Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 3. szám - Az akarat és a határozottság büntetőjogi összefüggése [2. r.]

4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (36) nyúltak, az még nem elégséges ok arra, hogy kilátás­talannak tekintsük a jog szociológiai megalapozását. Sőt azok a kívánalmak, amelyeket jogosan fűzünk a szociológia eredményeihez, messze túlhaladjak azt a be­folyást, amelyet jogi életünkre (törvényhozásra és jog­alkalmazásra) gyakorol. Magára az erkölcsre nézve társadalmi állapotaink mélyebb tudományos megisme­rése az erkölcsi nézetek és normák állandósításának következményével járhat. Mert az erkölcsi meggyőző­dések változását nem csekély részben okozza a társa­dalom természetes létezési és fejlődési okairól való isme­retünk terjedelme és fejlettsége és habár érintetlen marad is az erkölcsi normák relativitásának elve a szociális életkörülmények tényleges különbözőségénél fogva, mégis ennek a relativitásnak két oka közül az egyik fokoza­tosan el fog tűnni. Ameddig azonban az erkölcsi meg­győződések változása nem tudatlanságon vagy tévedé­sen alapul, addig ez önmagában véve nem baj, hanem a legtöbb esetben a természetes fejlődés törvényszerű következménye. Ha már most az uralkodó erkölcs a társadalmat fentartó és fejlesztő érdekmechanismusának mélyebb megismerése következtében ezzel adáquat, akkor °ly jogot is létrehoz majd, amelyre büszke lehet és arra a kérdésre, hogy a biró mely morált tekintsen irány­adónak, ha helyesen akarja a törvényben a hiányokat a szabad jog szerint kitölteni avagy a törvényt kétes esetekben helyesen alkalmazni, nyugodtan felelhetünk: Nem az elmultat, nem is az eljövendót, hanem a jelen­legi morált. Steiger Imre dr. '\ Az akarat és a határozottság büntetőjogi összefüggése (Folytatás) A megfontolásban még feltételezhető az erkölcsi mérlegelés, a tervszerüsités már az elhatározás utáni elhatároltság zónájának ismérveit mutatja. A tervszerü­sités tehát nem a szándékban vagy elhatározásban éri el kifejlődését, bár a tervek kovácsolása már az elhatá­rozásban megelőzheti az akaratot, de a kettő egymásra kölcsönös visszahatásában csak a tényre irányuló akarat megszülemlése után jegecesedhetík ki a voltaképení kí­rajzolódottságában, mert a tervszerűség a kiviteli módo­zatok megállapítása lévén, a rá irányuló akarat nélkül nem is vetődne fel. Igaz, hogy elgondolhatok kitervez­hetek egy bűncselekményt, anélkül, hogy akarnám, de viszont a terv tetszése, vagy alkalmassága folytán, ha elkövetésre kerül a sor, akkor ezen eredeti kitervezés csak egy alkalomból folyó ötlet, mely a bűncselekmény indokául szerepel s melynek folyamánya a szándék, megfontolás, elhatározás, akarat; az elhatározás az indokául szereplő tervben az akaratnak arra irányulá­sában ekkor hozza létre mintegy megujítottan a terv­szerüsítést, mely fölfrissül, megelevenedik, rájegecesedík az akaratra. Tehát csak az akarat odahatása merevit­h.tí meg a cselekmény mikénti elkövetésének tervét s ebben valósul meg a kimondott tervszerüsités. Ezekből következőleg az akaratnak — nem a meg­fontoltságnak, mely csak erkölcsi tekintetben jön számí­tásba — két fő irányban elágazható hatékonyságát kell feltételeznünk és pedig A) akarat a végrehajtás kíterve­zésére — elgondolására a mikénti végrehajtást illetőleg —, tehát itt a gondolkozás ténye magi is akaratszülte folya­mat, és B) akarat a fizikai végrehajtásra. Ha az akarat csak pusztán a végrehajtásra vonatkozólag jelenik meg, de annak mikéntjére nem, tervszerűtlenül végrehajtott cselekménnyel állunk szemben. A tervszerütlenség nem jelenti következéskép a megfontolás (erkölcsi mérlegelés) hiányát s ha a megfontolás mellett tervszerűtlen végre­hajtás történt, ez