Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - Id. Katona Mór 1845-1927 - A csehszlovák állampolgárság és községi illetőség magyar vonatkozásaikban [2. r.]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET (38) A konstitutív hatás nálunk a négy évi lakásnak és a. közterhek viselésének lényeihez füzetet, amint ezt WLassics Gyula báró a következőkben megállapítja: „Unesere bestén Völkerrechtskenner, die theoretiseh nicht Anhánger des automatischen Systems waren, stimmten samt und sonders darin überéin, dass vierjáhriges Domicyl und Theilnahme an den Gemeindelasten ein konstitutiver Faktor bei der Erwerbung der Zustándigkeit sind und nicht bloss den Anspruch auf Ansuchen und Auí'nahme in den Gemeindevcrband begründen." A mi hallgatólagos illetőségszerzésünkhöz fűzött felvételi aktusnak önértetődőleg csak deklaratív hatást lehét helyesen tulajdonitani s csak akkor tulajdonithatunk neki konstitutív hatást, ha a megelőző tényektől aiz azokat különben megillető konstitutív hatást megvonjuk. Ezt kellett tennie a csehszlovák bíróságnak is, hogy a konstitutív hatást a kelléknek minősített felvételi aktushoz fűzhesse^ Megállapithatólag ezzel is szolgálja álláspontját, mert hiszen a csupán deklaratív hatás meghagyása mellett az egész illetőségi ügy nem kapta volna meg az igy elszenvedett halálos csapást. XII. Ezzel azután már végeztünk is volna az Ítélet indokolásának kritikájával, de hátra van még annak a kérdése, hogy hol találhatjuk a csehszlovák közigazgatási bíróság mentalitásának alapjait. Hogy nem magyar jogi légkörben keresendő, — ez világos. — Magyar jogász érzékszervei erre az eredményre nem vezethetnek. Csak idegen légkör adhatott ehhez tápot, ez pedig az osztrák jog, a Heimatsrecht hatása, szemben a mi jogfejlődésünkkel, mely már az Unterstützungswohnsitz tisztult elvi alapjain nyugszik. Itt a Heimatsrecht gondolatvilágában ismeretlen a községi illetőség hallgatólagos megszerzése s azért küzd ellene az ebben a légkörben felnevelkedett osztrákcsehszlovák jogáslz, viszont itt ismeretes az illetőséggel birók pontos nyilvántartása, mert itt ennek a vezetése tételes alapon van biztosítva, hiszen születés, házasság s a kötelékbe való kifejezett felvétel — adományozás — utján szerezhető az meg, tehát csak oly módokon, melyek a hatóság figyelmét vagy nem kerülhetik el, vagy egyenesen a hatósági ténykedések eredményezik s ezért helyez oly nagy súlyt, a felvételről szóló értesítésre, mely viszont nálunk, épen az intézmény más jellegéből magyarázhatólag, — alárendelt jelentőségű. A magyar s az osztrák-csehszlovák illetőség két egymástól lényegesen különböző jogintézmény, mert mig az első kizárólag adminisztratív célokat szolgál, az utóbbinak ezt meghaladólag alkotmányjogi alaprendeltetése van s igy a kettő csupán elnevezésben azonos, lényegében azonban tulajdonképen két különböző jogintézmény. Ezeket a momentumokat véljük azoknak, amelyek — ha kikapcsoljuk az ide nem tartozó politikai vonatkozásokat — a szóban forgó Ítéletet, ha nem is megindokolják, de valamennyiben megmagyarázzák s a különben legsúlyosabb jogászi kritikát valamennyiben enyhíteni alkalmasak. XIII. Ezek után nézzük az állampolgárság ügyét. A kettő Ugyanis, községi illetőség és állampolgárság, kapcsolatos statusok, tárgyunkat illetőleg közelebbről olyképen, hogy a trianoni szerződéssel Csehszlovákiának átengedni kényszeritett területen lévő községek valamelyikében 19.30 január l-ig szerzett illetőség egyúttal csehszlovák állampolgárságot is ad, melynek azután optálással lehetett kitérni. Kiváló fontosságra emelkedik tehát az a kérdés, hogy 1910. évi január 1-én kinek van, illetőleg volt Magyarországnak Csehszlovákiához csatolt részén fekvő községek valamelyikében a trianoni szerződés életbelépte napján, tehát 1921. év július hó 26-án érvényes magyar jogszabályok szerint községi illetősége. Ez a kérdés — bármint változzanak is közben az idevonatkozó magyar tételes szabályok — mindig az 1886. évi XXII. t.