendszert követ. O „a souveraínítasban részes központi nagy orgánumok: király, országgyűlés és felelős kormány szervezetét és műkő* dését egyaránt az alkotmányjogba" vonja, a másodrendű, alárendelt szervek, szervezetek jogát a közigazgatási jogba, A magyar alkotmányról szóló fejtegetéseink is ebben a rendszerben fognak mozogni s mivel az alkotmány szelleme, jellegzetességei a főíntézményekben domborodik ki leginkább: a rendszerszülte tárgy belí megszorítottság módszerünkkel a legnagyobb' összhangban áll. Az alkotmány (alkotmányjog) — ugyanis — háromféle módszerrel tárgyalható. Áz egyik a tételes jogi módszer, amely a feladatot az alkotmányjogi szabályok, intézmények dogmatikus vizsgálatában, az állam alkotó elemeire: a területre, a népre és a főhatalomra vonatkozó tételes alkotmányjogi szabályok tartalmának kifejtésében, az analysísben látja;. a másik az alkotmányban (alkotmányjogban) elsősorban keretet szemlél, amelyben az állammá szervezkedett nemzet élete lefolyik s az alkotmányban,, mínt tükörben, a nemzet államalkotó képességét,, közjogi felfogását, közületi érzékét ítélve meg; az alkotmány alapvető intézményeit, főtényezőít teszi csak vizsgálat tárgyává és az egyéni vonásokat, jeljemző sajátságokat ecseteli. A helyes módszer csak a kettőnek egyesített (vegyes) módszere lehet. „Nem elégséges az alkotmányjog egyes tételeit részeire boncolni és §-aín rágódva analysalní, hanem belé kell hatolni annak lényegébe s nemcsak a részeket, hanem az egésznek szellemét kell vizsgálat tárgyává tenni".7) Mi a jelen értekezésünkben — már a terjedelem korlátoltsága miatt is, de szándékunkhoz képest is — a második módszert követve: a magyar alkotmányra vetjük tekintetünket, annak néhány kidomborodó, jellemző vonását törekszünk kiemelni, nem a magyar alkotmányt mutatjuk be, hanem csak szólunk a magyar alkotmányról. IV. Míg a történelem a legkülönbözőbb események, tények között a létrehozó erőre való tekintet nélkül a legtágabb értelemben vett alkotmányról (tényleges közületi megszervezettség) is beszél, addig az alkotmánytörténet, mégínkább az egyes konkrét — megszorított államjogí értelemben vett — alkotmányok szelleme kutatásának tudománya csak az ugyanazon forrásból (nemzeti akarat) fakadó állami megszervezettség-minőséget teszi vizsgálat tárgyává. Ez az ilyen írán\7u és végpontú levezetés ad szilárd bázist a bevezetésben vázolt hatalom-váltakozás és következményei örök folyamatában, képez iránytűt, szolgáltat támpontokat. Mivel az alkotmányt — kellőképen megszorított államjogí értelemben — az állammal kapcsolatos je6) Kmety : A magyar közjog tankönyve. Bpest. 1902. XXVI. I. 7) Ferdinandy G.: Magyar Közjog. Bpest. 1902. Előszó 7. L