Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 9. szám - Kriminalitás és bevándorlás

MISKOLCI JOGÁSZÉLET való eltávolítását, célozza, Például annak a külföldinek a kriminalitása, aki a nagy kereskedelmi gócpontokon követ el állandó árdrágításokat, vagy uzsorabüncselekménycket, talán hatásosan küzdhető le azáltal, hogy az illetőt az ilyen deliktumok elkövetésére alkalmas helyekről és azoknak körzetéből eltávolítják anélkül, hogy az illetőt az állam egész területéről kiutasítanák; másul t, ott, ahol a kereskedelmi élet nem ilyen élénk, alig nyílik alkalom hasonló irányú deliktumok elkövetésére. Akárhány olyan esettel találkozunk, ahol nagy vagyonnal rendelkező külföldiek élvhajhászásból követnek el bizonyos kihágásokat. A rendes kihágási büntetés: a mérsékelt pénzbüntetés alig alkalmas ezen esetek leküzdésére. Ellenben a nagyon magas összegben kiszabott és alkalmazott pénzbüntetés még az ilyen jómódú bűntettesekkel szemben is hatásos. A mai tYljett rendőri technika mellett reá kell mutatnunk a külföldieknek rendőri felügyelet alá helyezésének lehetőségére is. Akárhány állam a vele barátságos viszonyban élő állam honosaival szemben nem akar nyomban a legerősebb rendszabályhoz, például a kiutasítás rendszabályához folyamodni, tehát ennél enyhébb intézkedéseket alkalmaz az illető külföldiekkel szemben. Ilyen rendszabály az illető külföldinek rendőri felügyelet alá való helyezése. A nemzetközi közlekedésben ma általában divó utlevélkényszer mellett az illető útlevelének bevonása, tehát mozgási szabadságának korlátozása által válik ez a rendszabály hatásossá. Főleg az u. n. rafíinált bűntettesekkel szemben felette hatásos eszköz a nagyközönségnek kellő felvilágosítása az illető bűnelkövetők személye és deliktumai tekintetében. A büntető ítéleteknek közzététele ezen a téren egy alig eléggé felbecsülhető rendszabály. A legutóbbi évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy főleg a visszaeső bűntettesek kriminalitásától kell félteni az állami rendet. Egy-egy ilyen bűntettes sokszor a hasonló deliktumoknak beláthatlan sorozatát követi el. Olykor-olykor bíróság elé kerül az illető, de többnyire, vagy legalább is elég gyakran ki tudja magát vonni az igazságszolgáltatás sújtó karja alól. Ha bíróság elé kerül, ugy minden törekvése oda irányul, hogy magát kezdő bűntettesnek tüntesse fel, ami ugyan ma, a daktyloskopia és a bűntetteseknek nyilvántartása korában elég nehéz feladat. Azonban, ha az ilyen egyének ma az egyik, holnap pedig a másik állam területén követik el deliktumaikat, ugy a bűntettesek nemzetközi nyilvántartásának hiánya folytán akárhányszor eredményes lesz az illetőknek az a törekvése, hogy a büntetett előélet, vagy legalább is megelőző büntetések egy részének kihatásától magát mentesítse. A nemzetközileg megszervezett és a tökéletesség magas fokára emelt nemzetközi nyilvántartás a visszaeső bűntetteseknek ilyen törekvéseit erősen ellensulyozná. A visszaesőknek nemzetközi nyilvántartása a leghatásosabb eszköz volna a sokszorosan visszaeső szállodai tolvajok, pénzhamisítók, kasszafurók és sok más hasonló elemnek az ártalmatlanná tételére. Ezt a célt azonban csak az esetben tudnók igazán elérni, ha nemcsak a bűntetteseknek nyilvántartására, hanem a nyomozások során szükséges cselekmények elvégzésére is kölcsönös nemzetközi jogsegélyt nyújtanának az államok egymásnak és pedig a mainál sokkal kiterjedtebb keretekben is, minden alakiságtól mentesen. 