Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 5. szám - A magyar alkotmányról

(57) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 fényvcsztést azzal, hogy bírákat vonunk ugyan be a kollégiumba, de eredményképen a jogszerű elintézés még sincs biztosítva. A bírák bevonása garancia ugyan atekíntetben, hogy az ügyek nagyobb részében a kifogástalan jogszerű álláspont kerül érvényesülésre, de fennmarad annak a lehetősége, hogy egyes esetekben, amikor épen különösképen volna szükség arra, hogy a jog fényesen ragyogjon, azt el fogja homályosítani a célszerűség, melyet legtöbbször a politikai pártos megítélés sugall. Elmefuttatásunk tulajdonképen egy alkotmányi hézagra kíván reámutatni, aminthogy alkotmányi hézagról kell helyesen szólanunk mindazon esetekben, midőn alanyi jogok bírói védelem nélkül állanak s a hatalom játékszeréül szolgálhatnak, — mint a jelen esetben ís. Szontagfi Vilmos dr. NL A magyar alkotmányról. A. „Nehéz idők, vészteljes évek mentek el fölöttünk. Végenyészet szélén állott nemzetünk. De az isteni gondviselés, midőn egyrésHről annyi szenvedéssel sújtott, másrészről erőt ébresztett keblünkben, hogy el ne csüggedjünk és a veszélyben forgó hazát még forróbban szeressük". Ezek voltak Deák Ferenc 1861 május 13.-án a felirati javaslat ügyében elmondott úttörő beszédének első szavai. Ki ne tudná, hogy a „nehéz idők, vészteljes évek" arra a tízenkét esztendeig tartó abszolutizmusra vonatkoznak, amely a centralísztíkus osztrák császári törekvések és Magyarország ősi állami, nemzeti, alkotmányos szabadságához, önállóságához, függetlenségéhez való magyar ragaszkodás ellentétéből kipattanó élet-halál küzdelem végeztével, a magyar szabadságharcnak orosz segítséggel történő leveretése után Magyarországra ránehezedett. Ki ne tudná, hogy „az el nem csüggedés" azt a törhetetlen kitartást jelenti, amelyet a magyar nemzet a tízenkét esztendős elnyomás alatt tanúsított és kí ne tudná, látná világosan, hogy a „még forróbb hazaszeretet" mindjárt az abszolutizmus időszakát látszólag megtörő 1861-í országgyűlésen, magyar részről elsősorban az ország mindig féltve őrzött törvényes önállásának és függetlenségének visszaállítására irányult, amely „alkotmányos életünknek s nemzeti létünknek alapföltétele" (Deák Ferenc). Ugyanazok a szavak, amelyek 1S61 május 13-án Deák Ferenc ajkáról elhangzottak, méltán hangozhattak volna el az 1920 évi február 16-ára összehívott nemzetgyűlés termében ís. Ki ne tudná, hogy „a nehéz idők, vészteljes évek" a hosszú világháborúra, de kí váltképen a tragikusan végződő háború szenvedéseit ezerszeresen tetéző, a nemzetet valóban a széthullás, elenyészés szélére sodró, megrázó eseményekre (forradalmak, ellenséges megszállás, ezeknek következményei) vonatkoznának. Kí ne tudná, hogy az „el nem csüggedés," a hamu alatt lappangó szikrának fellobbanását: a nemzet jobb jövőjét ismét biztosítani akaró állam- és nemzet-építő erőnek működésbe jöttét jelentené és kí ne tudná, látná világosan, hogy a „még forróbb hazaszeretet" — mindjárt az uj korszakot jelentő 1920 évi nemzetgyűlésen - elsősorban az alkotmányosság helyreállítására és — a változott viszonyok hatása alatt az állami főhatalom gyakorlatának ideiglenes rendezésére irányult. Természetes, hogy a két legutóbbi alkotmányválság (1849—1867 és 1918—1919) esete között mélyreható különbségek vannak. Amott egy idegen államhatalom (ausztriai császár) törekedett az alkotmány felfüggesztése utján régi tervének: Magyarországnak örökös tartománnyá tétele utján az egységes, centralizált osztrák birodalomnak megvalósítására, — itt a háború elvesztését követő lelki meghasonlást és gazdasági válságot tervszerűen kihasználó, az általános békevágyat a jó béke kötésének hazug ígéretével céljai szolgálatába fordító, a nemzet lelkétől idegen céltudatos destruktív törekvés (nemzetietlen gondolkodású, esztelenül liberális, radikális szocialista, kommunista kalandorok forradalma) az országot a forradalmak ingoványos talajára juttatta, amely forradalmak nem kímélték a nemzeti élet megnyilvánulásának egy irányát sem, de fő csapásaikat épp nemzeti egyéniségünk legkifejezőbb mesterművére: az ezeréves magyar alkotmányra mérték.1) Amott az idegen fegyver nyers erejével győző idegen hatalom abszolút uralmi rendszerét erőszakolta rá az országra, — itt az igazi nemzeti erő nem ís sejtett, bámulatos nagymértékű elernyedtsége folytán tényleges hatalomra kapaszkodó forradalom a hadsereget szétzüllesztette, a gazdasági életet tönkretette, a jogrendet megbontotta: anarchisztikus állapotot teremtett, minden komolyságot nélkülözően a nemzet lelkében ezer év erejével élő királyság intézménye helyébe a nemzeti lélektől teljesen idegen népköztársasági, majd tanácsköztársasági államformát jelentett kí. Az alkotmányválság megoldódását illetőleg pedig: amott egy idegen államhatalom akaratára ís tekintettel levő kiegyezési mű létesült (1867) komplikált, bonyodalmakra alkalmat könnyen és gyakran szolgáltatható alkotmányjogi berendezkedésekkel, azonban az 1848-as reformokkal átalakított történeti magyar alkotmány jellegének biztosítása s a magyar állam — legalább ís formai — önállóságának, függetlenségének megtartása mellett. Itt a forradalom okozta jogfolytonosság-megszakadás helyzetében a lehetséges módon a nemzetgyűlésben megtestesülő valódi nemzeti akarat az 1920: 1.1. c-ben a forradalmat jogilag nullífíkálta, a tények eredményeképen megállapította Magyarország és Ausztria közjogi viszonyának megszűnését, a magyar állam ősi függetlenségének e viszonyok tekintetében ís teljes helyreállását, ideiglenesen — a helyzet kényszerítő hatása alatt — az ősi magyar alkotmánytól eltérő uj alkotmányt konstítuált az államhatalom gyakorlásának további módja gyanánt, célul tűzvén kí — s későbbi tényei (a királyság ősi államformája változatlan fenntartásának törvényhozási kimondása, a nemzetgyűlés átalakulása két kamarás országgyűléssé) által a cél megvalósítása iránti készségéről tanúbizonyságot ís szolgáltatva a közjogi jogfolytonosságnak a megváltozott helyzetre tekintettel levő helyreállítását, a történeti alkotmányra való visszatérést. Bármily mélyreható különbségek vannak ís a legutóbbi két alkotmányválság esete között, mindkét alkalommal de a történelem letűnt évszázadai folyamán sok más esetben ís — világosan kidomborodik: a magyar nemzeti akaratnak a közjogi jog.fol$~ *) 1920 : I. t. c. indokolása.