Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - Leopold Wenger: Der heutige Stand der römischen Rechtswissenschaft ; Erreichtes und Erstrebtes. München, 1927, X+113 lap [Könyvismertetés]

mondja Wenger, hogy ezen rendszer nagy fogyatékossága az, hogy a filológusok L'ülére bizott rythmusra alapit sokat, igy a jogászok számára nem bir niagy értékkel. Különösen hosszasan foglalkozik előadása további folyamán Wenger a papyruspublikációkkal. Az első papyruspublikációk megjelenése óta elmúlt már jó néhány év és :\v. a nagy érdeklődés, amely ezen uj ismerüttforrást fogadta, Ujabb és ujabb papyrustömegek publikálását eredményezte. Az ujabb papyruskiadványok technikája a legfejlettebbnek mondható, valamennyi nyelvi és tárgyi kommentárral bir és sok közülök néhány papyrus reprodukcióját is magában foglalja. (Irenfell és Hunt kiadványai tekinthetők e téren oly típusnak, amely a( piipyruspublikációk technikájából iránytadók. A háborús szerencsétlenség évtizede, megakasztotta azt a szép Iramot, ami a papyruspublikáeiók terén észlelhető volt, de nem tudta ez megakadályozni 'azt a nemes tudományos nemzetközi versenyt, amelyben az angolok, olaszok és franciák mellett, az elismerés pálmaágát szerezte meg magának a német tudományos világ. A papyrologia révén éppen a jogászok számára nyílik meg, egy olyan, széles munka- és kutatási terület, „amely oly tudományos kilátásokkal kecsegteti, amiknek elérése, előbbi generációk szemében, fata morganának tűnhetett volna fel". A papyrologusok között meleg szavakat szentel szerző két hivatali elődének a wieni egyetemen, Mitteis és Jörs-nck. A papyrologia más segédtudományok fellendülését is maga után vonta. Epigrafika, numismatika és az ó-kori tudományok mindegyike, behatóbb müvelését észlehetjük és örömmel üdvözölhetjük. A syr-római jogkönyv, az egyiptomi nemzeti jog stúdiuma lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy az antik világ jogi berendezkedéseit megismerhessük. Utóbbi ismeretforrás használatát azonban nagyon megnehezítik a nyelvi nehézségek. Ismételten hangsúlyozza a szerző a görög jog kutatásának nagy fontosságát a romanista szempontjából. Ennek, az antik világ egyes jogrendszerei között jelentős szerepet betöltő jogrendszernek, nagy befolyása volt a római jog mikénti kialakulására. Az a bebizonyított tény, hogy egyes jogi fogalmak és jogintézmények, az egymástól függetlenül kialakult nyugati, indogermán jogrendszerekben és a keleti jogrendszerekben egyaránt fellelhetők, arra mutiat, hogy a még intenzivebbé tettkutatás eredményeként ki fog alakulni idővel egy egyetemes antik jogtörténet,, melynek kontúrvonalai már mutatkoznak az eddigi kutatások eredményeiben. A gazdaságtörténeti kutatások terén is szép eredményekről számol be Wenger és ezzel kapcsolatban hangsúlyozza az antik és középkori okiratok kutatásának nagy fontosságát. „Die Schaffung einer antiken Urkundenlehre . . . ist ein notwendiges Desiderat der Zukunft", állapítja, meg helyesen Wilcken. (Antrittsrede in der Berliner Akademie. Sitzunjgsber. preuss. Akad. Wien 1921. 