Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 5. szám - Csemegi Károly

6 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (66) enormíst, holott különben, a laesío enormíst ismerő, azt részletesen szabályozó francia Code civile, erős hatása alatt áll az egész román magánjog- Érdekes, azon feltűnő tény, hogy a francia Code civile hatása alatt lévő és a franciáknál műveltségben alacsonyabb fokon álló népek, nem vették át a francia polgári tör­vénykönyvből a laesío enormís intézményét. 7) A kultúra olacsonyabb fokán álló népeknél, a primitívebb gazdasági viszonyok következtében nem fejlődhettek kí piaci árak és igy azoknál az államoknál bajos elképzelni azt, hogy a laesio enormís alapján, szerződést-megtámadási okot lehessen megállapítani. Hogy a valódi éríék felét sem fizette a vevő az eladó­nak, — csak oly viszonyok között élő népeknél álla­pítható meg, mely népnél a javak forgalma fejlettebb és így a javaknak bizonyos ára kialakult. A kultúra magasabb fokán lévő és a laesio enormísnak, mint szerződést bontó oknak, helyt adó népek jogrendszerei külömbséget tesznek az ingó és ingatlan javak cseréjénél előálíható laesío enormís között. A legmagasabb kulturfokon álló népeknél sem helyén való azonban, laesio enormís címén meg­engedni az ingatlanokra vonatkozó szerződések megtá­madását, mert az ingatlanoknál, azok speciális helyze­ténél fogva, piaci ár ki nem alakulhat, illetve, ha va­lamilyen forgalmi érték esetleg képződik is, ez az érték nem oly fix összeg mint azt az ingók piaci áránál tapasztalhatjuk. Ingóknál sem helyes, a laesío enormís jogcimén megengedett megtámadás esetében, az ingók értékének a megállapításánál, egy mesterségesen meg­húzott, merev hatávonalat elismerni, hanem helyesebb a laesio megállapítását bírói consíderatio tárgyává tenni. Rendkívüli körülmények között és csak kivétel­képen alkalmazva, a laesio enormísnak szerződést bontó hatálya jó szolgálatot tehet, azonban annak állandó jellegű szabályként való felállítása nagyon hátrányos a forgalomra nézve és nem egyeztethető össze a forgalom szabadságának az elveível. s) A laesío enormís a fentiekből is kívehetöleg nem a cívíljogtudomány problémája, hanem, mivel annak léte az érték és árképződéssel van szoros összefüggés­ben, az a közgazdaságtan körébe tartozik.IJ) Sztehlo Zoltán dr. Csemegí Károly Folyó évi május 3-án volt száz éve annak, hogy Csemegí Károly, az 1878. évi magyar büntetőtörvény­könyvnek megalkotója megszületett. Ha Csemegi születés napjának százéves fordulóján működését, munkálkodását, a magyar politikai és jo­gászi életben való szereplését méltatni akarjuk, ugy főként három szempontra kell kitérnünk. Az első jogi irodalmi működése. Ennek nagy ér­téke, jelentősége közismert; munkái (Csemegi Káróly müvei, két kötet, Budapest, Í904.) közkézen forognak. A bírói és ügyészí karnak legidősebb tagjai ma is szá­mot adhatnak arról, hogy Csemegí munkái, főleg a magyar büntetőtörvénykönyv megalkotása utáni leg­7) Dr. Stanislaus Pineíes: Die Lösung des zivilrechtlíchen Problems der ,.laesio enormís" mit Hilfe der Rechtsvergleichung und der Nationalökonomie. „Gaius" Zeitschrift für Rechts­geschichte und Rechtsvergleichung, Wien Í909. 1. évf. 7. füzet J50 és köv. lapok. 8) Nagy Ferenc: A magyar kereskedelmi jog kézi könyve. Budapest. í904. 11. köt. 64. lap. . 9) V. ö. v. cPhtlippovich: Grundriss der politischen Ökonomie. Vll. kiadás. Í908. 