3. Az intézkedések második csoportja közigazgatási jogi természettel birna. Különösen ezek tekintetében mutatnak a világháború alatti és utáni idők számtalan példát! Az Északamerikai Egyesült Államok már elég korán igyekeztek a nem kívánatos elemek beözönlését a különféle bevándorlási tilalmak és megszorítások által megszorítani. Hogy a sok közül csak egy példára mutassak reá, például a visszaesőknek bevándorlását szüntették meg, illetőleg korlátozták a megfelelő bevándorlási tilalom által. Az itt szóba kerülő intézkedések a legváltozatosabb képet mutatják. Az egyik véglet a bevándorlásnak megszorítása éppen csak minimális korlátok által, például, hogy az illető bevándorlóknak minimális pénzösszeg fölött kell rendelkezni, ami kétségtelenül alkalmas a kriminalitásnak ökonómiai tényezőit ellensúlyozni, — a másik véglet meg talán az illetőknek a bevándorlástól való teljes eltiltása, mint például a sokszorosan visszaesőkkel szemben. Itt mutathatunk azután reá a közlekedésnek útlevél-, vizűm- stb. kényszerrel való megnehezítésére, amely rendszabályok főként a világháborút követő időkben a közlekedést középkori szintre sülyeszt ették. Amennyiben ez a rendszabály elsősorban a bűnözésre hajló egyének beözönlését kívánja meggátolni, ugy kriminalpolitikai szempontból jelentőséggel bírhat. Ugyancsak a világháború éveiben találkoztunk egy másik hasonló intézkedéssel, t. i. a külföldieknek nyilvántartásával. A külföldieknek kellő1 szemmeltartása szintén alkalmas eszköz .aibban az irányban, hogy a belföldiekénél nagyobb kriminalitásukat ellensúlyozzuk. Amenyiben olyan kriminalitásról van szó, amely bizonyos foglalkozási ágak üzése közben követhető el különösen, például az árdrágítások a kereskedelem keretében, vagy gondoljunk a szülésznők által nagy számban elkövetett magzatelhajtásokra, — ugy a külföldieknek ilyen foglalkozási ágtól való elzárása mérlegelés tárgyát képezhetné. Amennyiben ilyen bűncselekmények csak bizonyos földrajzi helyeken, például a nagy ipari vagy kereskedelmi gócpontokon követhetők el, vagy amennyiben azok elkövetése az illetőknek ottan már huzamosabb idő óta való tartózkodását tételezi fel, ugy a külföldiekkel szemben alkalmazandó letelepedési tilalom, vagy tartózkodási helyük tekintetében érvényesülő más hasonló célú megszorítások is szóbakerülhetnek. 4. Jeleztük, hogy a büntetőjogon és a közigazgatási jogon kivül eső intézkedéseket is találhatunk, amelyeknek célja az, hogy ezek által a külföldiek kriminalitása ellensúlyozható legyen. Ez^k között volnának emlithetők mindenekelőtt némely általános jellegű jogmegvonások, mint például: hogy a külföldi bizonyos közmegbízásokat (például gyámság, gondnokság stb.) nem nyerhet tl, hogy végrendeleti tanuzási képességgel nem bir. Hogy ezek helyesek-e és hogy vájjon ezek célravezetők-e, ^ ez kétségtelenül erősen vitatható. Biztos az, hogy ezek egyfelől nemzetközi jogi szempontokból erősen kifogás alá esnek. Statuálásuk talán csak akkor jöhet szóba, ha a belföldiek kriminálitásával szemben a külföldiek kriminalitása aggasztó arányokat ölt. Főleg az Észak-amerikai Egyesült Államokban találkozunk a leghevesebb vitákkal abban ,a kérdésben, hogy vájjon az VL n. eugenetikái törekvések létjogosultsággal birnak-e? Hogy az eugenetikái kutatások terén egyesek által felállított tételek mennyiben bírnak jogosultsággal, megközelítőleg sincsen eldöntve. Tagadhatatlan azonban az, hogy amennyiben csak a legkisebb mértékben is elfogadjuk ezen törekvések létjogosultságát, ugy máris felvetődik egy bennünket érdeklő