Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényről (1921:III. t.-c.)

MISKOLCI JOGÁSZÉLET először bepillantást a gyakorlati politika szövevényeibe. A könnyen lelkesülő, hangulat nyilvánításaiban sokszor zabolátlan kollégiumi jogászifjuság jelenléte utóbb nem látszott kívánatosnak a megye vezetői előtt és íávoltartolták őket a gyűlésektől, nehogy azok nyugodt menetét zavarják. Kossuth, mint jogász, mint szónok, mint politikus és később mint törvényhozó tehát egyaránt Eperjesen, közelebbről az eperjesi ősi ev. Kollégiumban nyerte az első, maradandó irányi fásokat és életének nagyszerű eredményei az itt lerakott szilárd fundamentumokon épüllek lel. Bruckner Győző dr. Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényről. (1921:111. t.-c.) I. Bevezetés. Azok között az állami és nemzetvédelmi intézmények között, melyek arra voltak s vannak hivatva, hogy az állami és táirsadalmi rendet a világháború s azt követő vörös rémuralom után helyreállítsák és hogy hazánkat jövőben a kommunizmus erkölcsbontó és romboló hatásától megvédjék; kétségtelenül a legnagyobb jelentőségűek azok a törvények, amelyek azt a célt szolgálták, hogy a szükségrendeletek helyébe lépve, alkotmányos ütőn tegyék lehetővé e cél érdekében szükséges kényszeri ntézkedósek alkalmazását. E szorosabb értelemben vett rend hely reál litó törvények közül, amelyek meghozatalát a naponként megnyilvánuló rendzavarások, személy- és vagyonbiztonságot nagy mértékben veszélyeztető erőszakoskodások miatt minden oldalról sürgették; elsőként az árdrágító visszaélésekről szóló 1920. évi XV. törvényt alkották meg, amely az akkor nagyon gyakori és felette káros konjunktúrák és a kivételes helyzetet kihasználó áruuzsorások megfékezése végett alkottatott. — Ezt követte a „vagyon, -az erkölcsiség és személyiség védelméről szóló 1920. évi XVI. törvény", amely tudvalévően erős bírálatnak volt a tárgya, különösen azért, mert a javaslat az abban meghatározott! egyes bűncselekmények megtorlására a botbüntetést kívánta bevezetni. Ferdinándy (íyula ,az akkori I. M. már e törvényjavaslat előterjesztése idején jelezte, hogy egy másik javaslat is készül az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről és ezt is legközelebb a nemzetgyűlés elé fogja terjeszteni. Ez Ígéretének eleget is tett, mert a javaslatot 1920. évi augusztus 25-én terjedelmes indokolással csakugyan a nemzetgyűlés elé terjesztette. E törvény — amint később részletesen kimutatom — azért alkottatott, hogy az állami és társadalmi rendet, amelyet az előlcmlitett csapások tönkretettek és amelyeket az azt követő rekonstrukció a szükségrendeletekkel részben helyreállított, részben helyreállítani akart — alkotmányos uton helyreállítsa, illetve a helyreállítás munkáját hatályosabbá tegye; a további atrocitásokat még csirájában elfojtsa. E cél szolgálatában a törvény inkább preventív jellegű, mert nem annyira iá *) Az illusztris szerző e tanulmányát a Debreceni Tisza István Tudományos Társaság nyilvános ülésén, mint e Tudományos Társaság rendes tagja, székfoglalóul olvasta fel. (Szerk.) káros eredmények előidézőit, — hiszen azok jórészt a meglevő büntetőtörvények alapján is meg voltak büntethetők, — kívánja büntetni; — hanem inkább az állami éleid veszélyeztető tettek káros hatásainak bekövetkezését akarja, megelőzni, meggátolni. Most, amikor immár 6 éve mult el iá törvény alkalmazásba vétele óta — ugy vélem — tanulságos lesz vizsgálat tárgyává tenni azt, hogy helyes és szükséges volt-e ez a törvényalkotás? bevált-e a gyakorlatban a törvény ? meg volt-e a kivánt hatása? nem szorul-e módosításra1? vagy kiegészítésre? Azt gondolom, hogy nem végzek felesleges munkát, ha e szempontok figyelembe vételével tárgyalom e törvényt, hiszen még mindig érezzük a kommunizmus romboló és mételyező hatásiát, észleljük a hamu alatt lappangó tüz fel-felszálló, napfényre kerülő veszedelmes szikráit és igy még mindig a haza védelmét szolgáló munka, foglalkozni azzal, vájjon a meglevő remediumok alkalmasak-e arra, hogy az állami létünket fenyegető veszélyt elhárítsák és alkalmazásul?: helyes-e? Ezt a célt és mint törvényt alkalmazó biró azt is óhajtanám e munkámmal elérni, hogy annak alkalmazását a törvény értelmezésével a jogesetek, elvi kijelentések ismertetésével megkönnyítsem. II. Előzmények. Szükségesség. Mint az előbb emiitett védelmi törvény j avaslat ok mindenike, ugy e javaslat is erős bírálat és megtámadá«ban részesült. A bírálók s ellenzők egyik főérve az volt, hogy e törvényre egyáltalában nincs szükség. E szempontból vizsgálva, a törvényt, rá kell mutatnom a javaslatbenyujtás idején fennálló jogállapotra és ennek figyelembe vételével kell megvizsgálnunk ugyanis azt, vájjon az állami rend helyre volt-e már akkor állítva, vájjon az akkor ér-' vényben levő törvények alkalmasak és elegendők voltak-e a rend helyreállítására? Mint különösen jellegzetes adatokra utalok első sorban arra, hogy a rémuralom bukásától 1920. év végéig a csonka országban 36.000 bolsevistaügy tettetett folyamatba, amelyből magára Budapestre 11.724 esett és még e törvény életbeléptetése idején 1921. év elején is mintegy 1000 volt befejezetlen, melyből 503 budapesti. Elitéltek 2000 Vádlottat — közülük 1265 budapestit. A törvény életbelépése idején le volt tartóztatva 845 bolsevista. Rámutatok arra is, hogy 1920 szeptember havában kommunista röpiratokkal árasztották el az országot, november 9-én nagy utcai rendzavarások voltak, inzultálták a járókelőket, 24 egyént megsebesítettek. November 10-én agyonlőtték az utcán a rend helyreállítása végett közbelépő Solbra rendőrt, megsebesítették a segítségére siető Miklós rendőrellenőrt, lövöldözték az utcán járókelőket. Ezek az erőszakosságok az eseményeket követő erélyes rendőri intézkedések, tömeges letartóztatások és szigorú büntetések akalmazása dacára sem szűntek meg. A bolsevizmus, mint hamu alatt lappangó tüz, hol erősebb, hol gyengéim kitörésekben minduntalan megnyilatkozott, — hiszen még 1921 július 1-én is felfedeztek egy ily súlyos esetet, amelyben Bcrger Ernő és Andies Erzsébet egyetemi hallgatók vezetése alatt működő 15 tagu csoport a Bécsbe szökött kommunistákkal szövetkezve a bolsevista, uralom visszaállítása céljaiból rengeteg röpiratot csempésztek be az országba, titkos nyomdát rendeztek be, ahol lázító könyveket, röpiratokat nyomtattak és amikor ügyükben az Ítéletet kihirdették, a hallgatók a forradalmai éltették. — Ugyanilyen arányú kommunista szövetkezetet lepleztek le augusztus 10-én,