1. köt. 220 és köv. lapokkal, első évtizedekben milyen erősen befolyásolták még a bíróságok, főként legfelsőbb bíróságunknak, a királyi Curíának joggyakorlatát ís. Bár munkái — főként a büntetőjogtudománynak a XIX. század végén és a XX. század elején való erős fejlődése és íránytváltozása foly­tán — ma sokban meghaladottnak mondhatók, a régi klasszikus iskola remekművei voltak. | Nagyértékü jogászi tudományos működésénél még i sokkal jelentősebb Csemeginek a büntető ígazságszol­! gáltatás terén való kodífíkatoríus működése. O készí­tette a bíróságok és ügyészségek szervezetéről szóló törvényeknek javarészét, így mindenekelőtt az í869. évi IV. törvénycikket, azután az ügyvédi rendtartást, a bűnvádi eljárás ígeíglenesen szabályozó úgynevezett „sárga könyvet". Mindezeknél még hatványozottabban nagyobb jelentőségű mozzanat az ö kodífíkatoríus mű­ködése során az 1878. évi V. törvénycikknek, a bűn­tettekről és vétségekről szóló, — és az Í879:XL. törvény­cikknek, a kíhágásí büntetőtörvénynek megalkotása, hiszen joggal lehet azt állítani, hogy ezek az alkotá­sok majdnem kizárólag az ő müvét képezik. Bár ta­gadhatatlan, hogy a két büntetőtörvénykönyvünk tudo­mányos és az ujabb krímínalpolítikaí és krimínaletío­lógiaí szempontból nézve, már erősen meghaladott alkotásoknak mondhatók, ne feledjük el, hogy annak • ellenére, hogy körülbelül 50 év óta vannak érvényben, mégis sok tekintetben még mindig inkább állják kí a kritikát, mint akárhány ujabb törvényalkotásunk. Cse­meginek a büntetőtörvényhozás terén szerzett érdemei elévülhetetlenek ! Azonban távolról sem volna teljes a kép, amelyet Csemegí működéséről és jelentőségéről adni megkísé­relünk, ha nem emlékeznénk meg Csemeginek emberi és jellemí kvalitásairól. Az elvhüség, a megyőződésé­hez való törhetetlen ragaszkodás volt jellemének alap­vonása. Sem előmenetelre való remény, sem rang, sem földi javak őt erről az útról eltéríteni nem tudták. Hogy e tekintetben életéből csak néhány esetre utal­junk, jellemző például viszonya Tisza Kálmánhoz.1) A bírósági szervezeti törvény, a közjegyzői és az ügyvédi tőrvény megalkotása utáni időkben, í 875-ben már Tisza Kálmán jutott kormányra. Az imént felsorakoz­tatott törvényalkotások, mind javarészt Csemegi alko­tásai, a jog eszméjének megvalósítására a legkiválóbb eszközök voltak. Ezzel szemben Tisza, aki a vármegye légkörében nőtt fel, itt sajátította el gondolkozását az ország ügyeinek vezetéseit illetőleg. Tisza idegenkedett minden olyan reformtól, amely a jog eszméjének meg­valósulását fokozottabban biztosította, ő a jogászatot alárendelt jelentőségűnek tartotta és mindenek fölé a közigazgatást rendelte. Éppen csak hogy tűrte az igaz­ságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztását, amiben a közigazgatás hatalmának csorbítását látta. Hatalomrajutása után tehát első feladatának azt tar­totta, hogy ezt a szerinte elhibázott irányt visszafej­lessze. Bár Csemegí a helyzetet tisztán látta, nem en­gedett saját álláspontjából és a későbbi törvényalkotá­sok, így a büntetőtörvénykönyv előkészítése során mint az ígazságügyminíszteríumnak államtitkára oppo nált a hatalommal szemben mindenben, ami a jog eszméjével elletétben állott. Midőn Csemegí előtt életének későbbi szakában a vagyongyűjtésnek tiszta forrásai megnyíltak, ő azo­kat érintetlenül hagyta, mellettük a stoikus bölcsész lelki nyugalmával és önérzetével haladt el, annak el­J) Lásd e részleteket Edví Illés Károlynak Csemegí Ká­roly müveihez Csemegí Károly élete és kora címen irt dolgo­zatában Budapest, Í904. I. kötet, XVI. s. köv. old.

Next

/
Thumbnails
Contents