Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 9. szám - A miskolci jogakadémia létkérdése

(Í13) MISKOLCI JOGÁSZÉLET mia — egyházmegyém területén működik és mert a kérdéssel bátor voltam már kimerítően foglalkozni a hegyaljai ev. egyházmegyének ez évi közgyűlésén, mely egyhangú helyesléssel fogadta azon indítványomat, hogy kéressék fel a kerület arra — miszerint emelje fel nyomós szavát a magyar protestáns vallás-szabadság és a keresztény, nemzeti kultúra érdekében s a szóban forgó sérelem megszüntetése érdekében. Mellőzni kivánom ez alkalommal azokat a jogi szempontokat, melyek a kerület állásfoglalását alátámasztják —. azt azonban magam részéről is bátor vagyok kiemelni, hogy az iskolafenntartás! jogot biztosító 1790— 91. évi XXVI. törvénycikket a magyar protestáns közvélemény etikai értelemben, alaptörvényének tekinti, mely miniszteri rendelettel meg nem változtatható. A Kultuszminiszter ur, — kinek egyébként abszolút hive vagyok — állandóan a jogász-proletariátusra hivatkozik és ugy véli azt csökkenteni, hogy az egyházak küzdelmes áldozatkészségéből fenntartott jogakadémiákat óhajtja megszüntetni. Távol áll tőlem a szándék, hogy a szóban forgó intézkedést akár pedagógiai, akár magasabb államérdek szempontjából bírálni akarnám, hiszen az vitatható, indokolt-e, szükséges-e 4 tudományegyetem mellett még három felekezeti jogakadémia, a kérdés nem is ebben a vonatkozásban érdekel bennünket, hanem történelmi egyházunk presztízse — régen szerzett, ősi jogai révén! Egyetlen főiskolánk állami támogatás és megterhelés nélkül működik —- a főiskola tudományos és társadalmi színvonala kifogástalan — jogakadémiánk mindig a nemzeti eszme szogálatában állott 1665 ótia, klenodiuma ev. egyházunknak, mely háromszoros megsemmisülés, Karaffa vértörvényszéke, a Bach-korszak elnyomása után mindig életre támadt, erkölcsi kötelességünk tehát mindent elkövetnünk annak megmentése érdekében. — Mert a veszély közeleg! — Egyházmegyei közgyűlésünkön bátor voltam rámutatni arra is, hogy vigyázzunk — a sérelmes rendelet lehet, hogy első lépés -— melyet követ a többi a megsemmisülésig — és ime rá egy hétre a következő kultuszminiszteri nyilatkozat lát napvilágot: „Hiszem, hogy egyrészt, ezen az uton, másrészt a felekezeti jogakadémiáknak lassan mégis csak elkövetkező megszűnése végre is meg fogja oldani a jogász-tulprodukció nehéznek látszó problémáját is." Hát bennünket ismételten nem jogász-tulprodukció érdekel, de egyházunk becsülete, ősi jogunk megvédése. Kérem tehát a maigam részéről is a M. és ft. közgyűlést, amelje fel tiltakozó szavát egyetemes egyházunk utján a legilletékesebbek előtt, mert „amit erőszak vesz cl tőlünk, az visszaszerezhető, de amiről lemondunk, az örökre elveszett". A határozati javaslatot elfogadom!" A következő felszólaló: Vitéz Görgey László dr. Borsod-Gömör ideiglenesen egyesitett vármegyék főjegyzője tette meg azután észrevételeit a sérelmezett miniszteri rendeletekkel kapcsolatosan: „Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés ! Mint a miskolci jogakadémia államtudományi államvizsga-bizottságának volt kültagja szólalok fel a miskolci jogakadémia kérdésében. Az előterjesztett határozati javaslatot a maga teljességében elfogadom, mert azt éles jogász-elme irta, egyházunk történetének alapos ismeretével, a meggyőző igazság hangján. Nem is kívánok a kérdés jogi részével foglalkozni, mert az a már előadottak alapján mindnyájunk előtt nyilvánvaló, hogy a sérelmezett vallás- és kul9 