Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 1. szám - A képviselőjelölés [1. r.]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 Az osztrák nemzetgyűlés választójogi törvénye szerint 100 választó ajánlhat írásban és az ajánlás három héttjel a választás előtt nyújtandó be.23) Á német választójogi rendelet szerint a kerületi választásra vonatkozó ajánlás 500, az országos választásra vonatkozó ajánlás 20 választó aláírásával érvényes, de a kerületi választásnál megkövetelt 500 aláirás helyett is elégendő 20, ha az aláírók valószínűvé teszik, hogy legalább 500 választó sorakozik az illető ajánlat vagy valamely más ajánlat mögé, amellyel kapcsolást akarnak lélesileni, vagy amely csatlakozni akar hozzájuk. Az ajánlat 17, illetőleg 14 nappal nyújtandó be a választás előtt.24) Az olasz választójogi törvény pedig legalább 300, de nem több, mint 500 választó aláírását kívánja meg az ajánláshoz, amelyhez a községi elöljáróságok megfelelő igazolása is csatolandó a felől, hogy az aláírók a választói névjegyzékbe fel vannak véve.25) A törvény a Corte d' appelo-vo, bizza az ajánlatok elfogadását s kötelességévé teszi azt is, hogy az ajánlásokról az ajánlásra meghatározott legmagasabb számot (azaz 500-at) felülhaladó utolsó a 1 á i rá soka t t ö r ö 1 j e.2 (i) VI. Amint a felsorakoztatott példákból is nyilvánvaló, a külföldi választójogi törvények az ajánlók sokkal kisebb számát kívánják meg a képviselőjelöléshez, mint a magyar törvény. Kivételt talán csak a Szlovenszkó képez, ahol 1000 ajánló jelölhet, de ez a rendelkezés is csak kivételes rendelkezés és különös politikai okokban'lel magyarázatot, íla pedig arra is figyelemmel vagyunk, hogy amig a mag}rar választókerületek legnagyobb része csak egy képviselőt választ, addig a külföldön nagyobb és több képviselőt választó kerületekben választanak, a magyar képviselőjelöléshez megkívánt ajánlási szám túlságosan magasnak fog feltűnni az ajánlóknak a külföldön megkivaril számával szemben, fis nyilvánvaló az is, hogy a külföldi rendelkezések szigorúan szem előtt tartják mindenütt a jelölés intézményének eredeti intencióját, amely nem egyéb, mint az önjelöltek minimális reménységgel sem kecsegtető próbálkozásainak a megszorítása és a választási aktus leegyszerűsítése. Érdekesen domborodik ki ez az intenció különösen az olasz törvény megfelelő rendelkezéseiben, amelyek, — bái' az ajánlók számarányszerinti amúgy is sokkal kisebb száma minden különösebb nehézség nélkül nyit lehetőséget minden komolyabb jelölt jelöléséhez, — biztosítékot keresnek mégis az ajánlók nagy és felesleges száma ellen, elrendelvén az 500-óri felüli ajánlók törlését. Mivel a képviselőjelölés általános indokai az ajánlók nagy számát megfelelően nem indokolhatták, az ajánlók nagy száma a belügyminiszter által is felhozott speciális magyar vonatkozású indokokban lelhetett csak többé-kevésbbé helyes magyarázatot. A sikerre kevés kilátással bíró jelöllek kétségbeesett és lelkiismeretlen eszközei, azaz a demagógia eszközei és fegyverei és a kisszámú ajánlók vesztegetés utján való könnyebb megszerezhetése ellen kellene tehát e szerint az- ajánlók nagy számának bizt ositékot nyújtania. Kétségtelen, hogy e célok eléréséhez az ajánlók nagy száma valóban eredményes biztosítékot jelenthet, de kérdés, hogy az elért eredmény megéri-e az ez által előidézett egyéb káros hatásokat? Nézetünk szerint a képviselő88) Bundosfíosetz vom. 11. Juli. 102.°. übor die Wahlordnung fiii' Natíonálrátt 46. -') Verórdnung iibéjr Eeichswáhlen und Abstimmnngen von 14. Miirz. 