Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 5. szám - A tömeglélektan aktuális kriminalaetiologiai tanulságai [2. r.]

MISKOLCI JOGÁSZÉLÉI? pályákról az Ügyvédi Kamarába felvett kollegák jelentős .várna és a jogtanuló ifjúságnak nem várt mértékben az ügyvédi pályán történt elhelyezkedése megrendítette a kar anyagi alapjait és megtámadta az ügyvédség függetlenségét. A feltörekvő társadalmi osztályok egyre-másra szemünk láttára befolyásos szervezetiekbe tömörültek, amely szervezetek túlnyomórészt ügyvédi irányitás mellett működnek, a vezérfroaiton mindenütt ügyvédeket látunk, akik eredménnyel szállnak sikra különféle társadalmi osztályoknak az igazáért. Egyedül mi ügyvédek hanyagoltuk el sarját portánkat. A mások érdekeiért vivott harcban tehetetlenül néztük miként borit ja el az ár a magyar ügyvédség egykor dus aratásunak Ígérkező vetésterületeit és miként üt tanyát uj szellem, uj etika a Karban, ahol ezelőtt emelkedett felfogás és egy évszázados hagyományban meggyökerezett kari öntudat honolt. Az Ügyvédi Kamarák a maguk tiszteletreméltó, de nehézkes szervezeteikkel és hatósági ügykörre szorított feladatkörükkel távolról sem alkalmasak arra, hogy a Kar gazdasági és társadalmi megerősödésének egyedüli szervéül szolgáljanak. A magyar ügyvédség jövője csupán csak akkor biztositható és befolyása csakis akkor tartható fenn, ha egy szabadszervezet az Országos Ügyvédszövetség önzetlen clőharcosait magunk körébe hívjuk, hogy útmutatásuk és irányításuk alapján kezünkbe vegyük a Kar jövőjének irányítását, mert ebben a tekintetben igazán ütött az utolsó végóra. Hiszen most már csak arról lehet szó, hogy az ügyvédséget visszavezessük régi dicső múltjának szintjére és jövőjét -biztosítsuk. Ez azonban csakis az Ügyvédszövetség utján lehetséges, melynek Felsőmagyarország e végvárában is meg kell alakulnia, hogy zászlaja alá gyüjthessc mindazokat, leikben élnek még a magyar ügyvédség ideáljai és akik küzdeni akarnak és képesek a Kar boldogabb jövendőjéért. Láng Lajos dr. \ A tömeglélektan aktuális krímínalaetíologíaí tanulságai Irta: dr. Kéthely Sándor Az egyedek érzelmei és gondolatai a lelki infekció és szuggesztió utján egyazon irányt vesznek s a szuggerált gondolatok tetté válnak. A tömeg alkotórészévé vált ember már nem önmaga többé, hanem gép és akarata nincs.40) A nikolapalomai állomáson egy hir verte össze tömeggé a békésen beszélgető csoportokat: „A pályatest rendben van!" A Bastille ostromában a De Launay ágyujának hangja és magja volt az, mely a fentebb emiitett bizonyos izgalmat a „fegyverre" jelszó által összehozott emberekből kiváltotta s mely a tömeg tevékenységének uj irányt sza'bott. „Csak egy parányi szikra volt ez, de elég arra, hogy felgyújtsa a nagyon is gyúlékony khaoszt s azt egy bömbölő tüzkhaosszá tegye!'' A tömeget megszállta a legyőzhetelen hatalom érzete, a felelősségérzet eltűnt s a tömeget alkotó egyedekből eloszlott a személyiség tudata. Ha figyelemmel kisértük a Bastille ostromát, bizonyára szemünkbe ötlött, hogy a vezető szerepet majdnem mind békés foglalkozású polgárok játszották. 