484 lap.) Az ujabb római jogi kutatásokat jellemzi, a régi román isták tevékenységével szemben az, hogy a közjog mindinkább a kut/itás előterébe lép. Az állam közjogával, annak gazdasági életével való foglalkozás, a romanisták kutatásainak ujabban kedvelt célját kezdi képezni. Erre az impulzust újból az egyiptomi görög papyrusok adták a román ist áknak, mert ez a legújabb ismeretforrás bőséges adathalmaza nemcsak a már emiitett magánjogi életre vonatkozik, hanem ez számtalan megnyilvánulását tartalmazza, az egyén és állam közötti jogviszonyoknak. Ezen kútfők tartalmának ismeretében az ó-kori állam, minit élő organizmus, az ál kim közigazgatásának hatalmas gépezete a maga grandiozitásában lép szemléletünk elé. Az állam agrár-és nnánepolitikája, az újkori Egyiptomnak is díszére váló technikai berendezkedések, a mezőgazdaság hihetetlen fejlettségének a megismerése, mindmegannyi nagy eredménye az antik jog- és művelődéstörténeti kutatásoknak. A német irodalom különös érdeklődést mutat a rómaiak államalkotó művészetével szemben. Összehasonlítja a rómaiak államalkotó képességét a görögökével; az egyén helyzetét Rómában és Görögországban s nagy szeretettel emlékszik meg a görög demokráciáról, mint a demokrácia ideáljáról. Behatóan foglalkozik az egyéniség szerepével az államban, mely körülmény dönitőbefolyást gyakorolt az államok történetére. Korunkat jelemzi az encyklopádikus irányzat kedvelése. A német irodalom az encyklopádia terén is kiválót alkotott. Nem harmadkézből merített, hanem eredeti kutatások eredményéből táplálkozik a német encyklopádikus irodalom. A szigorúan analitikus-kritikai részletkutatás, melynek a legkisebb részletkérdés is fontos, a német tudománynak jellemző tulajdonsága volt mindig. (V. ö. Roethe: Erwidcrung auf die Antrittsrede Brackmanns. •Sitzungsberichte Öffent. Sitzung zur Leibnitzfeier 1926. XCIÍL) Wenger ezen munkája a római jogi stúdium létjogosultságának az igazolása. Hatalmas válasz azon napjainkban elég sűrűn elhangzó kérdésre, minek tömjük fiatal jogtanuló ifjúságunk fejét egy régmúlt világ, talán érdekes, de gyakorlati hasznot nem hajtó, jogrendszerének a megismertetésével? Minél több pozitív tudással biró gyakorlati jogászra van szükség, ilyenek nevelése kell, hogy jogi főiskoláink feladatát képezze! Folyománya ez korunk szellemének, mely nem kedvez a tudománynak; oly időket élünk, amelyben a művész és a tudós tevékenységét kevésre értékelik. Élvezetes és tanulságos olvasmány Wenger ezen legújabb munkája, merít amellett, hogy a római jogi kutatás minden eredményével megismerteti az olvasót, megjelöli iá további kutatás irányát, rámutat egyidejűleg arra a gyakorlati haszonra is, amely a római jogi stúdiumból a praktikus jogászra háramlik és amelyről néhai Part seb. József, kiváló romanista — ki Németország érdekeit ia/ nemzetközi bíróságoknál képviselte — aat mondta, hogy felbecsülhetetlen szolgálatot tett neki Németországi jogi képviseletének nehéz munkájánál a római jog. Wenger legújabb jeles dolgozata, kedvenc stúdiumának, a római jognak, egyetemi tanrendszerbeli pozícióját is megerősíti, annak a római jognak alapozza, meg a létét, amelyet nem lehet eltemetni soha, mert „élő valami, sőt több mint élő: halhatatlan". (Lásd Szászy Schwarz Gusztáv: Parerga. Budapest, 1912. 320.) SzUhlo Zoltán dr FONTOS JOGI ÚJDONSÁGOK: Grill-féle uj döntvénytár 1925-26. Kötve 30 P Törvények gyűjteménye 1926. Fűzve 6 P Szende: A kereskedelmi törvény zsebkönyve. Kötve 20 P Bedő: A magyar váltójog (A jelenleg érvényben levő)Kötve 10 P Dajkovits: Öröklési jog Kötve 10 P Szende: Az utolsó évtized uj élő jogszabályai. Hiteljog. Kötve 20 P Nászay: A magánalkalmazottak szolgálati és jogviszonyai Fűzve 6P Megrendelhetők: FERENCZI B. könyvkereskedésében MISKOLCON, SZÉCHENYI-UTCA 13.