Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 1. szám - A képviselőjelölés [1. r.]

Harmadik évfolyam 1. szám 0847 " 0157 Miskolc, 1927 január MISKOLCI JOGÁSZÉLET JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Városháztér FELELŐS SZERKESZTŐ: DR.. PUTNOKI BÉLA ügyvéd, jogakadémiai m. tanár ELŐFIZETÉSI DI J: Egész évre 7 pengő, félévre 3'50 pengő. Egyes szám ára 0'50 pengő. TARTALOM: Zsedényi Béla dr. jogakadémiai ny. rendkiv. tanár: A képviselőjelölés. — Putnoki Béla dr., ügyvéd, jogakadémiai magántanár: Becsület-védelmi irányok a büntetőjogban. (T. ) — Szilágyi Antal dr., egyetemi m. tanár, e. jogakad. ny. r. tanár, kir. törvényszéki tanácselnök: A magánjog kutfőinek, kutfői jellegének hatása a jogfejlődésben. — KÖNYVSZEMLE: Bruckner Győző dr., Dr. IPatay Pál: Végvezekényi Baldácsy Antal báró élete és a Baldáesy-alapitvány félszázados története. — Hacker Ervin dr.: Sutherland Criminalogy. — JOGAKADÉMIA HIREI. — HIREK. — A képviselőjelölés A képviselőjelölés jogi lényege — A képviselő jelölés mtézményének kifejlődése. — A magyar jogfejlődés 1922-ig. A képviselő jelölés az 1995. XXVI. szerint. — Összehasonlítás a külföldi rendszerekkel. •— A magyar törvény kritikája. I. A magyar nemztgyülés akkor állott talán egyik legnehezebb és legfelelőségteljesebb feladata előtt, amidőn az uj választójogi törvényt, az 1925. XXVI. t. -c. -et megalkotta. A feladat sulya és felelőségteljessége abban állott, hogy egy olyan országban kellett a legközelebbi jövőben való gyakorlati alkalmazás céljaira törvénybe iktatni az általános választójogot, amelyben, — ha az átmenetei némiképen jelző törvényes rendelkezések történtek is, 1) — azon utolsó törvényes szabályozás, mely a gyakorlatban is életbe lépett, több mint 50 évvel azelőtt kelt. 2) A jogfejlődés utjelzőiként tehát csakis a két nemzetgyülés összeülkotására kibocsátott két választójogi kormányrendelet3) és a két éltbe nem lépett választójogi törvény szolgálhatott. Nemcsak a választói jogosultság kiterjesztésének, illetve feltételninek a kérdésében állott azonban a törvényhozás eléggé kipróbálatlan talajon, hanem a választójog technikai kérdéseiben is, mert a nagymértékü és hirtelen átmenet az általános választói jogra nagy változtatásokat követelt természetcsen a választás technikai részeiben is. Az 1926 december havában lezajlott általános képviselőválasztás volt az uj választójogi törvény első próbaköve, amelyből néhány kritikai megállapítás, ha elvi szempontból még talán korai is volna, a választás technikai kérdéseit illetőleg és a gyakorlat által is igazolva, már is levonható. Figyelmünket e tekintetben nemcsak a törvény rendelkezései és a kritika buvárkodása, hanem a meg1') Az 1913. XIV. és az 1918. XVII. t. -c. -ek 2) 1874. XXXIII. t. -c. 3) 5984—1919 és 2200—1912 M. E. sz. rendeletek. nyilatkozott közhangulat is a képviselő jelölés kérdésére tereli. A gyakorlat rámutatott arra, hogy az erre vonatkozó rendelkezések a törvény legsebezhetőbb pontjai, amelyek tág teret nyitnak az eredeti intencióktól teljesen távolálló célok és lehetőségek érvényesülése elé. Maga a gyakorlat azonban csak negativ, illetőleg positiv eredményeket mutathat fel s magát a kérdést kellő kritikai megvilágitásba még koránt sem helyezi. Mert a gyakorlat eredményei e téren csak akkor érvényesíthetők helyesen, ha a kérdés, azaz az egész intézmény lényegét és teljes kifejlődését is ismerjük, nem zárkózva el az elől sem, hogy az intézmény érvényesülését más államok keretében is megfigyelésünk körébe vonjuk. Elsősorban tehát a képviselőjelölés lényegével kell tisztába jönnünk. A képviselő jelölés, mint intézmény annyit jelent, hogy képviselővé a meg választhatóság általános kellékeivel rendelkezők közül csak az választható, aki szabályszerüleg képviselővé jelöltetvén, ezáltal a megválaszthatóság különös kellékével is felruháztatott. Lényege azonban az is, hogy korlátot állit a választójogosultság érvényes gyakorlása elé, amennyiben érvényesen nem lehet bárkire, hanem csak arra szavazni, akit szabályszerüen jelöltek. A képviselőjelölés a mai törvényes rendelkezések értelmében két aktusból áll. Az első a választópolgárok meghatározott számu csoportjának azon szabályszerü akaratnyilvánítása, hogy valaki a választásokon jelöltként szerepelhessen: a képviselőjelölt ajánlása. A második pedig a törvény által felhatalmazott funkcionárius döntése a benyujtott ajánlat, vagy ajánlatok szabályszerüségei felett s ennek alapján a képviselőjelölt, vagy a képviselőjelöltek kijelölése, azaz: a lulajdonképeni képviselő jelölés. A képviselőjelölés a választásnak egyik előkészületi cselekménye és a célja kettős. Az egyik technikai: előleges elekciót gyakorolni a választás sima lebonyolítása és megkönnyítése végett, kiválogatván azokat, akik mögé valamely politikai párt. vagy a választók valamely tekintélyes csoportja sorakozik. A másik pedig erkölcsi: megakadályozni az ugynevezett „önjelölteket" abban, hogy teljesen valószínütlen és kilátástalan próbálkozásaikkal a választás izgalmait fokozzák és a korrupciónak tágabb Ielietőségeket nyujtsanak. A képviselőjelölés intézménye ekként ugy gyakorlati, mint erkölcsi szempontból feltétlenül helyeselhető és majdnem minden államban meg is honosult. Elfogadásra talált még azokban az államokban is, amelyek a titkos szavazás rendszerét alkalmazzák, mert megfelelő formák közölt a titkos szavazás elvén sem üt rést, mivel amugy