Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 1. szám - Becsület-védelmi irányok a büntetőjogban [1. r.]

8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (8) ket, ha az egyént kívülről érő ezen szociális kritikák nem ezerszámra, de csak kettesével, vagy hármasával sorakoznak egymás mellé. A faluját soha el nem hagyó bányamunkás szemében a két szomszéd kritikája éppen ugy ..mit mond a világ!", mint a milliók értékítéletétől tartó államférfi előtt „világ" az ország közvéleménye, pedig ez is, az is még távol van a világ értékitéletétől. Ez az objektív becsület tehát nem egyéb, mint külső elismerése a személyben azon erkölcsi jó tulajdonságoknak, erkölcsi értékeknek, amik egy adott kor közfelfogásában valóban etnikai értékek, elismerése ezenkívül szellemi tulajdonságoknak s mindama képességeknek, amelyek nélkül az egyén az államban és társadalomban egy adott kor felfogása szerint rárótt kötelességeit meg nem valósithatja. Amíg a subjektiv becsület ct személyi, vagy egyéni becsületnek is nevezik, addig az objektív becsület társadalmi vagy polgári becsület néven ismeretes. A becsület osztályozása azonban itt nem ér véget s ez nehezíti meg a fogalom megközelítését. Az objektív becsület körében ugyanis az értékítéletek osztályokba sorozhatok, aszerint amint egyik vagy másik kiválástól, társadalmi állástól sajátos képességeket, kötelességeket és feladatokat vár az emberiség. Sőt vannak igen sokan, akik e téren nem riadnak vissza a nemi osztályozástól sem, és ide sorolják a női becsületet is. Ez az u. n. osztály-becsület, amely a mindennapi életben kaleidoszkopszerü képét mutatja meg a becsületről alkotott felfogásoknak. A katona becsülete a lovagiasság és bátorság, a kereskedő becsülete a hitelképesség, a papi becsület a tiszta élet, a közhivatalnok becsülete a pontosság és megbízhatóság, az ügyvéd és orvos lelkiismeretessége, mindmegannyi tipikus kifejezői egy-egy társadalmi osztályhoz tartozó egyén specifikus feladat-körének, amiknek negációja sertésszámba megy. És nem minden humor nélkül való, hogy a jogi oltalomra nem számitható zsiványnak is megvan a' becsülete. Dacára annak, hogy a becsületjog egyes művelői folyton azt hangoztatják, hogy ,,a becsület mint törvény által védett objektum oltalma iránti jog nem terjed ki a személy állítólagos vagy valódi különös érdemeinek, kiváló állásának vagy más rendkívüli tulajdonságainak kényszerítő elismerésére, valamint nem terjed ki valamely társadalmi osztály vagy felekezet, vagy ezekhez tartozó tagok külön fölfogására a becsületről, illetőleg saját becsületükről, hanem a btkv. értelmében csakis a polgári becsület s az emberi méltóság érzete snbsnmmáltatik a becsület fogalma alá" — (1. Csemegi Anyaggyüjt. II. k.) —, ma mégis akként áll a helyzet, hogy a tételes büntetőjogok nem csupán a subjektiv és objektív becsület-osztályozást subsnmmáló polgári becsületnek nyújtanak jogi oltalmat, de mellékkapukon utat engednek a büntető jogba az u. tíi osztály-becsületnek is. A törvény által alkotott testületek, hatóságok, vagy azok küldöttségeinek, tagjainak becsülete, a perben álló ügyfél becsülete, a közhivatalnok becsülete, a bíró és ügyész becsülete, a közös hadsereg, a haditengerészet, a honvédség külön becsülete, magyar miniszter, vagy cs. és kic. közös miniszter becsülete, külföldi uralkodó, követ, vagy ügyviselő (Üharge d'affaires) becsülete, — eddigi becsület jogunkban is példája volt annak, hogy az osztálybecsület fogalma alól a tételes büntetőjogok sem tudják emancipálni magukat, bármennyire óhajtanák elérni a polgári becsület egységes fogalmát. Pedig ujabban még jobban tágul az osztálybecsület fogalmi köre, amióta a tételes joyok a hitelrontást, mint a becsületjog egy sui generis delictumát felvették. Igaz ugyan, hogy még egyelőre a materiális hitelrontást veszik jogi oltalom alá, de az irányzat azon az utón van, hogy az erkölcsi és szellemi hitelrontást is retorsio alá fogja venni a jövő gyakorlata, mindjobban megnehezítve a becsület jogi fogalmának egységesítését. 