Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - Becsület-védelmi irányok a büntetőjogban [3. r.]

faj atavisztikus belső ingerlékenységében. Már az államalkotó magyarság s benne a német, tót, román, rutén és egyéb nemzetiségek (vend, bunyevác, bolgár, lengyel, cseh, morva, cigány, olasz,) jóval kisebb számmal vannak képviselve. Ami az alkoholizmusnak s a tárgyalt bünformának, ezek közt is a rágalmazásnak egymáshoz való viszonyát illeti, ha figyelembe vesszük azt, hogy az 1909—1913 évek átlagában elitélteknél a. szeszes ital élvezete összefüggésbe hozható a bűncselekmény elkövetésével (férfi és nő együtt) 5.4 százalékban, ez tűrhető százalék, ha azt tekintjük, hogy pld. a hatóság elleni erőszak itt 37.7 %-al, a magánosok elleni erőszak 33.5%-al, az emberölés 23.3%-al, a szemérem elleni büntettek 29%-al, a rablás 33.5%-al szerepelnek. Tényleg az élet azt mutatja, hogy a jól kigondolt rágalmak többnyire a tiszta ész szüleményei s nem alkohol fantáziák. A társadalmi tényezők közt a vallás és vallásosság a kollektív érzéseket erősbitvén, szólni fogunk most arról, hogy ezek mennyiben éreztetik hatásukat a kriminálitás most tárgyalt bünformájánál. A rágalmazásra lévén itt is statisztikai adatunk, megállapíthatjuk, hogy az 1909—1913. évek átlagában a 12 éven felüli népesség ugyanazon csoportjához tartozó 100 ezer lélekre jutott elitélt férfi: róm. kath 22.0 gör. kath 20.4 re-i .... . ....... 27.6 ág. ev 25.8 gör. kel. 28.1 unitárius 36.4 izraelita 47.0 nő pedig: róm. kath 14.0 gőr. kath 10.4 reí, ............ 18.2 ág. ev i 12.0 gör. kel 12.0 unitárius . ..' 33.4 izraelita 1 . . 10.0 A Bűnügyi Statisztika e számadatokból azt a következtetést vonja le, hogy az izraeliták a párviadal mellett a rágalmazásnál kimagaslóan első helyre kerülnek. A becsületvédelemmel oly szorosan összefüggő párviadalnál magas arányuk okát Aschaffenberg abban keresi, hogy vallásuk miatt vannak számos bántalomnak kitéve, valószínű azonban, hogy az intelligens osztályokban túlzottan képviselt, rendkívül érzékeny s élénkségükben mindjárt veszekedésre kész izraeliták egymás között is gyakran párbajoznak. A rágalmak terjesztésében a déli népek öröklött szenvedélyességének visszfénye mellett az izraelitáknál igen gyakran az üzleti érvényesülés eszközeire ismerhetünk.2) E statisztika szerint utánok a rágalmazásban láthatólag a reformátusok játszanak nagyobb szerepet s főleg áll ez a nő'kre, akiknél a magzatelhajtás aránya is a színmagyar unitárius nőké után legnagyobb az országban. Nem érdektelen azután a családi állapot megfigyelése sem. Statisztikánk szerint a házas-férfi inkább rágalmazó, mint a nőtlen, elvált vagy özvegy és a házas élet a nőknél is erősen növeli e személyellenes bűnözés terjedelmét s a nőknél is a rágalmak átlagát többnyire a 2) V. ö. A magyar birodalom bűnügyi statisztikája az 1909—13. évekről. családi viszályok emelik ilyen magasra, mint ez az alábbi táblázatból kitűnik. Az 1909—1913. évek átlagában a tizenkét éven felüli népesség ugyanazon csoportjához tartozó 100 ezer lélekre jutott elitélt férfi: nőtlen . . . '. 9.7 házas . .......... 36.0 özvegy és elvált . . 22.0 gyermekkel birok 17.5 nő pedig: hajadon 4.6 házas . . . . ... . . . . 18.6 özvegy és elvált 13.4 gyermekkel birók 10.3 Ami pedig a műveltségnek a bűnözésre való hatását illeti, csak annyit jegyzünk meg, hogy a rágalmazás miatt elitéltek között írni és olvasni tudók 1904—8-ban 71.1 százalékkal, 1909—1913-ban pedig 75.5 százalékkal szerepelnek. Hogy a müvelődőbb egyének közt a bűncselekmények rohamosabban hódítottak tért, mint általában, tekintve, hogy az irni, olvasni tudók száma az 1904— 1908. évi átlaggal szemben körülbelül 11 százalékkal emelkedett, mig az analfabétáké mindössze 6.7 százalékkal fogyott, nem ütközhetünk meg. Itt legfeljebb az aránytalanuj jelentkező eltérésekből következtethetünk arra, hogy a műveltséggel egyes bűncselekmények erősebben terjednek. Sajnos ebben a tekintetben is több példára akadunk, igy a rágalmaknál, amelyek száma általában 2.3, mig az irni olvasni tudók közt 8.6 százalékkal terjedt, holott ugyanezen idő alatt a műveletlenebb osztályoknál 13.1 százalékkal kevesebb, mint az 1904—1908. évek átlagában. Tárgyalt bünformánknál a becsület elleni, deliktumoknál a kriminalitásnak gazdasági okait szemlélve, azt tapasztaljuk, hogy a társadalomellenes vétkeknél főleg a szemérem ellenes bűncselekményeknél és rágalomnál fokozódik erősen a vagyonnal birók bűnözési aránya. Itt az arány a némi vagyonnal biroknál az átlagos kétszeresére, a vagyonosoknál pedig több mint háromszorosára szökik, s mert a hamis tanuzásnál és esküvésnél is a vagyonnal birók aránya mindkét viszonylatban az átlagbünözés kétszeresére emelkedik, a Bűnügyi Statisztika oknyomozása e jelenségekből azt a következtetést igyekszik levonni, hogy talán a törvényfélelem a vagyonosok közt kisebb, mint a vagyontalanoknál. Az egyes foglalkozásokat tekintve a kriminalitásban természetesen mindig tárgyalt bünformánknál, a rágaJmazásnál, a kép igy alakul: a férfi és női 15 éven felüli népesség ugyanazon csoportjához tartozó 100 ezer lélekre jutott elitélt az 1909—13. évek átlagában az: Őstermelésnél: önálló 15.5 segédszem 31.7 Iparnál: önálló .... ...... 33.7 segédszem -. '. . 9.4 Kereskedelemnél: önálló 45.8 segédszem. . . 17.7 bányászatnál 10.5 közlekedésnél ,23.7 közszolg. és szabad foglalkozásnál . 40.1 K. m. n. napszámosnál 11.5 házicselédnél 8.9