-c-nek az illetőségre vonatkozó szakaszai s a kifejlődött joggyakorlat szerint lesz mindig elbírálandó. Hogy pedig mi a szerinti elbírálás, erre elsősorban a törvény szavai a meghatározók, mire kétes helyeken támpontul szolgálhat a végrehajtási s a birői joggyakorlat. Az ettől eltérő alkalmazás már nem minősülhet, szerintinek, hanem attól eltérőnek, esetleg azzal ellentétesnek. Ha pedig megállapítjuk, hogy a törvény szavai és értelmé szerint megállapithatólag és kimutathatólag van hallgatólagos illetőségszerzési mód, hogy emellett bizonyít a végrehajtásnak s a bíróság döntése alá került esetekben az ítélkezésnek a gyakorlata, ugy az olyan alkalmazását a törvénynek, mely mind ezt negligálva, a hallgatólagos illetőségszerzés lehetőségét még a magyar uralom alatt eltelt időben sem ismeri el, törvény-szerinti alkalmazásnak nem minősíthetjük si itt ütközést kell megállapítanunk Csehszlovákiának st. germain-en-laye-i szerződés már előbb idézett 3. cikkét illetőleg a szerződés 1. cikkében vállalt kötelezettségével, mely szerint. „Csehszlovákia kötelezi magát arra, hogy a jelen fejezet 2—8. cikkében foglalt rendelkezések alaptörvényeim! fognak elismertetni, hogy egyetlen törvény, egyetlen rendelet és egyetlen hivatalos cselekmény sem lesz ellentmondásban, vagy ellentétben ezen rendelkezésekkel és hogy velük szemben semmiféle törvénynek, semmiféle rendeletnek és semmiféle hivatalos cselekménynek nem lesz hatálya." Az eredménye ugyanis az ily értelmű törvény végrehajtásnak, — még ha az egyelőre csak bírói itélel köntösében jelenik is meg, amely azonban egy hason értelmű törvényi rendelkezéssel, egy hasonértelmü kormányrendelettel azonos eredményre vezet, az, hogy a szóban forgó szakasz gyakorlatilag nem érvényesül, mert a közigazgatási bíróság álláspontjával szemben meddő és hivatalból megakadályozandó munka-, idő- és erőpazarlás az ügyeknek vele ellentétes értelmű hatósági intézése, különösen azoknak hivatalból] felülvizsgálata mellett. A tények azonban mindig hatásaikban mutatják még jelentőségeiket. A tény hatása pedig itt abban mutatható ki, hogy végeredményben a st. germain-en-laye-i s a trianoni szerződések értelmében csehszlovák állampolgárságra igényjogosult volt magyar állampolgárok nem tudják azt megszerezni s existentiájuk feladásával kénytelenek onnan távozni. XIV. Ezzel a megállapithatólag törvényellenes állapottal szemben jelent változást, jelent könnyebbülést a LexDérer-Szentiványi, anélkül, hogy e törvényt helyesen az elkövetett törvénysértés teljes ívparatiójának minősíthet nők. A törvény 1. szakasza ugyanis igy szól: ,,A régi Magyarország azon állampolgárainak, akik 1910. évi január hó 1-je előtt legalább négy évig megszakítás nélkül laktak Szlovenszko, vagy Podkarpatska Rusz valamely községében, és ez a község ez idő alatt nem érvényesítette ellenük az 1886. évi XXII. te. 9. §-a szerinti kiiogáfjclrr'' igényük van a csehszlovák állampolgárság megadására, ha az említett négy év eltelte óta a kérvény beadásáig megszakítás nélkül a ma a Csehszlovák köztársasághoz