4!) ÓH 48. $-ok. 28) Legge elettorale politica. .18. Novembre 1928. N. 2444. Art. 52. TJ. o. Árt. 53. jelölés mai alakja mellett felsorakoztatott jelentős érvekellen a törvény kritikai megítélése sokkal számosabb és jelentékenyebb érvet állithat szembe. Ezek közül csupán a legjelentékenyebbekre kívánunk szorítkozni: 1. A kép viselő jelölés törvényesen szabályozott jelenlegi formái között az intézmény eredeti célja, az előleges electió és az eljárás leegyszerűsítése teljesen elvész, illetve jelentéktelenné válik, mert a forma által nyújtott lehetőségek kihasználásával a jelöltek és azok támogatói, tehát, a pártok, nem csak arra törekednek, hogy jelöltjeik jelölését biztosítsák, hanem közvetve, sőt néha egyenesen is arra, hogy az ellenjelölt, vagy egyes ellenjelöltek jelölését, —i bárha azok is a választók tekintélyes csoportjára támaszkodnak, — lehetetlenné tegyék. Maga az ajánlás tehát nem jelölés és puszta electió többé, hanem valóságos harc és küzdelem. Igaz ugyan, hogy ennek a. következményeként maga a választás, mint aktus, nagy mértékben leegyszerűsítést nyer, - amint azt az 1925. évi választás túlnyomóan sok egyhangú mandátuma is bizonyítja, ~ de már nem az eredeti célok szem előtt tartása mellett. Az elért eredmény pedig, azaz a választás leegyszerűsítése, szintén problematikus értékű: mert a valóságban csak maga a választás, mint aktus, azaz a szavazás lesz egyszerűbb, de az egész választási eljárás, két különálló küzdelemre bomolva, sokkalta komplikáltabbá válik. % Mivel a képviselőjelölés ilyképen az egész választási eljárásban túlságosan nagy és dötő jelentőségre tesz szert, mert a választás egyik legnagyobb és legkétségesebb problémájává növekszik, már a választási küzdelem első órájában megfeszített harc és küzdelem indul meg az ajánlások tömeges gyűjtése iránt. Nyilvánvaló, hogy e tekintetben, különösen a vidéki kerületekben, a kormány jelöltjének óriási előnyt biztosit a hivatalos közigazgatási apparátus, mely esetleg már az első 24 órában olyan eredményeket produkálhat az ajánlás gyűjtések terén, amelyek az ellenjelöltek fellépését már ab ovo lehetetlenné teszik. Eltekintve az ethikai mérlegeléstől, jogilag se helyeselhető ily lehetőségek elé utat nyitni, mert a választók a legelső napon esetleg még teljesen informálatlanok a pártok célja és programmja, vagy a mandátumért sikra szálló, vagy sikraszállni akaró jelöltek személye és elvei felől. 3. Ha pedig mérlegelés tárgyává tesszük azt is, hogy a politikai hatóságok túlbuzgó támogatása mellett 24. vagy 48 óra alatt nem ritkán a választók 50—60%-ának az aláírását gyűjtötték össze egy-egy jelölt részére és hogy az általános választásoknál a választóknak kb. csak 70%-a szavaz le,27) azaz hajlandó és tudja e jogát gyakorolni, ugy nyilvánvaló, hogy az esetleg csak 1—2 nappal később érkező ellenjelölt is,28) bárha a választók közvéleményének egy nagy és tekintélyes része támogatja, a legnehezebb feladatok elé van állítva. Két ut áll előtte csupán. Természetesen egyik sem ethikai alapon. Az egyik az, hogy aláírásokat hamisii vagy hamisittat. Ez az ut eredményes, mert a választási biztosnak nincs pouvoirja a valódiság kérdésében e ez iránt legfeljebb, de csak a választás után, az ügyészséget keresi meg, az eljárás megindítása céljából. Az aláírások azonban, egyelőre legalább is, helyt állanak s a továbbiak miatt sem kell nagyon félni, mert mig egyrészt a hamisítás bizonyítása nagyon nehéz, másrészt a petíció is való-1) Az 1922. évi ngyi képviselőválasztásnál a nyilvános szavazással választó választókerületekben a választók 73%-a, az összes kerületekben pedig a választók 77.9%-a szavazott le. '•*) Természetesen még súlyosabb feladat előtt áll a jelölt, ha a választási harc későbbi periódusában lép fel, de maga a választóközönség is, ha a hangulata megváltozott vagy csak később alakult volna ki.