111. Exceptió verítatís. — Germán és román iskola Attól az időtől kezdve, amióta a becsület védelmét jogi normák körébe vonja a büntető jogtudomány, a becsület osztályozásán kívül még egy nagy akadálya van a jogi fogalom egységesítésének s ez a való igazság feltárhatásának, kimóridh'atásának joga s a becsület-oltalom kapcsán e sajátos jog jogi védelme. Röviden: az exceptió veritatis. Elválaszthatatlanul összefügg e kérdés az objektív becsület fogalmával, de ugyanakkor a szólás-szabadság és véleménynyilvánítás ős-jogával is. A becsületről alkotott objektív, tehát kívülről jövő értékítéleteknek egy jogi sorompója ez az exceptió veritas jog-intézménye s e jogi sorompók korlátlan nyitvatartásával, de viszont örökös bezárásával egyformán nagy veszedelmek érhetik a társas együttlétben élő embereket. Még ma is két felfogás küzd egymással e kérdésben, a román és a germán felfogás. A germán felfogást már a Csemegi-kodexnek az exceptió veritatisról adott miriisteri indokolása is elég élesen visszatükrözi, amidőn kijelenti, hogy ,,szabad államban nem lehet követelni, hogy az emberek a becstelenekről, a gázokról is mindig csak jót mondjanak, vagy hallgassanak. Ez tűrhetetlen állapot lenne, ilyent csak az absolutizmus tervezhet saját eszközeinek oltalmára." (M. i.) A germán jogi felfogás tehát hajlandó megnyitni a becsület-kritikák sorompóját, mert e felfogásban uralkodó princípium : a való, a leplezetlen igazság feltárhatásának joga, kiindulva abból, hogy amint a szeszély vagy hiúság ostorozása az emberi méltóság-érzet megsértése nélkül még nem képez becsület-bántlmazást. — ugy nem képez becsületsértést a társadalomban erkölcstelen, becstelen, vagy fiktív erkölcsi értékkel biró személyek megkritizálása. Nagy irodalom van e téren. A német írók egy tekintélyes része, közöttük e kérdéssel igen behatóan foglalkozó Friedmanfl prágai egyetemi tanár Das Recht der Wahrheit c munkájában határozottan azon az állásponton van, hogy csupán az egyénben tényleg meglevő becsület az, amely büntetőjogi védelmet igényelhet s így az igazság kimondhat ásánák jogát feltétlenül respektálnunk kell, — s a többi német irók is nagy eréllyel szállnak síkra, ellentétben a román felfogással —i, e nézet érdekében. Mattba us, Wéber, Lammasch, Mittermaier az igazság kimondhatása jogának lelkes védői; a „Recht der Wahrheit" önálló fogalommá lett. Sőt Köstlin odáig megy az igazság jogának védelmezésében, hogy kimondja, hogy a germánnal ellenkező felfogás mellett a társadalom egy valóságos auburni fegyházzá3 változik át teljes hallgat ási tHalommal.''4 ") New-York állam Cayuga grófságánák fővárosa Auburn, ahol 1823-ban a börtönbon behozták az abszolút hallgatási kényszer systemáját. A rabok közös munkáltatásban hallgatási kényszerrel tartatnak. Amely rab a tilalmat megszegi, az örökös hallgatás lévén a legfőbb szabálya e börtönrendszernek, súlyos testi főnyitekben részesül (auburni ostor). 4 Lásd Dr. Halász Zoltán: A becsület oltalma a német, osztrák és svájci büntetőtervezetekben.