az elkövetési indokból kiinduló s már abban fellelhető kényszerképzetbeli akarat alávetettségre vall, mely csak alkalomra lesett s a fennálló körülmé­nyekhez képest tekintet nélkül a kiviteli módozatban leselkedhető veszélyekre vagy kockázatra, a cselekményt jóformán subjektív kényszer alatt hajtja végre. Ilyen cselekményeket létesít a gyűlölet (nem düh), éhség, el­keseredés s általában a huzamosabb ideig fennálló indo­kok. Megfontoltság nélkül tervszerüsités nincs, mert aki már tervet kovácsol, az erkölcsileg elintézte magában a kérdést, míg a megfontoltság és tervszerüsités együtt fenforgása a tudatok nagy mérvű közreműködésére vall, a megfontolás és tervszerüsités nélkül végrehajtott cse­lekmény jóformán tudatalatti s indulatokból konstruált reflex ténykedések eredményekép jön létre, melynél az akarat alávetettség már relatív ellenállhatatlanságban jelentkezik. Ilyen a düh, kleptománía stb. folytání bűnö­zés. Ezeknek elbírálása a relatív ellenállhatatlanság mér­legelésében kell, hogy kícsusosodjon. Tehát nem egészen jelentéktelen a büntetőjogban általában nem ismert tervszerüsités, vagy tervszerütlen­ség fogalma, mely semmikép sem tévesztendő össze az előre megfontoltság vagy meg nem fontoltság fogalmával. Amint már említettük a végrehajtás határozottsága el­követési megnyilvánulás, mely a külső körülmények és a belső tulajdonságok mesgyéjén van, amennyiben fizikai tény mikéntje, de bensöségekre irányuló összefüggésekkel. Már most az a kérdés, hogy sokszor a valószínűsítő következtetésekre helyezett bírói mérlegelés mennyiben veheti figyelembe az elkövetésben nyilvánuló határozott­ságot. Tekintettel, hogy az előbb levezetett hypothetíkus rétegződés felszínhez legközelállóbb rétegekép a terv­szerüsítést említettük, legkézenfekvőbb ezen át betekintést keresni a kivitel határozottságával kapcsolatos belső összefüggésekre. A tervszerüsités kigondolt tervet feltételez, tehát felkészültséget, a megfontoltság elkészülést, amiből az következnék, hogy a megfontolt és tervszerüsített cselek­mény csak határozottan hajtható végre. A logikai követ­keztetésbe azonban más tényezők is közbeszólnak; így elsősorban a körülmények nem kellő ismerete vagy azok­nak megváltozásából keletkezett akadályok pl. nem várt ellenállás. Lehet a megfontoltság s a tervszerűség bár alapos, ha a nem várt helyzet zavart okoz, ilyen körül­mények közt csak a már meglévő eros elhatározásból folyó szilárd akarat az, mely határozott tényekkel viszi előre a végrehajtást. Itt tehát a határozottság az akarat dimenzióin, illetve intenzitásán múlik. A megfontolt s tervszerüsített cselekmény végre­hajtása, ha minden tekintetben a kitervezéshez simulhat, határozott vonásokat fog feltüntetni, visszafordítva azon­ban nem áll meg ez a következtetés, t. i. a határozott s tervszerűen végrehajtottnak mutatkozó tények nem bizonyítanak még feltétlenül a tervszerüsítésre vagy pedig ezen át a megfontolásra, mert ötletes s nyugodt ember el követhet valamilyen bűncselekményt előre kítervelés vagy megfontolás nélkül ugy, hogy a körülmények hírtelen felismerésében a célszerűségi szempontokat kapískálva határozottan tud cselekedni s epizódjaiban, tehát részletröl-részletre hajtja végre a cselekményt és a határozottan végrehajtott részlettények az egész képre a határozottság látszatát fogják ráfesteni. így tehát a cselekmény részleteiben is alapos mérlegelés tárgyát kell, hogy képezze. Ennél az esetnél találkozunk a cinizmus prototípikus képviselőivel. Ezeknél a bűnelkövetőknél az akaratot nem kell külön képezni, mert az elhatározás oly intenzitással lép fel, hogy hatalmas akaratot tud külön kiképzés nélkül is produkálni. Itt az elhatározá-

Next

/
Thumbnails
Contents