tuszminiszteri rendelet fennálló törvényeinkkel szemben jogtalan, mert törvényhozási és királyi jogot miniszteri rendelet nem változtathat, és nem szüntethet meg, de nem is válthat fel. Azt, hogy a jogakadémiai államvizsgákat éltorlő s az abszolút numerus clausust elrend'dő és ezekkel a miskolci jogakadémia természetszerű elsorvadását, gyors megszűnését előidéző miniszteri rendelet milyen nagyfokú felekezeti sérelem nemcsak egyházkerületünkre, de az egész ágostai hitvallású evangélikus egyházra, azt is teljes részletességgel kifejtette mái- az előterjesztett határozati javaslat. Ez a sérelem pedig annál szembeszökőbb, mert Csonka-Magyarország négy egyeteme közül ta budapesti és a pécsi katholikus felekezeti jellegű, a debreceni református, a szegedi pedig felekezeti jelleg nélküli s igy az Eperjesről Miskolcra menekült jogakadémia a lutheránus egyház egyetlen főiskolája, amelynek megszii ni élésével egyházkerületünk, amely a trianoni békekötés folytán két főiskolát és öt főgimnáziumot veszített, a XVIII. században létesült ősi, utolsó főiskoláját is elveszti. Én inkáibb két más, eddig talán nem eléggé hangsúlyozott érvet akarok kidomborítani a fel veteti kérdés elbírálása, illetve a határozathozatal előtt. Az egyik a jogász-képzés. Nyilvánvaló, hogy a jogakadémiák elsősorban és a legnagyobb részben a magyar közigazgatás számára nevelnek jogászokat. Ez a közigazgatás akár állami, akár autonóm, nagyrészben a jogakadémiák végzett és álllamvizsgázott hallgatóiból rcgrutálja tisztviselőit. A jogakadémiák célja nem jogtudósokat képezni, hanem a gyakorlati élet számára a hivatalnoki kar jogászait előkészíteni hivatásukraEz az előkészítés pedig sokunk meggyőződése és tapasztalata szerint a vidéki jogakadémiákon alaposabb és gyakorlatibb, mint a nagyvárosok egyetemein. Az egyetemek nagy hallgató-létszáma lehetővé teszi, hogy a hallgatók az előadások elhanyagolásával csak a vizsgák számára tanulnak nagy hevenyészve, a vizsga-szeren cséré bízva magukat s a nagyvárosok forgataga, drága élete sem alkalmas a jogászitjuság alapos szakkiképzésére, — holott ezzel szemben a jogakadémiák égvszerü vidéki élete a. tanulmányokban való elmerülésl elősegíti s a jogakadémia az előadások kényszerű hallgatáisáiva] intezivebb jogi oktatást nyújt. Én a magyar közigazgatás jövője szempontjából is korlátozás .nélkül fenntartandómaik vélem a jogakadémiákat. A másik érvem az, hogy mi törhet étlen ül bizunk 'abban, hogy az Eperjesről a cseh megszállás folytán Miskolcra menekülni kényszerült jogakadémiát visszaadjuk még Eperjesnek. Miskolc városa hajlékot adott a menekülő jogiakadémiának. Ez a hajlék azonban csak ideiglenes. El fog jönni az idő, mert az Idő gyorsan halad, bölcsen itél és igazságot oszt, amikor felsőmagyarországi hittestvéreink, akik még ma is szeretettel küldik fiaikat ide az ő régi főiskolájukba, visszakérik tőlünk akadémiájukat. S mit fogunk felelni nekik? Azt, hogy tiltakozásunk nélkül pusztult el egy pár év alatt a megszállott területek magyarságának főiskolája itt, Csonkain a gy a rorszá gon ? Nekünk nemcsak jogunk, de kötelességünk felemelni vétó-szavunkat a jelenlegi miskolci jogakadémia megszüntetését célzó kormányintézkedés ellen. —. Az előterjesztett határozati javaslat egyhangú elfogadását ajánlom." Paulik János egyházkerületi főjegyző, továbbá Tóth József hegyaljai alesperes, majd Doniján Elek tiszavidéki esperes és Vietórisz László diósgyőr-vasgyári ev. lelkész komoly és magas nivóju hozzászólása után a