40) L! ,u. o.: 26. old. „Vágd, te Louis Tournay, maraisi . kerékgyártó, vágd azt a külső vonóhid láncát ! Soha kerékagy vagy küllő ilyen csapást nem kapott a te fejszédtől." „Choiat, a borkereskedő rögtönzött tüzérré lett." „Egy eszeveszett parókacsináló két lobogó fáklyával fel akarja gyújtani az arzenálban lévő salétromot." „Réole, az óriási szatócs az égő fáklyákat segit hátrahúzni. A tűzoltók is itt vannak s nézd Maillard törvényszolgát, a fürge embert!'' Csupa békés foglalkozású ember, akikről ime azt írja Carlyle, hogy „atyámfiai, kegyetlen a ti haragotok! Place de Orrévetek egy tigris torkává lett!'1 „Óh barátaim, öljetek meg gyorsan" — könyörgött a szigorú De Launay .. . Leo Zaitzeff emliti, hogy az oroszországi pogromokon gyakran olyan emberek is aktiv részt vesznek, akik egész életükben békés földmivesek vagy munkások voltak. A vezetők és az uralkodó specifikus atmosphéra hatása alatt ezek az emberek vadállatokká váltak.41) A tömegben a borkereskedő, a parókacsináló, a kerékgyártó, a szatócs, a tűzoltó önmagukból kivetkőzött hóhérokká, a fösvény tékozlóvá, a kételkedő hivővé, a becsületes alávalóvá, a gyáva hőssé változik. Neményi Am'brus igaztalanul kritizálja Mirabeau-t42) midőn azt irja róla, hogy az öndicsőitésre való hajlam annyira megy benne, hogy sokszor valóban cso. dálatraméltó éleseiméjüséget fejt ki, csakhogy kisebbíthesse a legnagyobb tényeket is, amelyekben magának nem volt része. Neményi kritikáját Mirabeau-nak alábbi ,a szent augusztus 4-éről irott nyilatkozata váltotta ki, amely mindössze csak arról tanúskodik, hogy Mirabeau nagyon jól ismerte a tömegek természetét. „Aki ismeri a nagy gyülekezeteket, — irja —43) a drámai érzelmeket, amik iránt fogékonyak, a tetszés csábító voltát, a kartársakat felülmúlni törekvést, a személyes önzetlenség büszkeségét, egyszóval a nemes ittasságnak azt a menetét, mely a nagylelkűség tuláradását kiséri, aki meggondolja mindemez okoknak öszszehatását, az előtt mind az, ami ebben az ülésben történt, egészen a rendes dolgok sorába tartozónak tűnik fel. A gyülekezet a lelkesedés árjában volt. Minek tanácskozni, mikor mindnyájan egyetértenek? Hiszen a közjó követelményei világosabban mutatkoztak, mint valaha ! Sem tehetségre, sem ékesszólásra nem volt szükség, hogy elfogadtassák az, ami már el volt határozva s amit az egész nemzet impozáns többsége követelt." Mirabeaunak igaza van. Az összes kiváltságokról való lemondást, amit a nemesség a lelkesültség egy pillanatában 1789 augusztus 4-ének hires éjszakáján megszavazott, izolálva bizonyára sohasem fogadta volna el a tagok közül egy sem.44) A tömeg tehát értelmességét illetőleg, — ha ugyan . lehet ilyenről beszélni — mélyen alatta áll a különálló egyéneknek, az érzelmek s tettek szempontjából pedig lehet jobb vagy rosszabb. Minden a szugesztio módjától függ, melynek a tömeg alá van vetve.45) Mert mint mondottuk, a tömegek hiszékenyek és szuggerálhatók. Leo Zaitzeff szerint sok okunk van azt hinni, hogy a tömeg egyedeinek a magatartása nagyon hasonlít a hypnotisált egyénekéhez.40) Valószínű, 'hogy az éber szugesztiónak van. itt je41) Leo Zaitzeff: 27. old. L! még:-' Farkas Pál: II. 194. o. 4!!) Neményi: 22. o.dl 4') Ez a nyilatkozat két nappal ama hires augusztus 4-c után kelt, midőn a feudális jogokról a nemesség lemondott. "—**) Le Bon: 72. old. M) Leo Zaitzeff: 63. old.